tag:blogger.com,1999:blog-65745283502257429032024-02-19T13:52:52.222+02:00Hétköznapi miegymásOrsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.comBlogger158125tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-84183997235865376702012-10-09T09:00:00.000+03:002012-10-22T17:42:08.937+03:00TalálkozásMár rég kapom a leckéket, hogy semmi sem véletlen és semmi sem ok nélkül történik. Mégis amikor történik, ezt nem mindig látom. Szerencsés esetben utólag. <div>
<br /></div>
<div>
Hetek óta, amikor kérdezik: és mikor? Határozottan válaszolom: akármikor. Csomag összepakolva, lélek felkészülve, ruhácskák kimosva-vasalva, többnyire minden rendben. De valahogy mégiscsak úgy gondolom, amikor bátran válaszolom az <i>akármikor</i>t, meg a <i>nincs mitől félni, </i>és<i> </i>a<i> nem izgulok, hát miért is?, </i>hogy hétvégén, október 13-án megünnepeljük a szülinapokat, és aztán 17-23 közt valamikor megérkezik az ajándék is. Így október 7-én délután enyhén mégis sikerült meglepődnöm a dolgok beindulásának első apró jelének beazonosításakor...</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Pánik nem volt, minek is? A csomag utolsó simításai után várakozóba helyezkedtünk. Megtanultam: amíg nincs fájás, nincs kórház. 3-4 percenkénti rendszerezett fájdalmakkor indulunk. Terv megvan, minden rendben. Igen ám, csak még 18 óra múlva sem volt fájás, de magzatvíz-csepegés igen, folyamatosan. Így már nem tudtam nyugodtan várni és betartani a tanultakat. Indulás volt. Reggel 9-kor. Nyugodtan, nem ijedten, nem pánikolva. A kórházban tudatták velem, hogy ebből akár holnap reggeli baba is lehet. Na az lehetetlen, hát ne, 18 órája csepp-csepp, esőcsepp. Dehát ha nincs fájás... Azt javasolták: sétáljak, azzal beindulhat. Nos, akkor séta. Hihetetlen, 10 órától délután 17 óráig sétáltam megállás nélkül a kórteremben. Mindig csak a szívhanghallgatás erejéig álltam meg 30 percenként. És szedtem negyedkor és háromnegyedkor a homeopátiás bigyókat. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
És hát figyeltem. Mit érzek. Mikor. És hát 4-5 percenként be lehetett azonosítani érzéseket, de nem nevezném fájdalmaknak. Nem kellemes érzés, és eltart 50-70 másodpercig, de mégsem fájdalom na. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
17 órakor - minden tiltakozásom ellenére - perfúziót kezdtek adni minimális cseppszámmal. Úgyhogy szerintem nem ez hozta meg az eredményt, de jó, ha az orvos ezt hiszi. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
18 órakor kezdtem nyűgösebb lenni. Magdi még egyszer meglátogatott a Csernus előadás előtt, azt mondta, hisztis is leszek. Na ez nem volt benne a tervben. Tudtam, hogy Csaba kint áll és vár. Be akarna jönni hozzám bár 3 percre. De ki kell menjen 7-kor a váltás, be a másik. És az ügyeletes orvos kell beengedje. Sms-eztünk. Vár, türelmesen. 20 óra körül engedik be. Beöltözve, kell egymáson mosolyogjunk. Nekem két vágás van a hálóingemen, minden kilátszik, neki a haját is elköttették. Szépek voltunk, de örültünk egymásnak. Nagyon. Igazából pszichológia ide vagy oda, a fájások valahogy varázslatos módon ekkor kezdtek intenzíven jönni. 3-4 mondatot tudtunk ekkor az elején beszélni, többet már nemigen. Én koncentráltam, ő rám koncentrált. Nem tudom hogy telt el az a másfél-kétóra, mert most így visszagondolva nagyon gyorsan. Akkor bizonyára nem volt ilyen gyors. De teljesen bírható volt. Két fájás közt mindig tudtam pihenni, 10 perc alatt volt 4-5 fájás, de ugyanennyi pihenő is. És a pihenések alatt teljesen teljesen ellazultam. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Egy idő után fáztam és hányingerem is lett. Így minden fájás után gyorsan lefeküdtem, Csaba betakart. Ahogy jött a fájás, felsegített, fogta a kezem, félig rátámaszkodtam. Ahogy véget ért, ismét fekvés, takarás. És ez olyan könnyen ment, nem kellett neki mondanom semmit, nem kérdezett semmit, mindent csinált. És nem voltam hisztis, legalábbis így visszagondolva:) </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Egyszer mondtam a szűlésznőnek, hogy nagyon nagyon kell mennem wécére. Azt mondták, ez becsapó érzés, jön a baba. Nem hittem. Tudtam, megtanultam milyen érzés a tolófájás. DE hogy pont pont ilyen, azt nem hittem. Még az ágyban 3-4 fájás alatt kérte, hogy nyomjak. Már az első nyomásnál megdícsért, hogy milyen ügyesen, pont oda sikerül irányítani, ahová mondja. Egyszercsak Csaba mondja, hogy látja a haját. Erre valahogy felfigyeltem, hogyhogy látja a haját? Hogy lehet? Én már fájdalmat sem éreztem, semmit, csak a tolófájást, de ezt én nem nevezném fájásnak. Egy erős érzés, késztetés, de nem olyan volt, mint a korábbi fájások. Gyorsan felültem az asztalra - nem tudom hogyan - és emlékeim szerint itt sem volt 3-4 tolófájásnál több. Egy fájás alatt kettőt nyomtam. Behúnyt szemmel. Mondták, hogy fogjak meg egy vasat. Megfogtam, de nem néztem mi hol van. Tudtam, hogy Csaba mellettem áll jobbról, mert onnan hallottam a hangját. De nem néztem és nem láttam semmit. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Egyszer éreztem a lábacskáját kibújni - egyebet nem éreztem - és többen mondták egyszerre: KISLÁNY! Ekkor nyitottam ki a szemem, és láttam, tényleg kislány! És milyen hangosan sír! És milyen szép! Úgy rögtön feltették rám, kezdett kúszni felém. Meleg volt, egyenesen forró! Néztem, hogy milyen szép! És milyen vastag a köldökzsinór! </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szia Kicsikém! Úgy vártunk már! </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nem sírtam, és már ő sem. Nem lehet ezt sem elmesélni, sem megmagyarázni. Hihetetlen volt az egész. Először az volt hihetetlen, hogy már megszületett! Hát én fel voltam készülve még további sok óra fájásra, mindenre! Kész? Biztos? Aztán a varázslat, látni, hogy tényleg megszületett az apróság, akit vártunk hónapok óta. Látni a lábacskáit, amiket annyit simogattunk, nézni a szemét, amit soha nem láttunk még. És ott vagyunk mind a hárman. Ahogy tervezni sem terveztük, mert valahogy erre így pont nem készültünk, hogy az édesapja is ott lehet, és mindezt láthatja. És ott volt, és csak mondta, hogy milyen szép. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kérdezték, hogy mi lesz a neve! Csaba rögtön mondta, hogy Fanni, Miklós Fanni. Mérték, pólyálták, ismét ideadták nekem. Ismét abbahagyta a sírást, néztük egymást, Csaba készített képeket. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6Pa8nucIVXYTAwV22hHL6BVdtP7kyrgAFWSfu5O4xKE4fugI7v7jcp2el8U3SePtasrn-wOl2iKarR-QztpmkxgqcJAUE2SSQ8fOW5-b8ZGenDGPUDVG5PfxQjG_AE6_UNhr1cvTbp5I/s1600/talalkozas.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6Pa8nucIVXYTAwV22hHL6BVdtP7kyrgAFWSfu5O4xKE4fugI7v7jcp2el8U3SePtasrn-wOl2iKarR-QztpmkxgqcJAUE2SSQ8fOW5-b8ZGenDGPUDVG5PfxQjG_AE6_UNhr1cvTbp5I/s320/talalkozas.jpeg" width="213" /></a>A lecsengés. Üres lett a szűlőszoba, csak mi ketten maradtunk, meg a szűlésznő. De ő is sietett. Sürgösségi császár lesz a szembenlevő műtőben. Leesett a babának a szívhangja, életmentés következik.( Fanni talán ezt is tudta, időben akart érkezni, nem akadályozni a másik babát:) ) Nagyon nagyon rázott a hideg. De annyira, hogy úgy éreztem egész testemben pattogok az asztalon, nem tudok parancsolni magamnak. A varrást éreztem, de már semmi sem fájt. Csaba most már fogta a kezem, ölelt, puszilt. Nem tudtunk betelni a varázslattal. Ő talán hitte, nekem még mindig hihetetlen volt. Mondtam, hogy még bírtam volna sokáig. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Csaba elment. Sms-eket írni, telefonálgatni, pihenni, és mert főleg engem lefektettek és aludnom kellett. Megbeszéltük, reggel mit hozzon, mikor jöjjön, telefontöltő first of all! </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Mindkettőnknek hatalmas élmény volt! És mindenkinek úgy mesélem, hogy jó volt, szép volt! Ezt persze mindenki a felejtésért felelős hormonoknak tulajdonítja ezt, pedig nem: az életben már sok minden fájt ennél sokkal jobban, lelkileg is, fizikailag is. Ez egy gyönyörőszép találkozás volt!</div>
