Hétköznapi miegymás

Közös energiák

2011-11-23T21:00:00.003+02:00

Kedves Mindenki!

Idén karácsonyra nem ír a családunk az angyalnak ajándéklistát. Viszont ha lehet most kérünk mindenkitől lelki energiaátcsoportosítást, imát, ránk gondolást, drukkolást, telepátiás erőküldést, aprócska csodakéréseket, amit csak lehet. Valakiért, aki életet, nevet, mókát, kacagást, éneket, viccet, zakuszkát, bécsi szeletet, meleg otthont és az életnek természetességet adott. És akiért most sajnos nagyon ijedten aggódunk. Közös energiák mindig csak jót hoznak! Köszönöm!

Projektek

2011-10-27T13:14:00.006+03:00

Vannak projektek, amik valahogy nem valósulnak meg. Vannak, amik csak elhalasztódnak. Vannak olyanok is, melyről - akarva-akaratlanul - le kell mondanunk. Vagy lemondat valami. És vannak olyanok, melyekhez görcsösen ragaszkodunk akkor is, ha már rég nincs is mihez...

De vannak projektek, melyek valóra válnak. És a valóság néha felülmúlja a tervezést! Ilyen projekt nekünk a www.perko.ro

Köszönet érte sokaknak! Annak, aki páratlanul megálmodta a dolgok tiszta egyszerűségét! Köszönet a fotósoknak: a leghűségesebbnek, aki évek óta minőségben dokumentálja megjelenéseinket, a segítőkész barátnak, aki elvállalta a fotó-akciónk! Az ötletadó-támogató-megértő barátnak, aki minden messengeres konzultációnak aktív résztvevője, a szervezésnek-kivitelezésnek segítője volt. A leghűségesebb táncos társnak, aki mindenben bizalmat szavazott, biztatóan bátorított.

És főleg annak, akinek ehhez csak közvetetten van köze, de ezért a közvetettség ellenére is többet tett, mint mindannyian együttvéve. Életem párjának, minden tervem és projektem fő támogatójának, és a dolgok technikai zsenijének.

Köszönetek!

És ez csak a kezdet:)

Három

2011-09-29T12:29:00.015+03:00

Ennyi kérdés. Ennyi fejű sárkány. Ennyi a tánc.

De ez nem mese. Merthogy ennyi az esztendők száma. Mögöttünk.

Ennyi ősz. Sétákkal, szülinapokkal, iskola-traumákkal, zakuszkákkal, kirándulásokkal, hegymászással, spanyolozással, Budapestezéssel, dolgozatírással-sírással, Parajdozással.

És ennyi tél. Téli gumi akciókkal, szentkirályi jégkirálynősködéssel, jéghideg kölcsönautókkal, jégbe fagyott borvizes csomagtartókkal, Madarasi Hargitázással, karácsonyfával, meglepetésekkel, sílécekkel, korcsolyákkal, esésekkel és superman-performanszokkal.

És ennyi tavasz. Költözéssel, biciklizéssel, konferenciázással, Bölönözéssel, Pécsezéssel, húsvétolással, locsolással, Ákosozással, ikeázással.

És persze nyár. Mosolyokkal, meglepi tízóraikkal és szülinapokkal, ebédekkel, tortákkal, hatalmas biciklitúrákkal, Családozással, csatangolással, esküvőzésekkel, nyaralásokkal, lekvárbefőzéssel, udvargyönyörködéssel, barátkozásokkal, Petőfi sztrítezéssel.

Természetesen a best years of my life. Minden nap aranyat ért. Kivétel nélkül.

fintor

2011-09-28T08:51:00.007+03:00

Az élettől. Merthogy minden adott, csak nem úgy, ahogy jó lenne.

És Iskola. Mint minden. Ahol adnak csillagos 10-est, de semmit nem ér. De van bukás, ami minden eddigi 10-est feledtet. És mindenki - főleg te - csakis erre emlékszel.

És Tapasztalat. Avagy mondhatni az üvegbura alatt felnőtt, tenyeren hordott királykisasszony (majd udvarhölgy...) esete a való világgal. Az elmélet találkozik az empíriával.

És ismét Fintor. Amikor az egészség hátránynak bizonyul, a kiegyensúlyozott lélek mit sem ér, az antibiotikummentes szervezet leigázódik.

És Ébresztő. Mi fontos, mi nem, mi számít és mi nem.

És Megerősítés. Hogy vannak szike által elvághatatlan szálak, vannak háttérből előlépő legjobb barátságok, néma kézszorítások tele mondanivalóval, szeretetfűszerezett erőlevesek, hangtalan bátorítások, feledhetetlen ébresztések.

És Mégis Veszteségek. A jövőből múlt lesz, a pillanat varázstalan, a hallhatatlanság misztériuma elszáll, a szép reményekből a szép majd a remény. És már a zöld sem olyan zöld.

vélemény

2011-08-10T21:56:00.001+03:00

Ismét megkérdeztek:)

Nyárban jártam:)

2011-07-08T17:50:00.005+03:00

Most jó, most már,

a sok jóból ránk fért már:)

Udvarom, udvarom

2011-06-23T09:46:00.006+03:00

Amit az elkényelmesedett on-line generation két, kozmopolita fiatal diplomás tagja (akik viszont kertvárosban akarnak élni) egy évig nem tudott véghezvinni, azt az erre profilálódó csapatnak pikk-pakk sikerült. Merthogy kettőnk közel 1000 virtuális kapcsolata sem segített sem a teherautók, sem a fekete föld, sem más hétköznapi praktikus dolgok megoldásában... Szóval elengedhetetlenné vált a szakértők fele küldött SOS.

Így a kert-prodzsektesek jöttek-láttak-hoztak-raktak (20 órán keresztül), most már csak kollektíven fohászkodunk, hogy a fű kinőjjön. Talán a tervezett kerti barátkozásunkat veszélyeztető hétvégi zuhé most akár jól is jöhet...

A before-after fotók elmaradnak. Előbbi mindenki emlékezetében hűen él, aki járt nálunk (és akinek úgy magyaráztuk el az útirányt, hogy oda kell jönni, ahol úgy néz ki nem lakik senki... ennyit az udvargondozásról...), mi meg gyorsan el is akarjuk felejteni. Az eredményre pediglen várni kell. Meggyőződésünk, hogy nem hiába!:)

Sok(k) a jóból!

2011-06-20T19:00:00.002+03:00

A bringa-udvar-olvasás stb. egyre kevésbé enged teret a bloggerkedésnek. De nem is igazán ez az oka a nagy hallgatásnak. Hanem hónapok óta várakozó üzemmódba vagyok kapcsolva. Várakoztunk. A kisember mellett válaszokra, biztató szavakra, előnyös csillagállásra-holdjárásra, gyarapodó szabadidőre, fogyó feleslegekre, szerencsés konstellációkra. No és bár jóból is jutott sok, a remény hal csak kullogott a sor végén.

