alibi

Kedves vér és nem vér szerinti jó emberek, hűségesen érdeklődő ismerősök és ismeretlenek! Jómagam (is) visszasírom a régi szép időket, amikor csak úgy hetente egy-kétszer a világra való rácsodálkozás, a fura vagy meglepő esemény-kavalkád, a hétköznapi ez-az sorokba öntődött, és mosolyra hangolt - engem is beleértve - többeket. Ez - amit sokan érzékelhettetek - az elmúlt hónapokban drasztikus hiányt szenvedett. Van rá magyarázatom: [noha inkább derülnék és derítenék mosolyra] életem egyik fő művét kell írnom éjjel-nappal (mostanában csak az éjjelek sikerednek, de a nappalok energiáit is erre kell csoportosítanom). Nem lesz ilyen élményközeli, sőt, ennyire olvasmányos, humorral elegyített sem, de azon imádkozom reggel-délben-este-étkezéskor-kísértésben, hogy valahogy legyek túl rajta. És aki nekem jót akar, az szintén ezt teszi:D
Mindenkitől csak átmenetileg köszönök el, remélhetőleg augusztus-szeptemberben visszatérhetünk az apró-cseprő miegymások rendszeres konstatálásához.