<div>
<br /></div>
Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-45573441972008282072012-10-07T21:00:00.000+03:002012-10-22T17:54:02.186+03:00Csiga és miegymásKeresztelőre készülünk, pedig igazából már régesrég különleges nekünk ez a gyermek. Nem most fogadjuk gyermekünknek, már születése előtt tudtuk: fontos helye lesz az életünkben. Merthogy a szüleivel való barátságunk sem hétköznapi. <div>
<br /></div>
<div>
Hetek óta gondolkodtam azon, milyen legyen az a torta, amit tőlünk kap ez a legény. Hogy fondanttal vonom be, az biztos, hogy diótorta lesz, ez is valószínű. De mi legyen a motívum? Merthogy nyílván én szavakkal rengeteget mondok, de azért a szímbolikát nem negligáljuk:) </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS7_e9PsMquePplQ-8e9xInj2BWBXIgbUyXrlzYcX21ZTEuoTXe6VdSEvqA_m8UHe363na8wKhNnlL8YSQqaX1dhB1KBVGLa7eUGbIfLdTwdbJ3AiCzN2Q4TPPs09d2_1Nzq_68MwLt3w/s1600/torta.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS7_e9PsMquePplQ-8e9xInj2BWBXIgbUyXrlzYcX21ZTEuoTXe6VdSEvqA_m8UHe363na8wKhNnlL8YSQqaX1dhB1KBVGLa7eUGbIfLdTwdbJ3AiCzN2Q4TPPs09d2_1Nzq_68MwLt3w/s320/torta.png" width="320" /></a>Aztán ilyen lett:) És akit érint, az mindenki tudja miért:) McLoad lányai, MártonÁronos hajnalok és éjszakák, átbeszélgetett pesti és szeredai sérelmek, érdemtelen legények és emberek, esküvőzés és lakásavatózás és még annyi minden... és Csiga sokszor sok sok mindenben volt a néma tanu:) És ha mi el is felejtenénk (kizárt!) azt a sok, beszéd által megmentett lelkeket és állapotokat, van, aki mindig mindenről tudni és hallgatni fog:) </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Hát ezért. És sok sok más mindenért! Merthogy vannak érzések, barátságok, melyek mindent megérnek! És örvendünk, hogy cseperedik a jövő nemzedék, és a kapcsok még szorosabbra fonódnak. Még csigalassúsággal sem tudnak szétbogozódni:) </div>
Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-79016129369954622702012-08-06T09:59:00.000+03:002012-09-12T10:00:59.835+03:00Lisboa <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit9qKIPr6bUeE1eAULlzqalADjj2Nrjp0hu4glSiHHx7C_9Fitvf0b8nemMQv8ZeSYgasfHpAtIk4DkWJe7UzNgP1mu_hdmfCmYxr3RiI9DVqS0HqOrsRzhuyiZFzkRecBV7IWB9Wnd08/s1600/DSCF8052.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit9qKIPr6bUeE1eAULlzqalADjj2Nrjp0hu4glSiHHx7C_9Fitvf0b8nemMQv8ZeSYgasfHpAtIk4DkWJe7UzNgP1mu_hdmfCmYxr3RiI9DVqS0HqOrsRzhuyiZFzkRecBV7IWB9Wnd08/s320/DSCF8052.JPG" width="320" /></a></div>
Egy újabb befektetés. A tudományba. Is. Merthogy évente legalább egy nemzetközi nagy konferenciára el kell menni, ugye. És hát minden ellenére idén sem lehetett másként. Főleg, hogy a július végi konferenciára decemberben elkezdődött a szervezés, pályázás, fejtörés stb. stb.<br />
Kiscsaládunk józan(abb) gondolkodója felvetette - nem is egyszer - hogy talán idén, így, 28 hét környékén ez talán nem lesz jó ötlet, 4-5 óra repkedés, gyomorideg, izgulás és társai, de a tudomány elkötelezett hívével nem lehetett értekezni. Így május óta egy 5 napos lisszaboni útra sikerült - utófinanszírozási elv alapján - befizetni. Amit már július közepén jómagam is bántam, de csak akkor van esély a 3 forrásbeli apró támogatásocskákra, ha az ember leutazza... Így menni kellett...<br />
DE. Aki igazán aggódik és félt, az döntött. Ő is befektet a családjába és lelki békéjébe:) Egy oda-vissza repülőjegy árát minimum. S így történt, hogy a tudományos célok által vezért okosodó út összekapcsolódott egy páratlan kis családi kiruccanással.<br />
<br />
Öt nap - nem sok de nem is kevés. És ebből egy jutott városnézére, egy meg óceán-partozásra. És az egész beillett a MiCsa nyaralás 2012 II. felvonásának is. Napsütés, óceánpart, szép város, kellemes séták, finom borok. (a tudományos részéről is lehet sok jót mondani, de ez, a kisebb része sokkal szívmelengetőbb volt:) ).<br />
<br />
Sok kalandban volt részünk ez alatt az 5x24 órában. Például odafele 9 órát ültünk a repülőgépben, noha négy és fél óra volt a repülőút maga. Vagy jövet húsz percet tartott csak a mi check-in-ünk, mivel nem nagyon értették saját légitársasági szabályukat, hogy pocakos nők hogy és meddig utazhatnak. Vagy Csabikám lett a szállodában a takarító nénik kedvence, mert délelőtti szobafogságra ítélve magát többnyire elhárította a mindennapi szobatakarítási kísérleteket.<br />
<br />
No de a kellemes kalandok száma ennél sokkal nagyobb:) Merthogy Lisszabon egy imádható, bejárható, emészthető város, a sárga kis villamosaival, sikátoros kis hegybe épített városrészével, hatalmas épületes belvárosával, Belem negyedével, léptem-nyomon templomaival:) Ami belefért, azt belefértettük. Sok gyaloglás, finom ebédek, kellemes napsütéses vízpart-bámulás. Portugália pedig felfedezésre érdemes úticél marad<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGGBg9_d3q6QbQH_MQlEHADv6tUCcwdbCXMrq8lEI-7lTfhGFlOun0LrXp_LPVB9f4PpmYRWAtLtKotj__LEG2taLfF7ZqOpkawXU9jDOzWXoIce_uYdOKudZKiWu-aycb13y_6_0d0aA/s1600/DSCF8039.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGGBg9_d3q6QbQH_MQlEHADv6tUCcwdbCXMrq8lEI-7lTfhGFlOun0LrXp_LPVB9f4PpmYRWAtLtKotj__LEG2taLfF7ZqOpkawXU9jDOzWXoIce_uYdOKudZKiWu-aycb13y_6_0d0aA/s200/DSCF8039.JPG" width="150" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5YD-T-GrZIgxpzMxD6SrR2YNUyGCoWWCYS8B6X6cLXq9sfd_5zfQz7K-sUgzAFLUHchhDHwE70VzYygkbkoT-sVCjZB-DC6YVgcQcxQmgwPclbZ1c-ZAcafcY8YqYIObkt0b-wXuPrcU/s1600/DSCF8107.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4II7skVLw2tcRLbw8gQBY5xUKjaX-7lLqKxHeQsdvTdO6LxKII_WM8jTt2moYIW8MNL-m8tTc-26OMsWNDZ6gZBLzI1llt43nI0pcwcre5RXw5sZcWaTPxwEd8K0wlsYe8Uufcf8UUTk/s1600/DSCF8126.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4II7skVLw2tcRLbw8gQBY5xUKjaX-7lLqKxHeQsdvTdO6LxKII_WM8jTt2moYIW8MNL-m8tTc-26OMsWNDZ6gZBLzI1llt43nI0pcwcre5RXw5sZcWaTPxwEd8K0wlsYe8Uufcf8UUTk/s200/DSCF8126.JPG" width="150" /></a><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5YD-T-GrZIgxpzMxD6SrR2YNUyGCoWWCYS8B6X6cLXq9sfd_5zfQz7K-sUgzAFLUHchhDHwE70VzYygkbkoT-sVCjZB-DC6YVgcQcxQmgwPclbZ1c-ZAcafcY8YqYIObkt0b-wXuPrcU/s200/DSCF8107.JPG" width="150" /> <img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKV4BdifKXnrhMFY76pBl4kURr674o-r8sF0apvVyk6GjyB7gSWzYsX2oNapYS9k22I458MbpFsjNsl6ZwKql48S0B5j4kJhjDeCKiYEGVa7ed92HusOuwtOGo8orpXT8p6TMzTS6oSgo/s200/DSCF8121.JPG" width="150" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYdTdES4ATpqcYKa8l6RFNlJK0zolBSl15AlLIgiuc4MSuNC3UHzN9EAOQGTmQcJunq3XJOaNf7tm50f6MON7mmt8YaKRwBqUFpLoe2iILbf7-W-UEClARnbDBI3FyL7Nmtcjr-nrExaA/s1600/DSCF8113.