Mostanig! Mert a napokban a forgandó szerencse ránk mosolygott! Gyógyul az, aki nagyon kell gyógyuljon. És alakul az udvar végre, ami egy éve stagnál és szebb időkre vár. És eljutottunk az egyről a kettőre (és a számlálást folyatjuk... !). Na meg persze kitűződött egy időpont, ami a hosszas és türelemmel (csak olykor) viselt (lelki) szenvedések (értsd: önmarcangolások) végére kiteszi a pontot. (!)

első hónap

2011-05-26T14:57:00.003+03:00

A tavaly augusztusban megspinningezett, szinpadi és korántsem szinpadias leánybúcsúztatáson megriszált, egy esküvőben megtáncoltatott, kolozsvárosi-csíkszentszeredai útvonalon számtalanszor megdöcögtetett, Budán-Pesten, télben-hóban-sípályán meghordozott hetyke locsolólegényünk ilyen előélet után nem csoda, ha mozgalmasra alakította az elmúlt 30 napunkat:)

A családi fontossági listán, a májusi programok alakításában, a határidők módosításában, no meg természetesen az érdeklődési területek sorrendjében abszolút prioritást élvező kedvenc evő-alvó-kicsit síró-anyukája kék szemével a világot mustráló apróságunk természetesen nézni-enni-mutogatnivaló. De az elfogult nagynéni próbál (!) visszafogott lenni, és csak egy sokszempontból kedvenc képpel dicsekszik. Ahol a 18 napos Ákos kedvenc pozíciójában próbál aludni, azazhogy ellenállni az evés utáni böfiztetésnek nevezett menetrendszerű tevékenységnek. Természetesen a képkiegészítők: a legeslegkedvesebb áprilisi kismamánk a legkedvencebb színharmónikában:)

Ajándék

2011-05-01T14:31:00.002+03:00

A nyuszi elhozta nekünk a várva várt ajándékot. A "csomag" 3,700 g-os volt, 56 cm-hosszú. És természetesen a nyuszi és a csomag is körültekintő módon érkezett: nyugodtan lehetett ünnepelni, tojást festeni, barátkozni.

A nyuszi csatlósa, az elmúlt 9 hónapban új szerepkörbe lépő személy példásan állta és állja a sarat. És a "csomagbontás" eddig ismeretlen tevékenységét is páratlanul végzi. A segítség sajnos nem tud sokat segíteni, csak támogatni hol a testet, hol a lelket. De a büszkeségtől néha azt sem tudja, mert kell írja a sok sms-t, kell telefonon részletezze az eseményeket.

És az április vége-május eleje egy másik eseményt is elhozott számunkra. Ismét ünnepelhetünk: eltelt 365 nap egy bizonyos, megjegyzendő esemény, és a bátor hadvezérbeli életünk kezdete óta. Van, ami most kezdődik, és van ami csak folytatódik:)

huszonegy

2011-04-05T14:20:00.005+03:00

Nem huszonegyezünk, de azért a kocka el van vetve. Csak innen visszafele számolunk. Mától. És persze meta(huszon)egyezkedés is van pocakos és pocaklakó közt. Arról, hogyan is gondolja ez utóbbi a további legfeljebb 3x7 napot. És mikorra legyen kész az előbbi... (és a férje, anyja, apja, testvére, sógora, szomszéd kutyája, macskája s mindenki:))
M. kisasszony szerint teleholdkor nagy esély van rá, vagy rögtön utána, azaz április 18 vagy 19 (én ennek nyomán kiderítettem, hogy a pocakos is amikor még csak pocaklakó volt, pont teleholdkor kivánkozott ki közénk). A nagynéniségre készülő egyik fő érintett nagyon bízik a 21-es dátumban - márcsak a tökéletes költői koreográfia kedvéért is. Szóval tippek, tétek, jóslatok számára nyitott a comment-box:)

micsa sürgősség

2011-04-04T11:54:00.006+03:00

Hogy nem mondjam: urdzsenca. Ami megesett. Pontban éjfélkor. Merthogy akkorra tetőződtek a micsa-szenvedések, és bevonultunk. Készületlenül. Akkor még nem sejtettük, mennyire és miben mérhető a készületlenségünk. Például olvasmánynélküliségben. És családorvos nevének nem tudásában (így jár az ember, ha nem jár orvoshoz, azaz nem beteg... nem tud alapvető kérdésekre félkómásan felelni...). Az újdonsült feleség meg nem tud segíteni. Mondjuk nem tudom, ha valaki kómában van, vagy vérzik öt sebből, persze nincs vele senki, amíg meg nem mondja a családorvos nevét, addig nem kezelik? No de megfejtettük a titkot, s így csepeghetett a drogpatak a legeslegkedvencebb kosztosomba. Aki emiatt két hétig nem teljesít az elvárásokhoz mérten. Ezen a téren. Majdcsak meggyógyul....:) Nem mondták neki, hogy "szarok a vénái" (mint egyik sorstársának), illetve koherensebb diagnózis nélkül haza is engedték. De mindenképp pozitív fordulatot hozott ez a nokturn látogatás, szóval - az kevésbé kellemes tapasztalatok ellenére - jó döntés volt.
Amúgy a fent említett páratlan helyen - ahová reményeim szerint ebben a statisztikai arányban járok: hétévente egyszer - az éjszakai élet meglehetősen izgalmas. Ilyen jó hangulatú munkahelyen nem nagyon fordultam meg. Rövid résztvevőként megfigyelői pályafutásom során (120 perc) rengeteg disznó-fa-sikamlós vicc, kibeszélés, pletyka, háry jánososkodó elbeszélés került terítékre. Természetesen hatalmas hangerővel, hogy lehetőleg a perfúziózott beteg, a nyolcvanéves bácsi fölöttébb aggodalmas arcú hozzátartozói, a betegfelvételen toporgó kórházban először járó is jól hallhassa. Még hangosabb röhögéssel kísérve. (Tudja meg mindenki: ide mi igenis szórakozni járunk!) Ami mondjuk pozitív üzenet: itt jól érzik magukat az itt dolgozók. Aztán, hogy a gyógyulni, magukat jobban érezni kívánók is igen-e?... Hát mindent nem lehet...

Perkő Vésztőn

2011-03-19T12:19:00.004+02:00

Cinquantamila lacrime

2011-03-18T20:35:00.005+02:00

senza sapere perchè...

E grazie per tutto e per tutti! Sono passati gia tre anni con moltissimi sorrisi:) Speriamo che sarrano molto di piu!

Várakozás, álmodozás:)

2011-03-17T10:16:00.004+02:00

Talán a néhány hét múlva érkező kisember is fog ilyesmiről álmodozni:) (hasonlóan csíkosba öltöztetve:))

Páratlan nők

2011-03-08T13:36:00.008+02:00

Nemrég olvastam a Nők lapjában, hogy az olvasók kiket tekintenek - különböző kategóriákban - az évtized nőinek. Elgondolkodtam én kire szavaznék - hétköznapi nők, saját barátaim, ismerőseim, azaz hús-vér nők közül. Úgyhogy kidolgoztam a saját kategória és osztályozási rendszerem! Aranyszobrocskák nem járnak vele, de - kivétel nélkül - rajongás, napi mosoly, barátság stb. garantáltan!

A Harcos kategóriában anyukám és nagymamám biztosan elvinné az első két helyet: a legerősebb emberek akiket ismerek, példátlanul sok mindent kellett már legyőzzenek, ám a mosolymentes szomorúság így sem volt jellemző rájuk.

A Talpraesett kategóriában Kuni, Kata és Hanna kapnák a pódiumos helyeket. Akiken mindig csak ámulok és bámulok, hogy minden nyavalygás és panasz nélkül az élet minden helyzetéből kimásznak, talpra állnak, mennek tovább, és mindig minden helyzetben van humorérzékük.

A Színes élet kategóriában Tüncc és M. Orsi barátnőm inkasszálják a kitűntetést: színes, izgalmas, kalandos, hátborzongató, meseszerű élet van az egyik jelenében és jövőjében, a másik közel és távolabbi múltjában.

A Páratlan és állandósult lelki támasz kategóriában megosztott első díjat kell adnom! Minden barátnőmnek jár a kitűntetés! Az I. díjasok pedig: Magyariné, Annácska, Margó kisasszony, Nándi édesanyja, Katalány, Meskó, Orsik, Bea! Akik évek óta viselik a velem való barátkozással (esetenként!) járó komplikációk és labirintusok bogozásának nehézségét. És még ezt is tudják odaadással csinálni:)) Hihetetlen!

A Le a kalappal kategóriában díjaznám az egyik (anyukámkorú!) kolléganőm, akit kiváló szakembernek, nagyszerű pedagógusnak, kiegyensúlyozott embernek tartok. Ezüsttel pedig a boszorkánykonyha-tulajdonost, aki elkápráztató energiával, kreativitással süt-főz-nevel-tanít és még sok minden mást csinál.