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYdTdES4ATpqcYKa8l6RFNlJK0zolBSl15AlLIgiuc4MSuNC3UHzN9EAOQGTmQcJunq3XJOaNf7tm50f6MON7mmt8YaKRwBqUFpLoe2iILbf7-W-UEClARnbDBI3FyL7Nmtcjr-nrExaA/s200/DSCF8113.JPG" width="200" /></a></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUhmVdGn6Ryld046nCwIsNHLUjeUCADZRMQmWyxU4L5NBh_y1yDyPdLGqqRAX2DnoGmbGEoW5gf65ySOsqbNSA6lFApXBKWyoXDKl7qIZSvxk-IkkdgOayeV2-0Mg1N81iTTGv1DT98V0/s1600/DSCF8127.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUhmVdGn6Ryld046nCwIsNHLUjeUCADZRMQmWyxU4L5NBh_y1yDyPdLGqqRAX2DnoGmbGEoW5gf65ySOsqbNSA6lFApXBKWyoXDKl7qIZSvxk-IkkdgOayeV2-0Mg1N81iTTGv1DT98V0/s200/DSCF8127.JPG" width="200" /></a><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5YD-T-GrZIgxpzMxD6SrR2YNUyGCoWWCYS8B6X6cLXq9sfd_5zfQz7K-sUgzAFLUHchhDHwE70VzYygkbkoT-sVCjZB-DC6YVgcQcxQmgwPclbZ1c-ZAcafcY8YqYIObkt0b-wXuPrcU/s1600/DSCF8107.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKV4BdifKXnrhMFY76pBl4kURr674o-r8sF0apvVyk6GjyB7gSWzYsX2oNapYS9k22I458MbpFsjNsl6ZwKql48S0B5j4kJhjDeCKiYEGVa7ed92HusOuwtOGo8orpXT8p6TMzTS6oSgo/s1600/DSCF8121.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0Lisszaboni régió, Portugália38.7238273 -9.1397738.624723800000005 -9.297698500000001 38.8229308 -8.9818415tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-29917431844021577862012-07-13T09:45:00.000+03:002012-09-11T09:48:10.760+03:00Édes semmittevés <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij3kq5d6exOVUOFaKEhm5kEG-N2qxzT9shRz196KglZNTNpVF_RX1vTas872b0nACr3df2qJGSG2B5r1YnvLPjUyyDTEZ3GW1VMR-LwXm4zYZ9H3IgO7B7yP4rRSiiJgHWJnr7KsS-E7o/s1600/DSCF0610.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij3kq5d6exOVUOFaKEhm5kEG-N2qxzT9shRz196KglZNTNpVF_RX1vTas872b0nACr3df2qJGSG2B5r1YnvLPjUyyDTEZ3GW1VMR-LwXm4zYZ9H3IgO7B7yP4rRSiiJgHWJnr7KsS-E7o/s320/DSCF0610.JPG" width="320" /></a></div>
<div id="yui_3_2_0_1_1347343192528472" style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<span id="yui_3_2_0_1_1347343192528471">Idén nyáron - hosszabb-rövidebb töprengés után, számtalan, kedvenc utazási tanácsadónkkal való konzultációt követően, illetve jó néhány fix lakodalmi és más program közé feltétlenül illeszkedési szempontok szerint - a (számomra) kötelező mediterrán tengernézést sikerült a lehető legnagyszerűbb módon kipipálni. </span></div>
<div id="yui_3_2_0_1_1347343192528472" style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<span>Felvetődött a visszamenni tavalyi kedvenc szigetünkre, vagy megnézni Ciprust, vagy 5 csillagozni a híres-hírhedt török tengerparton. Ám úgy tűnik sikerült megintcsak a legjobb döntést meghozni:) </span></div>
<div id="yui_3_2_0_1_1347343192528472" style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<span><br /></span></div>
<div id="yui_3_2_0_1_1347343192528472" style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiS0UAZvivr9oLHcRHwZ0I_rFSWQggINJfKun0swkhBgxCcIpc2c6-ccC_138t-hlX-DqY3BTnfvVm-HtV-_vRxIRaXPWiRtx_V-sUB9Z0yE50YJw5KldgbmtbEW3A6n3OWVXeR313Nvk/s1600/DSCF0425.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiS0UAZvivr9oLHcRHwZ0I_rFSWQggINJfKun0swkhBgxCcIpc2c6-ccC_138t-hlX-DqY3BTnfvVm-HtV-_vRxIRaXPWiRtx_V-sUB9Z0yE50YJw5KldgbmtbEW3A6n3OWVXeR313Nvk/s320/DSCF0425.JPG" width="320" /></a><span>Merthogy Zakhyntos álomhely! V</span>alószínűtlenül türkízkék vízével, emberi léptékeivel, mesés helyeivel örökre a "bármikor visszamennénk ide" helyek közé lépett elő. (Életem párja szerint nekem szinte mindegy, minden tengerpartba bele tudok szeretni, ha süt a nap és fürödni lehet...) Mindhárman nagyon jól éreztük magunkat a huszonsok fokos vízben, de sem a repülés, sem a tengervíz, sem az úszás, sem a forróság nem volt terhes. Egyikünknek sem. Még a 24 hetes kisembernek sem:) Ő volt a legvitézebb:) </div>
<div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlfj7HUE2ntB0-5yF-yNVj0MGJ2J7m_LYWd0wE-x1yiPrb6g-773mhLP5Eae52V-v2hUEvl1oglEp58UHWL8qPkdOvluXqOfkz9-ineCRKq9LWTP5sGtU8Re7ca_00jaFTOud-ex756pE/s1600/DSCF0443.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlfj7HUE2ntB0-5yF-yNVj0MGJ2J7m_LYWd0wE-x1yiPrb6g-773mhLP5Eae52V-v2hUEvl1oglEp58UHWL8qPkdOvluXqOfkz9-ineCRKq9LWTP5sGtU8Re7ca_00jaFTOud-ex756pE/s1600/DSCF0443.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlfj7HUE2ntB0-5yF-yNVj0MGJ2J7m_LYWd0wE-x1yiPrb6g-773mhLP5Eae52V-v2hUEvl1oglEp58UHWL8qPkdOvluXqOfkz9-ineCRKq9LWTP5sGtU8Re7ca_00jaFTOud-ex756pE/s320/DSCF0443.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjllS9EfQR3ZHac0k5fKe-g-XBv88XKPKUZzCbsZEWMvzhp7jCKhVhSyTd11rM1bQGeG8lnQurnmrS3OauxTO4jn3LHBau9_Xw9yU3_-ETvgkZDbin9T69JpBwz95DP-7PLTJ4CC7UIj-Q/s1600/DSCF0649.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjllS9EfQR3ZHac0k5fKe-g-XBv88XKPKUZzCbsZEWMvzhp7jCKhVhSyTd11rM1bQGeG8lnQurnmrS3OauxTO4jn3LHBau9_Xw9yU3_-ETvgkZDbin9T69JpBwz95DP-7PLTJ4CC7UIj-Q/s320/DSCF0649.JPG" width="320" /></a></div>
<div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
Nem sikerült hoznom a tőlem elvárt barnulási teljesítmény-formát, mert egész nap napernyő alatt ültem (kicsit magam száműztem oda, kicsit a sokféle ijesztgetés kergetett be, kicsit a férjem aggódása miatt is választottam:) ). </div>
<div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
De ezt csak egy Marquez, egy Vámos Miklós, meg egy Fábián Janka könyv bánta, meg a körülöttem ülő turisták, akiket egész nap kommentálhattam :) Bátran tudjuk ajánlani bárkinek ezt a kis Jón tengeri ékszerdobozt, de nagy valószínűséggel mi sem utoljára jártunk ott:)</div>
<div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiddFUx6UQ6798phQbuu-ZGpc64ZNNExXE0p4RKaeGS66EAWOxAUFsxT8zegn-QJGjGw0nz43QaZRfl6pofw2dPv6tTbcLiceTfBbBhXIOKW5l7E8x1cYM_3bUa_XuRMFRgOCdy2yo_17k/s1600/micsalad.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiddFUx6UQ6798phQbuu-ZGpc64ZNNExXE0p4RKaeGS66EAWOxAUFsxT8zegn-QJGjGw0nz43QaZRfl6pofw2dPv6tTbcLiceTfBbBhXIOKW5l7E8x1cYM_3bUa_XuRMFRgOCdy2yo_17k/s320/micsalad.png" width="320" /></a></div>
<div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'times new roman', 'new york', times, serif; font-size: 16px;">
<br /></div>
Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-46828321850362681732012-06-05T15:29:00.001+03:002012-06-05T15:31:08.633+03:00félútonMerthogy sok minden eltelt. Jó néhány hónap, sok hét, sok-sok nap. A sohanemelfelejthető napok közeledte mindig vihart is hoz. Kint is, bent is. És ebben talán sehol sem tart a haladás, feléhez sem közel.<br />
És bár mindenki csak a mosolyt és a majdnem régi kerégvágást látja, már rég elveszett a térképe is annak a nyomnak...<br />
De mégiscsak valaminek a fele mögöttünk van. Valami, amit dédelgetünk, amit féltegetünk, és csak kiváltságosok kísérhettek eddig ezen a távon. Természetesen a könnyebbik fele. Egy ideje viszont nem félünk, ez az alapállás. Mert már kevés dolog van, amitől félhetünk. És azért sem érdemes aggódni, mert a forgatókönyv varázsceruzája és radírja nem nálunk van. Úgyhogy egyszerű dolgok miatt aggódunk. Ne essen az eső. Ákos aludjon jól. A szomszéd kutyája kicsit gyógyuljon ki az idegbetegségből. Az euró, benzin ára valahol egyszer csak álljon meg. A zsögödi víz melegedjen...<br />
A nagy kaland fele pedig bőven hátravan. A boldogság is megvan hozzá, az új bicikli is, a mindenben társ is. Akivel már életet és halált is tapasztaltunk, adtunk, engedtünk, fogtunk... És aki miatt bármikor bármit újrakezdenék. Akár belső titkos félelmek nélkül is.<br />
És aki jövőre <a href="http://www.feminis.ro/familie/bicicleta-carucior-ultimul-gadget-care-le-tine-in-forma-pe-mamici-3166">ilyen</a> biciklit kell vegyen:) Vagy csináljon. Vagy flesseljen. Vagy kompilláljon. Vagy akármi:)<br />
<br />Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-19025696756107186482012-03-02T13:31:00.003+02:002012-03-02T13:43:32.447+02:00jön a tavaszA Nők Lapja is már csak egyvalakire emlékeztet. Aki miatt soha nem felejtettem el szerdán beszerezni, mert már csak erre volt türelme önállóan olvasni. Szóval a rutin: tegnap ismét megvásároltam. És a kedvenc rovatom a gyorsinterjú az utolsó előtti oldalon. Most Szegő András Kútvölgyi Erzsébet színésznőt kérdezte. A tíz kérdésből egyik: mi volt élete legfájdalmasabb élménye? Erre ő (a többek között Kossuth és Jászai Mari díjas színésznő) ezt válaszolta: "Ugyanabban az órában, amikor a húgomat temettük, halt meg apukám, aznap műtötték rákkal anyukámat, Rövidesen ő is követte őket. Azokban a napokban váltam felnőtté, bár szívem szerint sokáig maradtam volna még gyerek. És bármilyen furcsa, azóta érzem magam teljesen szabad embernek. Érzem azt, hogy nem kell félnem semmitől".<div><br /></div><div>Megható, megrázó és egyben felrázó volt. Gyorsan levontam a magam számára a következtetéseket. </div><div>1. Nagyon szerencsés vagyok. After all. Vannak akik rosszabbul járnak. És még én is járhatnék ezerszer rosszabbul. Szóval végülis örülnöm is kellene.<br />2. Felnőni is fel kell, na. Ha akarunk, ha nem, mégiscsak előbb-utóbb jó lenne. És bár rég azt hittem, felelősségteljes felnőtt vagyok, kiderült, hogy igazából eddig ez csak hiteles önámítás volt.</div><div>3. Ő nem félt. Attól, ami rá várt. Nekem sem szabad. Attól, ami rám vár.</div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-22905069624932898712012-02-22T14:27:00.003+02:002012-02-22T15:19:20.747+02:00mementoegy nagy zöld táska. ikeás, együtt voltunk ott utoljára. benne egy mexikói mintás pléd, amit mindannyian szeretünk, régi kellék otthon. most már csomagban van, ismét megy haza. mint sok minden más. egy tajföldről tavaly kapott ajakír, ami a kiprobált legjobbnak bizonyult, egy kabát, mely már októberben is nagyon nagy volt, egy papucs, melyet csak pár lépésre használtunk 2-3 hetente, a kórnak a házában. <div>és a nagy zöld táskában sok minden van. ami nem is férne bele, de mivel nem látszik, folyamatosan csak pakolok bele. gondosan válogatva. megcímezve. ezt majd ajándékozzuk. valakinek. ezt még nem tudom, de majd megválik. legyen otthon. ahogy ő is szeretett volna, de a makacsság, a töretlen szándékos pozitív gondolkodás nem engedte. </div><div>és van amit szándékosan nem pakolok bele, ez itt marad. </div><div>és itt marad, a kék heverőn és a virágok levelein sok minden. a virágokon, amiket naponta együtt megcsodáltunk, megdícsértünk. ők milyen szépen fejlődnek. itt maradnak a karácsonyi, téli boldog percek, a szánkózási indulások, érkezések, Ákosnak való integetések, Ákos anyukájára vetett aggódó pillantások. és a könyvek, melyek helyét már kívülről ismertük, ismételgettük. mindenik borítóról egy-egy nap köszön vissza. egy nap, amikor az aprócska sikerek és kudarcok különbsége néha pozitív számot, néha negatívat, vagy néha nullát mutatott. de minden nap erőt, reményt adott.és együtt vártuk a 8,5 órás munka után hazatérő gondos jóembert, akinek első szava mindig az volt, hogy <i>"ugye nincs hideg?"</i>, meg <i>"hogy telt a nap?"</i> </div><div><meta equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8">a reggeli köszönések, az esti elköszönések. hogy a mindig a fáradt, gyenge küldte a kevésbé fáradtat, az egyáltalán nem gyengét pihenni. </div><div>és persze nagy halomban a hasznavehetetlen bogyók. amiből két évre valót is felhalmoztunk. sok reményt vetve beléjük. utolsó előtti percben is. talán kevesebbet kellett volna velük, többet kellett volna a lélekkel foglalkozni, keresni a kimondhatatlanságokat lélektől-lélekig, erősíteni és gyakorítani a kézszorításokat, az öleléseket. de a félelem a kimondástól, mert az az elfogadást is jelenti, ami ellen ugye lázzadni kell, kötelességből. </div><div>ami eddig néha panaszt keltett, most könnyet csal. a mindig mindenkivel kedvesség csak egyetlen személynél volt néha vasszigor. mert ez mutatkozott eredményesnek. </div><div>és bár most hihetetlen, reméljük, hogy megmaradnak és ereklyeként őrizzük majd az emlékeket. nem padláson dobozolva, hanem a mindennapjainkban. az átmenetileg zöldről átváltott lelkünben. </div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-44679818947797786482011-11-23T21:00:00.003+02:002011-11-23T21:08:48.987+02:00Közös energiákKedves Mindenki!<div><br /></div><div>Idén karácsonyra nem ír a családunk az angyalnak ajándéklistát. Viszont ha lehet most kérünk mindenkitől lelki energiaátcsoportosítást, imát, ránk gondolást, drukkolást, telepátiás erőküldést, aprócska csodakéréseket, amit csak lehet. Valakiért, aki életet, nevet, mókát, kacagást, éneket, viccet, zakuszkát, bécsi szeletet, meleg otthont és az életnek természetességet adott. És akiért most sajnos nagyon ijedten aggódunk. Közös energiák mindig csak jót hoznak! Köszönöm!</div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-28466775747965599452011-10-27T13:14:00.006+03:002011-10-27T13:38:21.668+03:00Projektek<div><meta equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8">Vannak projektek, amik valahogy nem valósulnak meg. Vannak, amik csak elhalasztódnak. Vannak olyanok is, melyről - akarva-akaratlanul - le kell mondanunk. Vagy lemondat valami. És vannak olyanok, melyekhez görcsösen ragaszkodunk akkor is, ha már rég nincs is mihez...<div><br /></div><div>De vannak projektek, melyek valóra válnak. És a valóság néha felülmúlja a tervezést! Ilyen projekt nekünk a <u><span class="Apple-style-span" >www.perko.ro</span></u></div></div><div><br /></div><div><br /></div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1omRkQ2leoPeWxZHTWu1N5YTAVd0I0YF74hCNpcVGrnQPREYLSynfVniWl1x5y4W5p8XujSy5tuvVghn2ShGTS-RtHiaZov4lLovkt9rv03vMfixKcqsDpJ9AW_EnHT1515GUaWZLFgk/s1600/perkoweb.jpeg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 274px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1omRkQ2leoPeWxZHTWu1N5YTAVd0I0YF74hCNpcVGrnQPREYLSynfVniWl1x5y4W5p8XujSy5tuvVghn2ShGTS-RtHiaZov4lLovkt9rv03vMfixKcqsDpJ9AW_EnHT1515GUaWZLFgk/s320/perkoweb.jpeg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5668117753573827346" /></a><div><br /></div><div><br /></div><div>Köszönet érte sokaknak! Annak, aki páratlanul megálmodta a dolgok tiszta egyszerűségét! Köszönet a fotósoknak: a leghűségesebbnek, aki évek óta minőségben dokumentálja megjelenéseinket, a segítőkész barátnak, aki elvállalta a fotó-akciónk! Az ötletadó-támogató-megértő barátnak, aki minden messengeres konzultációnak aktív résztvevője, a szervezésnek-kivitelezésnek segítője volt. A leghűségesebb táncos társnak, aki mindenben bizalmat szavazott, biztatóan bátorított. </div><div>És főleg annak, akinek ehhez csak közvetetten van köze, de ezért a közvetettség ellenére is többet tett, mint mindannyian együttvéve. Életem párjának, minden tervem és projektem fő támogatójának, és a dolgok technikai zsenijének. </div><div>Köszönetek!</div><div><br /></div><div>És ez csak a kezdet:)</div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-8414074258652163142011-09-29T12:29:00.015+03:002011-09-30T21:10:56.814+03:00HáromEnnyi kérdés. Ennyi fejű sárkány. Ennyi a tánc.