És természetesen számomra Példaképek MINDANNYAIN, az "ilyen szeretnék lenni én is" kategóriámban szerepelnek, vagy valamikor, valamilyen okból, tettből kifolyólag voltak, lesznek ott!

Boldog nőnapot mindannyiuknak! És minden nőnek, aki általában szemlézget a napi mosolyravalók közt!

Hová szakadjak...?

2011-03-03T15:27:00.008+02:00

aztán végülis ez lett....

Úrilány, Erdély

2011-02-20T20:06:00.006+02:00

Nemcsak azért, mert zöld:) Hanem azért (is), mert
(1) úgy lehetett érezni a budapesti karácsonyi könyvkavalkádban, hogy ez az egyetlen, ami hozzám szól és talán kicsit rólam is. Mert minden adott: erdélyiség, lányság (a friss asszonyság még belefér), s mondjuk (olykor!) úriság. (Az anyai ágú Sikó nemesség most nem fog ehhez segíteni, de az ember érezheti magát úrilánynak abszolút arisztokrata felmenők nélkül is.)

(2) asszociáció-gyanús volt a szerző neve és a reklámszöveg! Rögtön bekattant: nemrég olvastam egy cikket az otthoni hírmondónkban, hogy a zabolai birtokon élnek a fiatal Mikes leszármazottak, egyiknek a felesége foglalkozik a kastélyszállóval (egy román szociológus kolléganőmtől hallottam hírét, aki ugyancsak közvetett módon ismeri a pazar vendégfogadást).

Szóval megvettem. Lelkesen. De bevallom:
(1) nem olvastam ki hazafele a Coronán. Ennek két oka is van: a kifele megkezdett könyvet kellett befejeznem. Kellett volna. De nem működött a fülkémben a világítás. Szóval...
(2) a szilveszteri sízésre sem vittem. Hát sízéshez nem kell könyv (pedig idén sajnos kellett volna...)
(3) haladt-maradt, mert sajnos a tudomány ritkán enged teret a szépirodalomnak...

De most (majdnem) egy levegővételre kiolvastam! Na jó: egy hétvége alatt. Hihetetlenül rég nem engedtem meg ezt a luxust magamnak. De egyszerűen olvastatta magát. Nagyon nagyon tetszett! Ajánlom! Bárkinek! Nemcsak nőneműeknek, és nemcsak erdélyieknek. Sőt!

Keveér Anna és Kászoni Gábor, valamint a kézdiszentimrei Kászoni kastély története. Természetesen a szemfüles olvasó rögtön gyanút fog (és valószínű: joggal) az önéletrajzi pontok túlzott véletlenszerűsége miatt... Ettől függetlenül (vagy ezért is!) őszinte és hiteles az egész kép, amit kapunk. A múltat jelennel összekötő Mézi nénis, Pólikás, szakácsnés andekdotákkal fűszerezett lendületes és színes regény Anna életének optikáján keresztül láttatja Erdély mai arcát, annak is háromszéki változatát. De emmellett néhány filmkockát is kapunk a történelemkönyv kitépett oldalait pótolandó: mi történt az erdélyi arisztokráciával (mágnásvilággal, ahogy a könyvben találjuk) 1918-, 1944-2010 közt eltelt periódusban. A talpon maradás és talpraállás, gyökérvesztés és gyökereket engedni próbálás hétköznapi "művészetének"megoldáshalmazát olvashatjuk. Nem siratva a régi időket, a kifosztást, a "balsors" súlyát (persze ezt is tudjuk, érezzük), hanem egy nagyvárosi, sikeres, a "mában" élő lány szemével és odafigyelésével. Akiből gumicsizmás zabolai lesz, bocsánat: kézdiszentimerei. Tessék elolvasni! Megéri.

Merthogy nem hotelbali, sokszorcsókolindia stb. stb. Hanem a mi világunk. Kezdve a kolozsvári New York kávézótól a Házsongárdi temetőig, a gödör gödör hátán típusú utaktól az állandó útjavítás miatti várakozásig, valamint a két órát késő Coronáig, a lovakat a szomszédnál legeltető gazdától a bölcs Zsófika néniig, a rugalmatlan kőműves mestertől a helyi rendnek az őréig, az almás tésztától a gumicsizmáig, a medvelestől az erdőig... Nem olyan patinás itt a kastély, udvarház, kúria sem, mint a monarchia nyugatibb vidékein. Nem olyanok az emberek sem. Ilyenek. Pont ahogy a könyvben megjelennek. A falusi karakterek, a vidéki élet, a minusz 20 fok, hűvös nyár, a furfangos észjárás. Ez mind mi hétköznapjaink része, amit viszont kevesen látnak (mert ugye főleg szegény erdélyi magyarság jön egyik részről, és drakula-hiszti másik részről). De alig akad, aki ilyen fiatalosan, szójátékokkal tele, huszonévesekhez és egyszerre hetvenévesekhez szólni képes nyelven mondaná el: ez nem egy világvégi hely! Budapestről a főhőse rögtön hazakívánkozott. (Én is. Mindig.)

Kedvenceimből néhány:
Helyszín: kastély (vendégház), nappali, novemberi hideg, a fiatal gróf tűzet gyújt a kandallóban. Főhősnőnk hamar rájön: "A tűz csak illusztráció, Anna fogai összekoccannak, vacog" (90. oldal).

Pólika néni, idős grófkisasszony, egyszobakonyhában él Kolozsváron. Éjszaka betörnek hozzá, ékszereket keresnek. Ő némán végignézi a rablók ügyködését és távozását. Majd felkel, felöltözik és értesíti a rokonokat:
"Miután elmentek, Pólika felöltözött, rendbe szedte toalettjét, és telefonált a családnak, hogy értesítse: kirabolták. Mert egy hölgy semmilyen körülmények között nem fogad neglizsében férfi rokonokat. " (137. oldal)

Endre (aki szintén hazajött Pestről kastélyt újítani, éltetni, visszazerezni stb.) próbálja megértetni Annával, hogy nemcsak fontos, de jó dolog is "hazajönni" Erdélybe, bármilyen érthetetlennek és reménytelennek is tűnik ez a döntés. Egy utolsó érve:
"Szerinted nem lennék hülye, ha ehelyett Budapesten valami multinak próbálnék minél több pénzt keresni?" (106. oldal)

És végig ilyen. Szeretnivaló! És zöldborítós!

Na ott van Budapest

2011-02-05T21:18:00.004+02:00

Ahol otthonosan mozog a kisvárosi, nagyvilági órákat élve. Ahol a Corona 15 óra után végre megáll, de ahol a Deák téri kedvenc szendvicsező kiengesztel. Ahol a WizzAir - ha itt fel - leszáll. Ahol bár senki nem ismerős az utcán, az utcák igen, és talán én is az utcáknak. Ahol kedvesnél kedvesebb otthoni ideszokottakkal rádayzhat, prágázhat, árkádozhat, kicsi mamázhat. És ahol - a soppingkörút ide vagy oda - hazagondol. Nem ott, ahol vár a babám. Attól sokszáz kilométerre. De ahol most dőlnek el a dolgok - reméljük jól. Na ott van Budapest!

Nagyhelló

2011-01-13T10:57:00.005+02:00

A kedvenc őrült turistámnak, aki Kuala Lumpurban landolt néhány órája hasonlóan kalandvágyó utitársával. Egészséges irigységgel drukkolok nekik, pára és eseménydús napjaik izgalmaihoz tágra zárt szemeket és szíveket kívánok. Kalandra fel!

Labancföldről

2011-01-07T11:56:00.005+02:00

Hazatérve. Sok élménnyel felszerelve. Rég nem látott barátságot újrapecsételve.
Képekkel-tarkított élménybeszámolóra a lelkiismeret által kötelezve. Idő is akad véletlen, elsízett térdet pihentetve.