<div><br /></div><div>De ez nem mese. Merthogy ennyi az esztendők száma. Mögöttünk.</div><div>Ennyi ősz. Sétákkal, szülinapokkal, iskola-traumákkal, zakuszkákkal, kirándulásokkal, hegymászással, spanyolozással, Budapestezéssel, dolgozatírással-sírással, Parajdozással.</div><div>És ennyi tél. Téli gumi akciókkal, szentkirályi jégkirálynősködéssel, jéghideg kölcsönautókkal, jégbe fagyott borvizes csomagtartókkal, Madarasi Hargitázással, karácsonyfával, meglepetésekkel, sílécekkel, korcsolyákkal, esésekkel és superman-performanszokkal.</div><div>És ennyi tavasz. Költözéssel, biciklizéssel, konferenciázással, Bölönözéssel, Pécsezéssel, húsvétolással, locsolással, Ákosozással, ikeázással.</div><div>És persze nyár. Mosolyokkal, meglepi tízóraikkal és szülinapokkal, ebédekkel, tortákkal, hatalmas biciklitúrákkal, Családozással, csatangolással, esküvőzésekkel, nyaralásokkal, lekvárbefőzéssel, udvargyönyörködéssel, barátkozásokkal, Petőfi sztrítezéssel.</div><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6e__pvHTQtZm3mzvHGVpeRcI4v1kOzn1CE-mXLn2cX94AG4YqEMDEFM_bp_4pUqorl13yp7TrHFHOma1QShXg7X9sk2tKh1eW2WP_Wo5qeVy7h-RdAzudzdbIa7Yi5lwA9UwkwIlsZ9E/s1600/dscf4715.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6e__pvHTQtZm3mzvHGVpeRcI4v1kOzn1CE-mXLn2cX94AG4YqEMDEFM_bp_4pUqorl13yp7TrHFHOma1QShXg7X9sk2tKh1eW2WP_Wo5qeVy7h-RdAzudzdbIa7Yi5lwA9UwkwIlsZ9E/s200/dscf4715.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658079657988189602" /></a><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoXrdOXDE5YYXSkJF_fqyRsne-06KCIwXiW5fx40J0Q67zWXbFokWn0BU8udXQx_0u5Ru1WGJde8M1CLLopfNOSPHEJjnWc4cbv5zUpo8Ua2ib7aBKwrJoATIQgzra128G62zcYgaa304/s200/dscf4770.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658080273627083874" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiigei-PMq0If7xCrU8Avejh7LfZLg1HRnZFAOqjukBnTLt4rNOLDYNBvkCDtacShN2XOC9s_dm8l1dxrY7viC7P4HyNnNS0AHp-v_x2DZaDV8QFh4Zclthlbq1hxsjF4cKHx9MrQE0Uxc/s200/dscf5212.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658083370184035666" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNR_Qo2RCFas1y6ha_w4vcQrLIMftSg3BKlAAXl0s105suhvMH8XIf7z09zyr5E4vLIt9j8OIPC1mDn7-qZ8mzIEvimeMROZ5aK66JcxnlB5DT9RO0pz5k_sux6gnX-KkrkIGA5e6yDgw/s200/dscf5370.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658080907852557138" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh504mcJ_x9QZgRFWKKnymwV7bZS9DZesNp_VIjPN864NQS0ZWb98k74pBqRGJbrFXtvrdiSNKaXAO3mhZvBsS-niK4EbP_nZTG3WS1pvs-OhpJqA8Ifh1wXEdfBotdqUykWGxhjChLH6s/s200/dscf5414.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658083362716733090" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFgFVYfctqlb7dkl5tjHGXM7HzMHc1RqP1XJHRnWHLz7MriSyyByaYEsRuSGfQRvu0zOR956qgsDi79n9gPLLHLlvky3oojVDSHZqm6AmaENYEyrSCvMLkSWqnAuauaA37VorFgQf84Ro/s200/dscf5464.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658083372870999634" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWJ9uf56cun6Y5msHNWL2VxS5WffctEhqFKKIvkGSG15j_vYc_pa3yBim4LQ-v4V3gO7EqJ13QK-zMG6Nan9w9GUuKnvZdrqSZG5_wLSSiNCZ7M1lwyjR8M2qkEEVcBGBnvLJ53YStCiM/s200/DSCF6192.JPG" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658211403395084482" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8OpHSNY3HYsFqLWc06MWRbUb9tW9ypqLnoLhdsjDm0W7GCNpx_2p8p5grKHq4y_Np5O8_UUksis__0uQHEFLHvVN5ko4QzuVOJjZowQ2yTl6dZC1UDdagKmyRZA_WPxc8S16kVgQwzKI/s200/dscf6063.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658083375660379458" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDngj9KliA_WgLXK25_ZntjzrBn5BJxkW0Ec8IMteaHB6XkrStpjnGtH6Oofa365X-dcd2NWO1ZEV68gXQLUBOZm-qspN_xcGCicCD0EUwgVNtT8b4qS5CxHm3m8O6etaeW_C5W-Un-I4/s200/IMG004.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658086050138283890" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjObmHcaz_rWferoe1kft-wtXwAHGXC0219xPhIWovguBXgU_X7e_fr6VuHmMIrWcR5GpC6igJoEErn2OmOoFdBbOB4tSNKpQ9fE59wGQKVuN7OvZiQPGbAKgYiA2S8tYYpxZlW4C2wLZI/s200/DSC05958.JPG" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658079075551167106" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy4xjHKMuof-YSGe3JQEowW8wzSFUZY_Nmy_3Ezt0nLLKDczjpqa3G62XHU9FhulCrk0vR6hhwYoPdnigTyitcCOuFF9G94nRvGgL-B54wcoNCpYgIQ2tKUZHvksWadfUdGd0MYXBUmps/s200/kep+1029.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 134px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658086053300622082" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP-EF8ufHQhBC0OogLroHXBgsP5OM8tfrGzV0tOlH6yLvI6ITl5v1t3atYJ6CEwa6Gm7kapiKkdjKo4131f5whbOdwqaLI2HVyb6g5HPLwOaD2RRK60noZbyQ7SjSJxx19C_XDfhfdz2c/s200/kep+1123.jpg" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 134px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658212769131167986" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJup9Xo-6jKNP0cvqd3QQckjJ-CNUJOylr4givhw4MtrgG_wuXW2Sy-IxVhvGYEWwjiQc2Xqm6ahHaPJAl_rWO8OpKs0kpCM2oYIuMvw05DIFaqgvG5OepevhB-9b_rQNByQokmwdk1Hc/s200/DSCF6731.JPG" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658086045285152274" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilnMxjhfyTQoHNHfiB0VYKfTOW5GK9GkKsahEkRoR8zW4K0F1FkMCzSsVQG2AfwsiTT4B92eD7Nvu2h_zooG_J0NQ9RnDGxQkiwk5-d4QrPQrTm5I9CsS-SSRPqna5thbZ4gZ1rgw5BbU/s200/DSCF6802.JPG" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658086055567320674" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEz-NbY88Xklg6XkBxd0SESfuo1MkM54uN0K1cUVkUO8707JndSg574LFS-_d4cwmH0h2mfCreEGWMVe1kpUhoEcK_nIcwSOxcjAaUEXQX0e93hxiQt7RGf7Q6GJbGT9iqiyB8TUoNexo/s200/DSCF6711.JPG" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658211410299737522" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPUm0_iWsJsORSubOwSN9djWWetwrto_CugJkRbdHbcvcy3oaS3OmbWwwyFjaiTo3jfpY7vkWu2Hl_-W268XM-GGvdlYD8Q4rp4nypb5vzWux9tockw8xmnX0RBEaTp47cRhvBIpX4S1E/s200/bicajtura_2011majus.JPG" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658211386463264674" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic-Gmc3RsU6PmvqJwrJqoEpJkzy5_-ReTg9AC1B22cEkcqlnGYZdNPce8J6ewt3flo2Dyu0FpgcCb9wio1Qbf57ZX-OuPfiVfp8gGSdL9hyphenhyphen8arQ2a9pPcZmjfjlAczg6VdY36ew39i1_U/s200/DSCF7875.JPG" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658212764294077202" /><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTDgePrAz67Y2f7ZJF8zEyINnJyZHAzURXn_XffkwqXQoX8ZNqZjSgJ9OJrKEwrq5sMqti4nNkZX1PdERpOy33CX3k_C4UKmaJABl04vZ7-cFuZNSBa2165FiB0qo6GjRpMTjrctQyeo4/s200/DSCF7930.JPG" style="cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5658211407321333490" /><br /><div><meta equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8"><div><br /></div><div>Természetesen a best years of my life. Minden nap aranyat ért. Kivétel nélkül. </div></div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-31647223338623114752011-09-28T08:51:00.007+03:002011-09-29T11:33:26.858+03:00fintor<meta equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8"><div>Az élettől. Merthogy minden adott, csak nem úgy, ahogy jó lenne. </div><div><div><br /></div><div>És Iskola. Mint minden. Ahol adnak csillagos 10-est, de semmit nem ér. De van bukás, ami minden eddigi 10-est feledtet. És mindenki - főleg te - csakis erre emlékszel. </div><div><br /></div><div>És Tapasztalat. Avagy mondhatni az üvegbura alatt felnőtt, tenyeren hordott királykisasszony (majd udvarhölgy...) esete a való világgal. Az elmélet találkozik az empíriával. </div><div><br /></div><div>És ismét Fintor. Amikor az egészség hátránynak bizonyul, a kiegyensúlyozott lélek mit sem ér, az antibiotikummentes szervezet leigázódik. </div><div><br /></div><div>És Ébresztő. Mi fontos, mi nem, mi számít és mi nem. </div><div><br /></div><div>És Megerősítés. Hogy vannak szike által elvághatatlan szálak, vannak háttérből előlépő legjobb barátságok, néma kézszorítások tele mondanivalóval, szeretetfűszerezett erőlevesek, hangtalan bátorítások, feledhetetlen ébresztések. </div><div><br /></div><div>És Mégis Veszteségek. A jövőből múlt lesz, a pillanat varázstalan, a hallhatatlanság misztériuma elszáll, a szép reményekből a szép majd a remény. És már a zöld sem olyan zöld. </div></div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-32865193072681740032011-08-10T21:56:00.001+03:002011-08-10T21:58:52.838+03:00véleményIsmét <a href="http://vilag.transindex.ro/?cikk=15106">megkérdeztek</a>:)<div>