Köszönet ismételten a családnak a tábori hangulatért, a száz táska által is kikezdhetetlen barátságért, különös tekintettel a tábori orvosnak és tolmácsnak, no és persze a szuper embernek:)

Adjon Isten

2011-01-06T13:48:00.003+02:00

...jó napot,
minden napra holnapot,
barátot és tanácsot,
illatozó kalácsot!

Óévbúcsúztatás

2011-01-04T18:57:00.009+02:00

táncos módra

Az előzetes reklám:

és az utólagos néznivaló(ból egy darabka)

pech nagy p-vel

2010-12-08T19:33:00.005+02:00

Cucc országban élünk... Nagyon cucc... Tudtam, a jó világ, lejár, még mielőtt én akár annak határába kerülnék... És bár sokaknak volt szerencséjük gyerekük mellett maradni annak 2 éves koráig, nekem - és még néhány pechesnek ebből már már nem jut...

Az már csak mellékes, hogy szerény véleményem szerint pofont ad a kormány a kakának, mert 1. aki eddig elintézte, ezután is elintézi a "handicap" plusz évet, 2. aki nem megy vissza, elintéz egy "somer" papírt, és annak munkanélküli segély kell fizessen a "párt", 3. ismétcsak nem szaporodik sem az ungurság, sem a középosztály és attól felfele, hanem az alullevőségek. Akiknek ismétcsak mi kell majd szociális segélyt fizessünk...4. az állami alkalmazottak 25%-os bércsökkentése sem hozott a konyhára semmi megtakarítást (nálam sokkal okosabb pénzügyi elemzők véleménye szerint), pedig az sokkal jelentősebb tétel... És lehetne az ellenérveket sorolni... De minek? Csak csendes hőbörgés... Mert széllel szemben pisikálni nem lehet....

Utólagos hibaigazítás: úgy tűnik elhamarkodott volt a morfondírozás. Szerencsére ilyen is van!...

hagyomány

2010-12-01T15:03:00.008+02:00

Idén harmadik alkalommal ajándékozott meg a november utolsó hétvégéje a tél első havas élményével, kacagással, kandalló melegű hétvégével. Az állandósuló kedvenc helyünkön. Lett hó és elő(és fel is!)került a hólánc, volt áfonyáta és káposzta leves, bor és igazság. És buli.
És a "család". Természetesen. A jól ismert alaptagokkal és az állandó újakkal.
Egy következő míting helyszíne már megvan, csupán a "családtagok" számára alkalmas hétvége találása a kemény dió.

Levél az angyalnak

2010-11-29T09:34:00.024+02:00

Kedves Angyal!

Én az idén is nagyon sok jót, kedvességet, örömet kaptam és számtalan ajándékot. És mindenért nagyon hálás vagyok! Ám - természetesen - ha közeleg Az Ünnep, és mindenki ajándékokról beszél, nekem is eszembe jut egy-két dolog, amit szeretnék, ha még idén megvalósulna...

Szeretném, ha néhány kedvenc, szeptemberi emlékeket őrző kép felkerülne a nappalink falára. Emmellett nagyon nagyon jó lenne, ha a májusban megvásárolt éjjeli lámpácskáink is elfoglalnák az éjjeli szekrények feletti helyeiket. Illetve kimondhatatlan örömöt okozna az is, ha előkerülne az az ügyes asztalos bácsi és beépítené a zakotákkal szörnyen telepakolt lépcső alját. És ha már az asztalosnál tartunk: egy íróasztal és egy ügyes kényelmes széknek is örülnék, hogy végre az itthon dolgozásnak is legyen tere.

Régen megtanítottak, hogy kérni csak úgy szabad, ha az ember hajlandó valami áldozatot is vállalni. Ennek érdekében - így Advent elején - komoly fogadalmakat kívánok tenni. Például elhatározom, hogy még az év vége előtt kitakarítom azt a szobát, ahol semmi sem történik. Illetve minden még szertelenül itt-ott heverő könyvnek helyet találok a könyvespolcon. Rendet rakok és rendszert alakítok ki számláink világában. Illetve - bármennyire nem kívánom a dolgot - ellátogatok a C-Vitaminos megyeközpontba és teszek valamit pefeá-ügyben. Illetve elintézek a kedvenc zöld bankomban két fontos dolgot...

Tudom, hogy Angyalnak lenni nem könnyű dolog. És megértem, ha sok más fontosabb kérés prioritást élvez. Ellenben ha van mód rá, boldog lennék, ha apró-cseprő kéréskéim meghallgatásra találtatnának!

Kőbe vésve

2010-11-17T09:51:00.002+02:00

Azaz nyomtatva. Fehéren a fekete (és a pirossárgakék). Most már hivatalos! A C-Vitaminos korszaknak (hivatalosan!) vége. Ezennel a lélek szent falvi leltárból kiírhatnak/leírhatnak egy személyt. Egy szerencsés fajtát, akit egy kedves vezér-lakó a polgárjenőhivatalpapirgyűjtő nénijének is kijelentette, hogy befogadja az új azonosságra vágyó extrazsudeceán proletárnőt.
Elviekben nyílván a dolgok nem változnak. Csak néhány hétbe (hónapba?) és pár száz lejbe fog kerülni ennek nyomán a személynek az azonosságához tartozó minden kiegészítő forgalomból való ki, aztán újra beiratása. Kötelező program: néhány sorbaállás, egy sor II. osztályos írás-olvasás készséget igénylő formanyomtatvány (és idő!)-töltögetés (nyomtatvány, melyet pl. a netről ingyen le lehet tölteni és kinyomtatni, de vásárolni 10 lejbe kerül!!!), a többi sorba állóval diktafon és érdeklődés hiányában is életinterjú készítése, aktuális közvélemény-témák feltérképezése, a soron kívül előrevett egyének és eljárás fölött szemhúnyás, a prográm kú publikul elvén és gyakorlatán valón NEM gondolkodás...

Néhány tanács a most már tapasztalt oldalról:

1. A hivatalokban az élet 2 órával azelőtt kezdődik, mint egy normális családban, mondjuk mint a hatodik vezér 3-al több mint egy tucat szám alatt. úgyhogy mindig el lehet késni, és mindig már a tömegbe érkeződik... Tanulság: 7.45-re ott kell lenni (és valószínű letaposni mindenkit...)

2. Nem olcsó az azonosság-csere. Eddig 14 (ID) és 68 (driving lic.), 280 (PP) de még a java hátra van... Csak a nagyon elszántaknak ajánlott. És aki a házastársával nem akar külön megyében lakni. No meg mindenki másnak, akinek van 3 hét szabadsága és unatkozik.

3. Határozott és céltudatos kell lenni. És rászólni az igazságtalanul betolakodókra. Tízből egy talán nevelődik is...

a nagy visszatérés

2010-11-10T09:18:00.005+02:00

Még mindig tart az ősz. Hó és hideg nélkül. És mármár ismét fontolóra lehet venni a bicajozást. Merthogy felszabadult sok sok óra, délután és hétvége. Kész! Nincs több alibi! (Csak a szokásosak:) ) Az alibi tárgyáról nem illendő kérdezősködni, mivel babonás a válaszoló. Stand by állapotot hirdettünk. Imádkozás és dolgozás. És vejtingelés. És enticipejtingelés:) Mert az adminisztrációs gépezet beindult. És most már nincs igazán amit tenni. Csak várni és megkeresni az elvarratlan, félbehagyott, meg sem kezdett szálakat, és úgy tenni, mintha az elmúlt félév mázsás gondjai valamelyik üres szoba kitakarításával lomtalaníthatók.
Tervek? Szokás szerint: számtalan. Még az idén legalább egy pestiestezés, egy világrajövetel-üdvözlés, talán egy ikeázás, egy kocsmatúrázás, legalább egy sízés, egy generál nagytakarítás, két Kolozsvárosozás, két szülinapozás, legalább két házibulizás, három lélek szent falvának látogatása, pár kártyaparti, néhány leánykodás, és természetesen soksok bloggerkedés:)