<br /></div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-66796406717769274312011-07-08T17:50:00.005+03:002011-07-08T18:16:12.972+03:00Nyárban jártam:)<div style="text-align: center;"><br /></div><div>Most jó, most már,</div><div><div>a sok <a href="http://www.youtube.com/watch?v=FHG-UXP9FPI&NR=1">jóból</a> ránk fért már:)</div><div><br /><div><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMcpjjfTonPyDWKtuBAFdPoq9lwPeANpLiq_J7CNpwdR-28e7KWEZLKgU1bTt3Xp-yHN-1uTNDuFjwWdvh27GnclhmxuSDxUn5fgbOLX9cP9VN7xRjOMq3phk9rpFNJYDNOhGuCEhhRu8/s320/IMG_20110705_142951.jpg" style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 239px;" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5627000066771527122" /></div><div><br /></div></div></div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-90637564798649898882011-06-23T09:46:00.006+03:002011-06-23T10:01:54.749+03:00Udvarom, udvaromAmit az elkényelmesedett on-line generation két, kozmopolita fiatal diplomás tagja (akik viszont kertvárosban akarnak élni) egy évig nem tudott véghezvinni, azt az erre profilálódó csapatnak pikk-pakk sikerült. Merthogy kettőnk közel 1000 virtuális kapcsolata sem segített sem a teherautók, sem a fekete föld, sem más hétköznapi praktikus dolgok megoldásában... Szóval elengedhetetlenné vált a szakértők fele küldött SOS.<div>Így a <a href="http://gardenproiect.wordpress.com/">kert-prodzsektesek</a> jöttek-láttak-hoztak-raktak (20 órán keresztül), most már csak kollektíven fohászkodunk, hogy a fű kinőjjön. Talán a tervezett kerti barátkozásunkat veszélyeztető hétvégi zuhé most akár jól is jöhet... </div><div>A before-after fotók elmaradnak. Előbbi mindenki emlékezetében hűen él, aki járt nálunk (és akinek úgy magyaráztuk el az útirányt, hogy oda kell jönni, ahol úgy néz ki nem lakik senki... ennyit az udvargondozásról...), mi meg gyorsan el is akarjuk felejteni. Az eredményre pediglen várni kell. Meggyőződésünk, hogy nem hiába!:)</div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-87779018463727928762011-06-20T19:00:00.002+03:002011-06-20T19:11:52.202+03:00Sok(k) a jóból!A bringa-udvar-olvasás stb. egyre kevésbé enged teret a bloggerkedésnek. De nem is igazán ez az oka a nagy hallgatásnak. Hanem hónapok óta várakozó üzemmódba vagyok kapcsolva. Várakoztunk. A kisember mellett válaszokra, biztató szavakra, előnyös csillagállásra-holdjárásra, gyarapodó szabadidőre, fogyó feleslegekre, szerencsés konstellációkra. No és bár jóból is jutott sok, a remény hal csak kullogott a sor végén. <div>Mostanig! Mert a napokban a forgandó szerencse ránk mosolygott! Gyógyul az, aki nagyon kell gyógyuljon. És alakul az udvar végre, ami egy éve stagnál és szebb időkre vár. És eljutottunk az egyről a kettőre (és a számlálást folyatjuk... !). Na meg persze kitűződött egy időpont, ami a hosszas és türelemmel (csak olykor) viselt (lelki) szenvedések (értsd: önmarcangolások) végére kiteszi a pontot. (!)</div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-51915147771132316882011-05-26T14:57:00.003+03:002011-05-26T15:22:04.897+03:00első hónap<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5NIkJmkmB6OBbkwHe8ycIBWW9_RBEGcCYelYAG3oxeVNfEcNr3tHX7gtUAdtE_RrAcEAq9KT98q_iidHubiZx1J1yxWVBL17UcCogFrxCg7xA6KnirGd26BkKIp1-R0O-2IVazKptEPc/s1600/IMG046.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5NIkJmkmB6OBbkwHe8ycIBWW9_RBEGcCYelYAG3oxeVNfEcNr3tHX7gtUAdtE_RrAcEAq9KT98q_iidHubiZx1J1yxWVBL17UcCogFrxCg7xA6KnirGd26BkKIp1-R0O-2IVazKptEPc/s320/IMG046.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5610995918532379010" /></a><div>A tavaly augusztusban megspinningezett, szinpadi és korántsem szinpadias leánybúcsúztatáson megriszált, egy esküvőben megtáncoltatott, kolozsvárosi-csíkszentszeredai útvonalon számtalanszor megdöcögtetett, Budán-Pesten, télben-hóban-sípályán meghordozott hetyke locsolólegényünk ilyen előélet után nem csoda, ha mozgalmasra alakította az elmúlt 30 napunkat:) </div><div><br /><div>A családi fontossági listán, a májusi programok alakításában, a határidők módosításában, no meg természetesen az érdeklődési területek sorrendjében abszolút prioritást élvező kedvenc evő-alvó-kicsit síró-anyukája kék szemével a világot mustráló apróságunk természetesen nézni-enni-mutogatnivaló. De az elfogult nagynéni próbál (!) visszafogott lenni, és csak egy sokszempontból kedvenc képpel dicsekszik. Ahol a 18 napos Ákos kedvenc pozíciójában próbál aludni, azazhogy ellenállni az evés utáni böfiztetésnek nevezett menetrendszerű tevékenységnek. Természetesen a képkiegészítők: a legeslegkedvesebb áprilisi kismamánk a legkedvencebb színharmónikában:)</div></div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-14445843095333199722011-05-01T14:31:00.002+03:002011-05-26T15:39:08.973+03:00AjándékA nyuszi elhozta nekünk a várva várt <a href="http://www.youtube.com/watch?v=LhK8S8ei62o&feature=related">ajándékot</a>. A "csomag" 3,700 g-os volt, 56 cm-hosszú. És természetesen a nyuszi és a csomag is körültekintő módon érkezett: nyugodtan lehetett ünnepelni, tojást festeni, barátkozni. <div><br /></div><div>A nyuszi csatlósa, az elmúlt 9 hónapban új szerepkörbe lépő személy példásan állta és állja a sarat. És a "csomagbontás" eddig ismeretlen tevékenységét is páratlanul végzi. A segítség sajnos nem tud sokat segíteni, csak támogatni hol a testet, hol a lelket. De a büszkeségtől néha azt sem tudja, mert kell írja a sok sms-t, kell telefonon részletezze az eseményeket. </div><div><br /></div><div>És az április vége-május eleje egy másik eseményt is elhozott számunkra. Ismét ünnepelhetünk: eltelt 365 nap egy bizonyos, megjegyzendő esemény, és a bátor hadvezérbeli életünk kezdete óta. Van, ami most kezdődik, és van ami csak folytatódik:)</div><div> </div>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-58506784715945825162011-04-05T14:20:00.005+03:002011-04-06T21:58:43.779+03:00huszonegyNem huszonegyezünk, de azért a kocka el van vetve. Csak innen visszafele számolunk. Mától. És persze meta(huszon)egyezkedés is van pocakos és pocaklakó közt. Arról, hogyan is gondolja ez utóbbi a további legfeljebb 3x7 napot. És mikorra legyen kész az előbbi... (és a férje, anyja, apja, testvére, sógora, szomszéd kutyája, macskája s mindenki:))<br />M. kisasszony szerint teleholdkor nagy esély van rá, vagy rögtön utána, azaz április 18 vagy 19 (én ennek nyomán kiderítettem, hogy a pocakos is amikor még csak pocaklakó volt, pont teleholdkor kivánkozott ki közénk). A nagynéniségre készülő egyik