Asszonysor(s)

2010-09-06T23:26:00.005+03:00

Három éjjel három nappal állt a bál! Volt egy páratlan koszorúslány-koszorú, pontosan heten, mint a gonoszak, voltak feledhető gikszerek és voltak feledhetetlen pillanatok:)

Ízelítő. A folyatásért sorba kell ülni. A televizor előtt. A bátor hadvezér utcában. Vagy valahol Kolozsvároson a Család utcájában. Vagy bárhol, ahol összegyűl az örömünnepet kacagással felevenítő kicsiny társaság:)

alibi

2010-06-10T08:02:00.005+03:00

Kedves vér és nem vér szerinti jó emberek, hűségesen érdeklődő ismerősök és ismeretlenek! Jómagam (is) visszasírom a régi szép időket, amikor csak úgy hetente egy-kétszer a világra való rácsodálkozás, a fura vagy meglepő esemény-kavalkád, a hétköznapi ez-az sorokba öntődött, és mosolyra hangolt - engem is beleértve - többeket. Ez - amit sokan érzékelhettetek - az elmúlt hónapokban drasztikus hiányt szenvedett. Van rá magyarázatom: [noha inkább derülnék és derítenék mosolyra] életem egyik fő művét kell írnom éjjel-nappal (mostanában csak az éjjelek sikerednek, de a nappalok energiáit is erre kell csoportosítanom). Nem lesz ilyen élményközeli, sőt, ennyire olvasmányos, humorral elegyített sem, de azon imádkozom reggel-délben-este-étkezéskor-kísértésben, hogy valahogy legyek túl rajta. És aki nekem jót akar, az szintén ezt teszi:D
Mindenkitől csak átmenetileg köszönök el, remélhetőleg augusztus-szeptemberben visszatérhetünk az apró-cseprő miegymások rendszeres konstatálásához.

Gent

2010-05-30T22:25:00.010+03:00

Nemrég Müller Péter előadáson voltunk. Egyértelműen jobb őt olvasni, mint ilyen kommersz előadáson hallgatni nyolcszáz ember közt. De ennek ellenére volt néhány mondata, ami bevésődött emlékezetembe: az életben nem szabad csak ritka alkalmak legyenek a béke és lelki boldogság pillanatai. És a híres mondása: az ember érezze azt, hogy "most jó". No talán ez lehetne a genti látogatásom jelmondata. Négy órát töltöttem ebben a mesés városkában, de az azt jelenti, hogy 240 percig éreztem ezt, hogy most jó! És csak a képeket nézni is egy élmény!

Azt hittem, hogy rég kigyomlálta spontaneitásom a sok naprakészség. De nem! Sőt! Reggeliben gondolkodtam Gentről, mivel olvastam, hogy érdemes megpillantani. Délben kettőkor eldöntöttem: megyek. A fotógépbeli akkuk lemerültek, sebaj. Vásároltam. És indultam. Kinéztem a vonatot, felszálltam, alig fél órácskát vonatoztam Antwerpenből és láss csodát! Térkép és GPS nélkül nekivágtam, és egyszerűen mesés élményben volt részem.
A vidám sütkéröző tömeg, melynek kicsit később egy fél kiló elcseresznyézés erejéig én is tagja voltam:) Mjad u.o. Kicsi ház. És még kisebb:)

Nem bátor hadvezér hárommal több mint egy tucat, de tetszik a teraszuk:)
És valahogy ez a spontaneitás volt jellemző az egész napra: csak úgy véletlenszerűen (mondjuk toronyiránt) választottam a séta-útvonalat, egyszercsak megláttam, hogy boat-trip, rögtön befizettem, olaszokkal együtt egy órát motorcsónakoztunk, és hatványozott öröm: vízen lenni, turistáskodni, szépet látni, napsütésben mosolyogni és olasz idegenvezetést hallgatni. Igen, már csak egyetlen dolog hiányzott! De hazahoztam neki az élményeket!

Antwerpen

2010-05-27T07:57:00.006+03:00

Konferencia numero N. Merthogy ugye van, aki passzióból évente két-három nemzetközi konferenciára akar menni a világba. Akar repülőzni, kocsikázni, csomagolni, stresszelődni, három helyről pályázni utazásra, szállásra, regisztrációs díjra. Csapot-papot itthon hagyni, a magánytól szenvedni, a mindenkori minden országbeli tolvajoktól félni, a csomagelvesztéstől rettegni stb. stb.
No de néha össze lehet kötni a kellemest a muszájjal:) És van, aki - minden nehezítő körülmény ellenére - helyenként sikerre viszi ezt. Kinéz egy olyan témájú konferenciát amely (1.) témába vág, vagyis ahová jelentkezését esetleg elfogadhatják, és amely (2.) valahol olyan helyen van megszervezve, ahol még nem járt. Így ez év májusában Belgium, illetve Antwerpen lett az áldozat. Természetesen ennek volt egy igen komoly szakmai, az idő kétharmadát felölelő fejezete is, ennek ellenére maradt idő sok szépre és jóra.
Kiderül ugyanis, hogy Antwerpenben érdemes kicsit turistáskodni. Ha a konferenciarésztvevő repjegyspórlás érdekében egy nappal korábban érkezik, számtalan múzeumlátogatási programból válogathat. És mivel született mázlista, minden hónap utolsó szerdán a városi múzeumokba díjmentes a belépő, és így Rubens házát ingyen és bérmentve nézheti meg. És ez - az autós és repülős utazás, a zuhogó eső meg sok minden ellenére is egy élmény lesz. Aztán sétálgathat Antwerpen fő utcáin, kapkodhatja a fejét, hogy mennyi olyan ember van itt, akikről sok filmet látott, több könyvet olvasott, de élőben nem igazán látott ennyi kalapot és hosszú kabátos, vallási és etnikai hovatartozását egyértelműen kinyílvánító férfiembert.
Coronázáshoz, valamint napi egy-két, vagy nulla távolsági direkt vonatjárathoz szokott ember lévén szeme szája tátva marad attól, hogy a központ kellős közepén van egy hatalmas, 5 szintes vonatállomás, ahol nem rosszul öltözött, hanem igenis jól öltözött és korántsem nagy csomagokat cipelő utasok jönnek-mennek-várnak.
Felfedeződik, hogy ez a város nemcsak Belgium második legnagyobb városa, hanem a világ gyémántfővárosa. És van egy gyémánt múzeum, amit szintén nem szabad kihagyni. A kelet-európai kishitűség a látogatóban azt az érzést engedi felerősödni, hogy ezek a kiállított darabok talán nem is igaziak, pusztán másolatok, illetve nem is gyémántok. Ennek ellenére elhiszi, hogy ez a város - és ebben a városban (talán országban) - szinte mindent a gyémány irányított és irányít.
Találkozik sok túristával, magyarokkal is, megtalálja a legolcsóbb bevásárló központot (micsoda szimat!), soppingol pár centért egy cipőt, megkóstolja a híres belga meggyes waffelt, megjegyzi, hogy a fehér emberek nem ott dolgoznak, ahol ő eljár. És megfogadja a tanácsot, hogy el kell látogatni Gentbe.

X idő

2010-05-23T23:05:00.006+03:00

A találkozás mindig izgalmas. Idegennel, ismerőssel, kedvessel, rég nem látottal, új dologgal, szóval semmiképp nem egy unalmas időtöltés. No de találkozás olyanokkal, akikkel az ember éveken keresztül egy osztályteremben üldögélt, ""sorstársaságot" vállalt matek, magyar, zene órán még nagyobb kihívás.
Személy szerint nem tudom, hogy ténylegesen hova tűnt el az a közel 10x365 nap, hogyan telhetett el annyi idő, hogy egyesekről keveset vagy semmit nem tudok, holott akkor egymásról szinte mindent tudtunk. Ami miatt mégiscsak hinnem kell a matematikának: történt velünk egynéhány, hosszabb lefutású projekt: 2000 júniusában 25-en voltunk csak (ezek közt ma már többen szülők...), ma már az "osztályhoz" 14 gyerek is tartozik, 6 kislány, 8 fiú.
A nagy találkozás a hajdani osztályközösség 60%-ára tudott ténylegesen mágneses erővel hatni, de majdnem mindenkiről befutott valamilyen apró infó. Akkor a társaság 8%-a nem volt C-Vitaminos, ma már csupán 52% él Háromszéken, további 24% él Erdélyben, de nem szülőfaluja-városa közelében. Minden negyedik volt osztálytárs valahol külföldön él: H, D, USA. Eddig a 25-ből 13-an szereztek rózsaszín papírt családi állapotukról (ez ugye fele plusz egy fél:D ), hárman migráltak kimondottan házasság miatt, vagyis változtattak lakhelyet (tepelülést), hárman már kétszer is laktak átmenetileg a szülészeten. A középiskola után a társaság háromnegyede felsőfokú végzettségre is szert tett, a közösen tanult "szakmában" egyharmad dolgozik, tágabb értelemben, azaz pedagógusi pálya mellett majdnem ugyanennyien döntöttek, egyharmad pedig valamilyen üzleti szférában dolgozik.
Többet beszéltünk és kevesebbet buliztunk, mint 10 évvel ezelőtt, nyitottabbak, türelmesebbek és valahogy toleránsabbak vagyunk egymás iránt, mint hajdanában. A valamikor klikkek közti határvonalak elmosódni látszanak. Ami új: mindenki valahogy kicsit büszke tudott lenni mindenkire, mindenki megvalósítására.
Terveztem egy kérdőívezést, de letettem róla. Ezek lettek volna a kérdések: Amire legszívesebben emlékszem vissza, Amit legszivesebben elfelejtenék, Amire leginkább büszke vagyok, Amit leginkább meg akarok valósítani a következő találkozásig. No majd meglátjuk mi lesz legközelebb:)

személyes propaganda

2010-05-13T09:04:00.003+03:00

A tegnapi biciklizés emiatt maradt el. Merthogy 1+0,5+0,1+0,05 könyvszerzőség volt az enyém ezen alkalommal.

megjegyzés

2010-05-02T18:19:00.005+03:00

Hogy nehogy megtörjön a tradíció, tavalyi május első hétvége reloaded megtörtént. Csakhogy persze a szereposztás más volt, illetve a szükséges kellékeket is kicseréltük:) Apukám szerint most már többet érek. Nem tudom, hogy átvitt értelemben érti-e, vagy sem...
Volt itt minden, gyöngyöm gyöngyvirágom, nem is kevés, nem is illatmentes. Az tavalyi tízes skálát produkáltuk, illetve néhány ponton kiegészítettük: szív alakú home made dobozban (ez már családi ereklye!) jött az "ami kell", szív alakú torta is volt (mely a láz hevében fotóra nem, de a szívekbe bekerült. több okból kifolyólag is:) ), zöld szinharmónika asztalon és mindenen.

otthon

2010-04-29T09:13:00.011+03:00

Nem Tótékról szól, de Örkény is megirigyelné ezt a sok helyzetkomikumot, amit produkál a nagy dobozolás, illetve amiben részesíti magát és élete elviselőjét főhősünk. A sok hónap alatt kidolgozott terv megfelelőnek tűnt, a logisztikai osztályvezető viszont túlstresszelte magát, a humán erőforrást alábecsülte, a mesteremberek adott szavát, valamint a reklámozott tisztítószerek hatását túl, a prioritási listát tartalmazó cetlit elveszítette, rögtön utána átmenetileg a fejét is. No de a príma ház projekt sikeresen implementálódik és egyre prímább a helyzetállás.
A 41,9 négyzetméterről a majdnem háromszor ekkora felületre való átteleportálás paraméterei: 10 nap, 49 doboz (olyan is van, ami egyszer, sőt kétszer is kiürült és újabb rakománnyal gazdagodott), 17x2x4,9 km, 38x2x64 lépcsőfok, 5 tekercs papírtörlő, 2 doboz cilit beng, 4 db. mosogató szivacs, 3 db. dörzsszivacs, 2 tekercs cellux, 4 markos legény, 3 autó, 128 perc telefonírozás, 2 tekercs 120 l-es szemetes zsák. Nem garasoskodunk, szóval pénzről nem beszélünk.
Az áttelepedésnek és beköltözésnek további, nehézfémben és huzalokban kifejezhető paraméterei is kvantifikálhatók. De itt sokkal érdekesebb a protagonista esete a vasüzlettel. Főhősünkről tudni kell, hogy ruha, cipő, porfogó kacat és minden egyéb fölösleges dologban első osztályú szakértő. Ámbátor ama üzlet, ahol csövet, csapot, csavart lehet vásárolni, hát ott nem érzi otthon magát, a vásárlói magabiztossága pedig mikroszkópikus méreteket ölt. Ennek ellenére leánka üzletben rég nem, vasüzletben naponta kétszeri vendég. Már tudja mi a hollander, fél cólos akármi, mire való a kender, hogy nem darabra, hanem kilóra számolják a csavart, hogy francia kulcsban is vannak méretek (és itt is fontos a méret!).
Szóval aki úgy érzi, hogy kevés gyakorlatiassággal áldotta meg az ég, költözzön házba. Egy perc alatt tudni fogja, hogy hány négyzetméter falra mennyi festék jár (és nem fogy el az első fal felénél...), hova nem kell fúrni a falban, hány másodperc alatt szárad rá a festék a padlóra, hogy szemre nem lehet megállapítani, milyen káddugó fog találni, és így csak a harmadik fajta lesz jó stb. De persze az életnek van habos oldala: falfestés közben is rá lehet bukkani egy-két érdekes csikihirlapos riportra; egy jó kutya - még ha a szomszédé is - az egyedüllét halvány árnyát is elkergeti; rájöhet az ember, hogy ideje lenne szakmát váltani, hiszen a falfestésnek sokkal biztosabb eredménye van, mint az űzött tevékenységnek, illetve nincs szebb dolog színt vinni az életbe. Ha nincs (még!) cipősszekrény, ki lehet pontosan számolni, hogy hány négyzetméter cipője van az embernek; ha a megálmodott gardrób késik, a kreatívitás határtalan és a férfias praktikus segítőkészség nem késik. És a közösen átfestett hétvége, éjféli ágyösszerakás, csapszerelés, cipekedés, vasaló asztalon való ebédelés megér öt ügyvéd által gyártott házassági szerződést.

(Cipőcskék. Részlet. Csakis a tavaszi-nyári kollekció darabjai. És hiányzók is vannak.)
(Szép kis lakhelyre várva... Még szerencse, hogy semmit nem dobunk el, így a gipszkartonozás maradékait sem...Amúgy ez már lezuhant, pár napig bírta. De elvileg annyi maradt, hogy a május végén érkező gardróbig heti egy zuhanással kibírjuk...)