fő érintett nagyon bízik a 21-es dátumban - márcsak a tökéletes költői koreográfia kedvéért is. Szóval tippek, tétek, jóslatok számára nyitott a comment-box:)Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-30798698056873172052011-04-04T11:54:00.006+03:002011-04-05T15:18:14.457+03:00micsa sürgősségHogy nem mondjam: <i>urdzsenca. </i>Ami megesett. Pontban éjfélkor. Merthogy akkorra tetőződtek a micsa-szenvedések, és bevonultunk. Készületlenül. Akkor még nem sejtettük, mennyire és miben mérhető a készületlenségünk. Például olvasmánynélküliségben. És családorvos nevének nem tudásában (így jár az ember, ha nem jár orvoshoz, azaz nem beteg... nem tud alapvető kérdésekre félkómásan felelni...). Az újdonsült feleség meg nem tud segíteni. Mondjuk nem tudom, ha valaki kómában van, vagy vérzik öt sebből, persze nincs vele senki, amíg meg nem mondja a családorvos nevét, addig nem kezelik? No de megfejtettük a titkot, s így csepeghetett a drogpatak a legeslegkedvencebb kosztosomba. Aki emiatt két hétig nem teljesít az elvárásokhoz mérten. Ezen a téren. Majdcsak meggyógyul....:) Nem mondták neki, hogy "szarok a vénái" (mint egyik sorstársának), illetve koherensebb diagnózis nélkül haza is engedték. De mindenképp pozitív fordulatot hozott ez a nokturn látogatás, szóval - az kevésbé kellemes tapasztalatok ellenére - jó döntés volt.<br />Amúgy a fent említett páratlan helyen - ahová reményeim szerint ebben a statisztikai arányban járok: hétévente egyszer - az éjszakai élet meglehetősen izgalmas. Ilyen jó hangulatú munkahelyen nem nagyon fordultam meg. Rövid résztvevőként megfigyelői pályafutásom során (120 perc) rengeteg disznó-fa-sikamlós vicc, kibeszélés, pletyka, háry jánososkodó elbeszélés került terítékre. Természetesen hatalmas hangerővel, hogy lehetőleg a perfúziózott beteg, a nyolcvanéves bácsi fölöttébb aggodalmas arcú hozzátartozói, a betegfelvételen toporgó kórházban először járó is jól hallhassa. Még hangosabb röhögéssel kísérve. <span style="font-style: italic;">(Tudja meg mindenki: ide mi igenis szórakozni járunk!)</span> Ami mondjuk pozitív üzenet: itt jól érzik magukat az itt dolgozók. Aztán, hogy a gyógyulni, magukat jobban érezni kívánók is igen-e?... Hát mindent nem lehet...Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-52306017543575316222011-03-19T12:19:00.004+02:002011-03-19T12:26:12.666+02:00Perkő Vésztőn<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRQAq4ggvQtntdpnvA4nALSaTIB4Kd0dHzicQXybu7AKjOicQXiKCKI1Xk7MYjOiWS1MfITEEzGoDZy7ei4lpvei7UOO3zhzJETAt5Wod9xh-wiztgKGIG7c1ge_QhVgrLOfQyie-wif4/s1600/perko_veszkon_plakat.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 280px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRQAq4ggvQtntdpnvA4nALSaTIB4Kd0dHzicQXybu7AKjOicQXiKCKI1Xk7MYjOiWS1MfITEEzGoDZy7ei4lpvei7UOO3zhzJETAt5Wod9xh-wiztgKGIG7c1ge_QhVgrLOfQyie-wif4/s400/perko_veszkon_plakat.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5585734632850482146" border="0" /></a>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-49823259776274737252011-03-18T20:35:00.005+02:002011-03-19T12:31:23.650+02:00Cinquantamila lacrimesenza sapere <a href="http://www.youtube.com/watch?v=QV1yW-It-wg">perch<span id="search">è</span></a>...<br /><br />E grazie per tutto e per tutti! Sono passati gia tre anni con moltissimi sorrisi:) Speriamo che sarrano molto di piu!Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-74640977568760885762011-03-17T10:16:00.004+02:002011-03-17T10:19:34.159+02:00Várakozás, álmodozás:)Talán a néhány hét múlva érkező kisember is fog ilyesmiről álmodozni:) (hasonlóan csíkosba öltöztetve:))<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://milasdaydreams.blogspot.com/"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 239px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiU4nNY1T5d7hWdWIAo979HDo7WHy9p9caa9p3IBm0L4ijV_0H8uFh6RG5JRlgZXqafbhzzvrFIfbhykEg-Dg6uatta_ELyf1GSQxHCxVD5diEMpwq_DcB9Tr48L7safK9vjdt8Xf1gQHE/s320/babas1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5584960009076996162" border="0" /></a>Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-36643509384500761222011-03-08T13:36:00.008+02:002011-03-08T18:20:36.620+02:00Páratlan nők<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://szomorufuzike.freeblog.hu/archives/2010/02/07/Gardonyi_Geza_-_Hovirag/"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 225px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikkX2Q0Nng-S6kP9hmChMN1E_DThNQ7p5BPdyxS23Jv4g9r-xT05wEkPwxk2FtCZWpNlsglWpON1VYAesBroWLxRFDbEtnMpv0wtyw2dR7zvgPY0mUyxLyb7W_-UVHTbwBl75wudOQoL0/s320/hovirag.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581684085722009346" border="0" /></a>Nemrég olvastam a Nők lapjában, hogy az olvasók kiket tekintenek - különböző kategóriákban - az évtized nőinek. Elgondolkodtam én kire szavaznék - hétköznapi nők, saját barátaim, ismerőseim, azaz hús-vér nők közül. Úgyhogy kidolgoztam a saját kategória és osztályozási rendszerem! Aranyszobrocskák nem járnak vele, de - kivétel nélkül - rajongás, napi mosoly, barátság stb. garantáltan!<br /><br />A <span style="font-weight: bold; font-style: italic;">Harcos</span> kategóriában anyukám és nagymamám biztosan elvinné az első két helyet: a legerősebb emberek akiket ismerek, példátlanul sok mindent kellett már legyőzzenek, ám a mosolymentes szomorúság így sem volt jellemző rájuk.<br /><br />A <span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Talpraesett</span> kategóriában Kuni, Kata és Hanna kapnák a pódiumos helyeket. Akiken mindig csak ámulok és bámulok, hogy minden nyavalygás és panasz nélkül az élet minden helyzetéből kimásznak, talpra állnak, mennek tovább, és mindig minden helyzetben van humorérzékük.<br /><br />A <span style="font-weight: bold; font-style: italic;">Színes élet</span> kategóriában Tüncc és M. Orsi barátnőm inkasszálják a kitűntetést: színes, izgalmas, kalandos, hátborzongató, meseszerű élet van az egyik jelenében és jövőjében, a másik közel és távolabbi múltjában.<br /><br />A <span style="font-weight: bold; font-style: italic;">Páratlan és állandósult lelki támasz</span> kategóriában megosztott első díjat kell adnom! Minden barátnőmnek jár a kitűntetés! Az I. díjasok pedig: Magyariné, Annácska, Margó kisasszony, Nándi édesanyja, Katalány, Meskó, Orsik, Bea! Akik évek óta viselik a velem való barátkozással (esetenként!) járó komplikációk és labirintusok bogozásának nehézségét. És még ezt is tudják odaadással csinálni:)) Hihetetlen!<br /><br />A <span style="font-weight: bold; font-style: italic;">Le a kalappal</span> kategóriában díjaznám az egyik (anyukámkorú!) kolléganőm, akit kiváló szakembernek, nagyszerű pedagógusnak, kiegyensúlyozott embernek tartok. Ezüsttel pedig a boszorkánykonyha-tulajdonost, aki elkápráztató energiával, kreativitással süt-főz-nevel-tanít és még sok minden mást csinál.<br /><br />És természetesen számomra <span style="font-weight: bold; font-style: italic;">Példaképek</span> MINDANNYAIN, az <span style="font-style: italic;">"ilyen szeretnék lenni én is"</span> kategóriámban szerepelnek, vagy valamikor, valamilyen okból, tettből kifolyólag voltak, lesznek ott!<br /><br />Boldog nőnapot mindannyiuknak! És minden nőnek, aki általában szemlézget a napi mosolyravalók közt!Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-73834482766525174672011-03-03T15:27:00.008+02:002011-03-07T18:42:51.763+02:00Hová szakadjak...?