(Romantika netovábbb. Kicsit instabil, nem mondom. De kacagós lakomáknak adott helyet:) )

e mese

2010-04-23T16:26:00.005+03:00

Egyszer volt hol nem volt egy nyughatatlan hercegnő. Szülei nagyon nagyon szerették, és fényes jövőt szántak neki. Remélték, hogy nem egy híres neves nevezetes király fiához megy feleségül, hanem sikerül megtalálnia a maga csillagszemű bojtárlegényét. Csak legyen nagyon boldog. És ne legyen többé nyughatatlan.
A hercegnő szülei fele királyságukat első perctől neki adták, úgyhogy utóbb keveset tudtak adni. De végülis egy kisebb fajta, 41,9 négyzetméteres palotára futotta. Ami parányi ékszerdobozként csillogott-villogott és sok sok boldogságot okozott az egész királyi családnak, főleg annak ifjabb tagjainak, nőnemű vérbeli és lelki rokonoknak, kulináris élvezetekre éhező társalkodó nőknek.
No de egyszercsak mégis megérkezett a bátor legény. Akinek csillogott a szeme, és értett mindennemű varázslásokhoz az ablakok és pingvinek világában. Neki is volt egy fele királysága, mely viszont kicsit nagyobbnak bizonyult, így úgy döntöttek, hogy a boldogan élnek amíg meg nem halnak című fejezet fő helyszínéül azt választják. Vég eladás, nincs maradás, a nyughatatlan hercegnő áttelepedik a szomszédos királyságba. Udvarhölgy leszel: jelenti ki az ífjú herceg, aki végleg elnyerte a lány szívét.

hajnali derü

2010-04-21T07:09:00.005+03:00

Mostanában későn és egyre későbben fekszem, hajnalosan és egyre hajnalosabban kelek, előreláthatóan a földön is fogok aludni. Nem valószínű, hogy a nagy út áll előttem és arra készítene a tudatalattim, mint ahogy Kőrösi Csoma Sándor nagy önsanyargató projektjében futott, de tény, hogy pihenésileg a március-április a fizikai-szellemi tuti struktúrámat kikezdte... Lassan már keresem a dublőrt az év hátralevő eseménysorozataihoz...
No de ilyen agyonzsúfolt napok kora reggelein is akad mosoly, tenksz tu fejszbuk:)

Állítólag ilyen vagyok:) Én és az összes hasonló névre hallgató fehérnépe a világnak:)

KIAD-LAK

2010-04-01T17:31:00.011+03:00

Nem eladó. Csak ki. Kicsit fájó szívvel. Átadásra kerül. A sok személyre szabott szín, darab, ötletet, megvalósuló terv, emléket örző-idéző sarok. De ezt értékelőnek nagy szeretettel.

tizennyolc

2010-03-29T13:01:00.012+03:00

Hétköznapjaim jelentős részét a számok uralják. Statisztikai adatokat kell produkálnom, figyelnem, ellenőriznem, értelmeznem, magyaráznom, számon kérnem, fenntartásokkal kezelnem vagy hinnem... Így óhatatlanul az életem más dimenzióira is "áttevődik" a statisztika-függőség. Azaz, hogy állandóan valamilyen számokhoz viszonyítva mérem az elmozdulást.

Ennyi holdtölte. Sok hét. Sok nap. Sok perc. És ezek alatt sok minden egyéb.

Kétszernyolcpluszkettő, azaz 18. Nagykorú. Hónapokban számolva. Reméljük lesz más időmérő egységben is számlálva...

két esztendő

2010-03-18T21:28:00.004+02:00

Születésnapomra kaptam egy nagyon nagyon ötletes és rövid idő alatt szívemhez és az aktuális színű táskához nőtt ajándékot. Amelyben a mai napon ez szerepel: "két éves az un-sorriso blog". Igen, 2008-ban tavasszal ért el engem is a bloggerkedés lelkesedése. És azóta már 112 bejegyzés született meg. És körülbelül ennyi ül piszkozatban. Arra vonatkozó statisztikám nincs, hogy hányan olvasnak, de tervezem. Tudom, hogy ez egy 50 alatti szám. És azt is, hogy nem is akarok egy ennél kétszer nagyobbat elérni. Merthogy ez a legszűkebb-legkedvesebb réteget is jelenti, és néhány érdeklődőt. Amikor majd olyan okos leszek, mint egyesek, illetve olyan véresen komoly dolgokról fogok írni, mint kettesek, akkor talán ez megnő. De nem ez a cél. A cél a mindennapi mosolyravaló megteremtése:) És ez szinte kivétel nélkül sikerül:)

És akkor kicsi józsefattilázás, tivadarazás meg őszinte pancserkodás:

két esztendőm hat, alom,
két esztendőm nem adom,
de gyakran megmutatom

annak,
akit érdekel
mi történik énvelem

azoknak,
akik nincsenek
csak nagyon ritkán énvelem

kik hasonlóan bizik
on-line élik
a hétköznapit

annak,
aki értelmet lel
szavakban, képekben.

narancs utak

2010-02-04T01:41:00.005+02:00

Igen, olyanok, amit nagy buszon és fővárosok fele, vagy onnan jövet lehet bejárni. Már korántsem olyan "bevezető" áron, amiért két évvel ezelőtt otthon kitört a pánik az utasszállítók közt. Ám még mindig tiszta és főleg meleg környezetben, és helyenként levelesláda-konzultáció és bloggerkedés is lehetséges.

Noha ezt többen cáfolják, hirtelen gyökerezni kezdett bennem egy ijesztő összefüggés-felismerés, az utazási kedv és életkor közt. Vagy csak az ilyen típusú utazások esetén lépne fel? Illetve a tolerancia-szint és kor-összefüggésére is felfigyelhettem: a narancsos ösvényeken barangoló, megszólalásig szimpatikus egyének egy drasztikus tolerancia-hányados visszaesésre kapcsolták rá az olvasólámpát. Például egy kedves kólozsvári néni igyekszik figyelmeztetni (majdnem mindenkit), hogy a kabátot nem felakasztani kell, ahogy egy gvp-corona-huben-stb-stb utakon szocializálódott ember gondolná, ha már lát cuccos akasztót, hanem a csomagtárolóba kell feltenni. Úgy. A széket pedig nem szabad hátraengedni. Csak. Ezt kivételesen lehet, nem mint amazokon a járatokon, de itt meg a kedves utast zavarná. Aki mellesleg végighorkolta az éjszakát, ami természetesen többeket is zavar(hatot)t... Illetve két kislány, akik életük apró részleteit vagy együtt, vagy telefonon külön külön további kislányokkal és kisfiúkkal megbeszélték, természetesen jelesre vizsgázhatott volna belőle a hallgatóság. No és van sok monitor és megy egy film. Ami sajnos nem újdonság. De nem is olyan jó, hogy még egyszer megnézné az ember.

Ijesztő, nem? Intoleráns főhősünk 4 éve Biharkeresztesen kockára fagyott, egy órát várva a rendes, nem határokon átívelő járatot. És spórolt ezáltal valami 120 ezer lejt. Máskor meg utazott sok kilométereket egy sötét lefüggönyözött fülkében ezeridegenekkel, mert a szupra épp kaszált, és a nasu megmenekítette. Megint máskor 8 órát üldögélt Ferihegyen és várta, hogy ha már nem engedik fel a gépre, legalább engedjék ki. Ismét máskor meg Budapesttől Kolozsvárig aludt, a Matyi téren a söfőrnek fel kellett ébresztenie, hogy végállomás... S akkor most meg már ez sem elég jó? Vagy nem elég színes? Vagy nem elég magyar? Vagy mi a baj?