<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjogkRBSHgTMXMRhK1baXCJHRY8jOf-gx6x87ACeq41kwrxxJtZv39_OQ7b9UNZUox9I9bVizp2D0s5QzwhCdxEI5AJW9CZBxUu2SEEKwEfJbcJ8Am7_ReMAo4NIq5STKEYdLY7ubARScM/s1600/ET.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 320px; height: 303px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjogkRBSHgTMXMRhK1baXCJHRY8jOf-gx6x87ACeq41kwrxxJtZv39_OQ7b9UNZUox9I9bVizp2D0s5QzwhCdxEI5AJW9CZBxUu2SEEKwEfJbcJ8Am7_ReMAo4NIq5STKEYdLY7ubARScM/s320/ET.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581275391332114994" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz55pyd-SRF7HYTVRxixi4QK1JNWGGq2qlUAVqlWnlLnBPY0JdQE_AoOv0EwtqVW7KYNJPiDs6Pjg6vHkvOyYGU6RlNeDRv45LGR6U1qaj_JHr1Ab15HFBmKDPQqdn4StD96nZvjkViFc/s1600/ET2.jpg"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 278px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz55pyd-SRF7HYTVRxixi4QK1JNWGGq2qlUAVqlWnlLnBPY0JdQE_AoOv0EwtqVW7KYNJPiDs6Pjg6vHkvOyYGU6RlNeDRv45LGR6U1qaj_JHr1Ab15HFBmKDPQqdn4StD96nZvjkViFc/s320/ET2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5581275284626763746" border="0" /></a><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />aztán végülis <a href="http://www.nagyvarad.ro/hirek/Nagyvaradi-hirek-1/POSDRU-projektnyito-konferencia-78066">ez</a> lett....Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6574528350225742903.post-25244701243013219562011-02-20T20:06:00.006+02:002011-07-14T10:29:09.953+03:00Úrilány, Erdély<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ1i5Q3C9_J6a5FBUxIcv_X5VYG9m6WwFMDUZZ04rb0kxKmSXhI5T1oG_JhboO6jC7jShRYjhy30mqxGjl72SMeCKDsdvAmwp9daP_L89QlYLdkvG8f7J3I0_F9L1VILYXef97jnec-qQ/s1600/urilanyok.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="margin: 0pt 10px 10px 0pt; float: left; cursor: pointer; width: 156px; height: 250px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ1i5Q3C9_J6a5FBUxIcv_X5VYG9m6WwFMDUZZ04rb0kxKmSXhI5T1oG_JhboO6jC7jShRYjhy30mqxGjl72SMeCKDsdvAmwp9daP_L89QlYLdkvG8f7J3I0_F9L1VILYXef97jnec-qQ/s320/urilanyok.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5575856099184050482" border="0" /></a>Nemcsak azért, mert zöld:) Hanem azért (is), mert<br />(1) úgy lehetett érezni a budapesti karácsonyi könyvkavalkádban, hogy ez az egyetlen, ami hozzám szól és talán kicsit rólam is. Mert minden adott: erdélyiség, lányság (a friss asszonyság még belefér), s mondjuk (olykor!) úriság. (Az anyai ágú Sikó nemesség most nem fog ehhez segíteni, de az ember érezheti magát úrilánynak abszolút arisztokrata felmenők nélkül is.)<br /><br />(2) asszociáció-gyanús volt a szerző neve és a reklámszöveg! Rögtön bekattant: nemrég olvastam egy cikket az otthoni <a href="http://www.hirmondo.ro/web/index.php/aktualis/16495-Hogyan-lnek-arisztokratink.html">hírmondónkban</a>, hogy a zabolai birtokon élnek a fiatal Mikes leszármazottak, egyiknek a felesége foglalkozik a <a href="http://zabola.com/home/">kastélyszállóval</a> (egy román szociológus kolléganőmtől hallottam hírét, aki ugyancsak közvetett módon ismeri a pazar vendégfogadást).<br /><br />Szóval megvettem. Lelkesen. De bevallom:<br />(1) nem olvastam ki hazafele a Coronán. Ennek két oka is van: a kifele megkezdett könyvet kellett befejeznem. Kellett volna. De nem működött a fülkémben a világítás. Szóval...<br />(2) a szilveszteri sízésre sem vittem. Hát sízéshez nem kell könyv (pedig idén sajnos kellett volna...)<br />(3) haladt-maradt, mert sajnos a tudomány ritkán enged teret a szépirodalomnak...<br /><br />De most (majdnem) egy levegővételre kiolvastam! Na jó: egy hétvége alatt. Hihetetlenül rég nem engedtem meg ezt a luxust magamnak. De egyszerűen olvastatta magát. Nagyon nagyon tetszett! Ajánlom! Bárkinek! Nemcsak nőneműeknek, és nemcsak erdélyieknek. Sőt!<br /><br />Keveér Anna és Kászoni Gábor, valamint a kézdiszentimrei Kászoni kastély története. Természetesen a szemfüles olvasó rögtön gyanút fog (és valószínű: joggal) az önéletrajzi pontok túlzott véletlenszerűsége miatt... Ettől függetlenül (vagy ezért is!) őszinte és hiteles az egész kép, amit kapunk. A múltat jelennel összekötő Mézi nénis, Pólikás, szakácsnés andekdotákkal fűszerezett lendületes és színes regény Anna életének optikáján keresztül láttatja Erdély mai arcát, annak is háromszéki változatát. De emmellett néhány filmkockát is kapunk a történelemkönyv kitépett oldalait pótolandó: mi történt az erdélyi arisztokráciával (mágnásvilággal, ahogy a könyvben találjuk) 1918-, 1944-2010 közt eltelt periódusban. A talpon maradás és talpraállás, gyökérvesztés és gyökereket engedni próbálás hétköznapi "művészetének"megoldáshalmazát olvashatjuk. Nem siratva a régi időket, a kifosztást, a "balsors" súlyát (persze ezt is tudjuk, érezzük), hanem egy nagyvárosi, sikeres, a "mában" élő lány szemével és odafigyelésével. Akiből gumicsizmás zabolai lesz, bocsánat: kézdiszentimerei. Tessék elolvasni! Megéri.<br /><br />Merthogy nem hotelbali, sokszorcsókolindia stb. stb. Hanem a mi világunk. Kezdve a kolozsvári New York kávézótól a Házsongárdi temetőig, a gödör gödör hátán típusú utaktól az állandó útjavítás miatti várakozásig, valamint a két órát késő Coronáig, a lovakat a szomszédnál legeltető gazdától a bölcs Zsófika néniig, a rugalmatlan kőműves mestertől a helyi rendnek az őréig, az almás tésztától a gumicsizmáig, a medvelestől az erdőig... Nem olyan patinás itt a kastély, udvarház, kúria sem, mint a monarchia nyugatibb vidékein. Nem olyanok az emberek sem. Ilyenek. Pont ahogy a könyvben megjelennek. A falusi karakterek, a vidéki élet, a minusz 20 fok, hűvös nyár, a furfangos észjárás. Ez mind mi hétköznapjaink része, amit viszont kevesen látnak (mert ugye főleg szegény erdélyi magyarság jön egyik részről, és drakula-hiszti másik részről). De alig akad, aki ilyen fiatalosan, szójátékokkal tele, huszonévesekhez és egyszerre hetvenévesekhez szólni képes nyelven mondaná el: ez nem egy világvégi hely! Budapestről a főhőse rögtön hazakívánkozott. (Én is. Mindig.)<br /><br />Kedvenceimből néhány:<br />Helyszín: kastély (vendégház), nappali, novemberi hideg, a fiatal gróf tűzet gyújt a kandallóban. Főhősnőnk hamar rájön: <span style="font-style: italic;">"A tűz csak illusztráció, Anna fogai összekoccannak, vacog"</span> (90. oldal).<br /><br />Pólika néni, idős grófkisasszony, egyszobakonyhában él Kolozsváron. Éjszaka betörnek hozzá, ékszereket keresnek. Ő némán végignézi a rablók ügyködését és távozását. Majd felkel, felöltözik és értesíti a rokonokat:<br /><span style="font-style: italic;">"Miután elmentek, Pólika felöltözött, rendbe szedte toalettjét, és telefonált a családnak, hogy értesítse: kirabolták. Mert egy hölgy semmilyen körülmények között nem fogad neglizsében férfi rokonokat. " </span> (137. oldal)<br /><br />Endre (aki szintén hazajött Pestről kastélyt újítani, éltetni, visszazerezni stb.) próbálja megértetni Annával, hogy nemcsak fontos, de jó dolog is "hazajönni" Erdélybe, bármilyen érthetetlennek és reménytelennek is tűnik ez a döntés. Egy utolsó érve:<br /><span style="font-style: italic;">"Szerinted nem lennék hülye, ha ehelyett Budapesten valami multinak próbálnék minél több pénzt keresni?"</span> (106. oldal)<br /><br />És végig ilyen. Szeretnivaló! És zöldborítós!Orsihttp://www.blogger.com/profile/09494330846211006782noreply@blogger.com7