CCCCLXXXVI

2010-01-29T09:33:00.004+02:00

Ennyi. Eddig. Ennél sokkal több is lesz:) Ellenben ez is minden eddiginél jobb!
Ezer dolgot lehetne sorolni: iviv, txt, pidgin, Ibike, Habyka, ebédek, séták, lakás no.1, lakás no.2, bútorozás, veszedelem-falva, a lélek szent helye-falva, film, film, film, sok film, tánc, 30plusz, lécek és botok és hó, barátok, buli no.1, buli no.2, buli no.n, esküvők, hegymászások, tengerpart, fotók, szendvicsek, asztalos, ávizok, kacagások, Gyula, Tzarevo, Párizs, Simonhöhe, ektiviti és pimaszkodás, rencpartik...
És nem tudni mi mindenre leszünk még kaphatóak és képesek!

néznivaló

2010-01-26T09:32:00.019+02:00

Van, aki néz tévét. Van aki jár moziba. És van olyan, aki filmekkel táplálkozik:) Éppen ezért, az ilyen embernek nagy kihívás egy olyan kérés, hogy nevezzen meg öt filmet. Ám a kihívások nem ártanak:)

1. Magyar kedvenc
Regös Bendegúz, a Bakter, a Banya, a Patás, Csámpás Rozi és a magyar humor világa családunk örök kedvencei maradnak! Minden mondatot tudunk kívülről a húgommal. És mindig, bármilyen helyzetre van egy el nem koptatható idézet ebből. Például: "nem olyan családból származom", vagy "nem gondoltam, hogy sürgős, hát hunn van még karácsony?", illetve "most látom csak, milyen nehéz becsületes úton meggazdagodni". Egy páratlanul jól megcsinált magyar film, ami a szememben még a Hippolitot is übereli. És ezt egy nagy magyar filmrajongó, főleg az 50-es évek előtti magyar filmek iránti elkötelezett mondja, aki szinte mindent látott, amit akkor készítettek, és mindent páratlanul nagyra értékel. Főleg a humort, a karaktereket, az időtállóságát, az emberi jellemvonások megrajzolását, a cselekmény hiteles szövögetését és a soha el nem maradó következményeket. (ezt a mejd báj holivúd filmeknél el-el szokták felejteni). Hogy néhány nagy kedvencet elmítsek: természetesen Meseautó, A kölcsönkért kastély, Címzett ismeretlen, A harapós férj stb. stb. Az "újkori" magyar filmek közt nálam a Valami amerika (I!!!) viszi a pálmát.

2. Kelet-európai kedvenc
Egy tinédzser, akinek kelet-német szocialista ideológiai nevelése olyan hitelesre sikeredett, hogy meg van győződve, hogy édesanyja belehalna, ha megtudná, hogy összedőlt a világ, vagyis a szocializmus. Ezért - nem kis melót igénylő módon - beteg édesanyja számára úgymond "élteti" a kommunizmust, azt a világot, melynek roncsait, köteleit épp boldogan veti le mindenki Kelet-Európában. Szeretem ezt a filmet, mert nosztalgiaébresztő ereje van, mint minden olyan filmnek, mely azt a hétköznapi életet mutatja, melyhez - sajnos, vagy nem sajnos, de tény - több közünk van/volt, mint a csillivilli fenszi amerikaihoz. Egy világ, melyben trabantok mászkálnak, ahol idétlen hírekről unalmas hiradókat szerkesztenek, ahol mindenkitől és mindenki megfigyelő tekintetétől kell tartani.
Ebben a témában a Mások életét is megemlítem, noha a tinédzseres világlátás kicsit szimpibb, mint a jó útra térő besúgóé. És természetesen Mungiu 4,3,2-je is számtalan Hasdeus asszociációt képes kiváltani, az Amintiri din epoca de aur-ja pedig - noha szerintem ezerszer jobb, témagazdagabb is lehetett volna - ismétcsak mutat egy nem is olyan régi, számunkra igen közelről ismert világot.

3. Posztmodern-kedvenc
Azaz beszélj hozzá. Ez a film kicsit azért is kedvenc, mert vérbeli echte spanyolokkal néztem egy olasz egyetem 600 férőhelyes nagy aulájában, természetesen spanyolul és olasz felírattal. Egy márciusi kedd délután volt. Nemcsak a sok idegenség, Almodovár világa, hanem az én találkozásom idegen világokkal, de nem túlságosan távoli üzenettel. Arról, hogy olykor mi mozdít el/ki/meg valamit, néha mi kell(het) ahhoz, hogy előbbre tudjunk jutni. Arról, hogy miket hordunk magunkban egy életen át, kevésbé vagy nagyon rejtve mások elől. És mi kell ahhoz, hogy jöjjön az a pont, amikor már semmi nem számít, sem az álarc, sem a felépítés, sem a holnap, sem a tegnapelőtt. Almodovár csavaros, és mindig olyasmit feszeget, amit nem nagyon szeretünk sem tudomásul venni, sem beszélni róla. Noha ezzel nem szűnnek meg az igenis emberi gondolatok és cselekedetek. És bármennyire furcsa, egy nem erkölcsös cselekedet tart és ad/visszaad életet.

4. Hétköznapi kedvenc
Pesti esti Szinbádos emlék, valamikor 2006 tavaszáról. Akkor is valahol ott volt az életem, ahol épp a part szakadt. Tudtam, hogy Szidi nem visz valami tingli-tangli romantikus filmecskére, úgyhogy igenis volt kedvem társulni. Nem volt hétköznapi élmény! Vagy ha igen, hasonló élményeket minden második hétköznap el tudnék viselni. Egy igazi észak-európai film, enyhe hidegséggel, hiteles karakterekkel, hepi end nélküli mégis valahogy egyensúlyt fenntartó/adó végkifejlettel. Egy tehetséges, magában, magával tonnányi terhet és rossz élményt hordozó ember gyökeres változtatást hajt végre életén: a népszerűségből a vidéki egyszerűségbe, a helyi szövevényes létbe kerül vissza. De tudjuk, a nagyság kis helyen is meg tud mutatkozni, a tehetség - zenében, bármiben - csak további tehetséget tud szülni. Noha feladásból menekül, végül teljesen átadja magát a kihívásnak és rövidre zárt élete talán legnagyobb értelmét valósítja meg saját és mások hétköznapjaiba lopva be derűt, vidámságot, a zene mindent átható erejét.

5. Romantikus kedvenc
A velencei kurtizán. Mert természetesen bennem is egy örök romantikus szíve dobog. 2002-ben láttam először, aztán még néhányszor megnéztem. Természetesen Velence és olasz-imádatomat is kielégíti, de tetszik a konfliktus-kezelése, a világok harca, az emberi irigység messzemenő határtalansága, a prűdség és korlátoltság netovábbja, illetve természetesen a szívnek parancsolni nem lehet-elmélet nyomonkövethetősége. Főként reménytelen szerelmeseknek ajánlott:)

Még itt sorolhatnék ezer filmet-témát-cselekményt. La vita e bella, ami nemcsak olasz, nemcsak zsidós, hanem főleg derűs. A humor és vidámság emberfeletti, akár csodatevő képességét mutatja. Vagy Amelie csodálatos élete, ahogy mindenki életébe próbál csepegtetni egy kevés derűt, bátorságot, önbizalmat nem egy távoli világot, hanem egy mindennapi életet juttat eszünkbe, mely vidám és kedves és hétköznapi léptékű. És nagy élmény, hogy voltam Párizsban abban a kis kávézóban (Caffe des toux moulin), ahol dolgozott a főhősnő és ahol filmezték a film jó néhány epizódját. De természetesen a Bridget Jones naplóját sem kellene kihagynom, bármennyire leánkás film. Vagy - ha már a leánka témánál tartunk, akkor a Született feleségek margóján is tehetnék tanuvallomásokat.
Majdnem mindennevő vagyok filmileg, de van, amit olykor visszaöklendezek. Mondhatnám, hogy a korabeli, történelmi film, vagy valamely klasszikus regény avagy sztori megfilmesített változata mindig bejön, de például a Báthory Erzsébetről szóló The Countess egyáltalán nem tetszett, viszont a The Young Victoria nagyon nagyon. És azt hiszem - a világkasszasiker ellenére - az Avatart sem fogom megnézni. Noha szeretem a meghökkentő dolgokat, lehet, hogy még nem vagyok elég posztmodern. A Lars von Trier-filmeket nehezen tudom végignézni.
Számtalanszor az a benyomásom, hogy minden filmnek én írom a forgatókönyvét, annyira úgy alakul minden, ahogyan én is alakítanám. No ezek kicsit tucatfilmek. Amikor nem ilyennel találkozom, akkor meghökkenek. Olykor felháborodok, olykor elkeseredek, többnyire meglepődök. De emlékezni fogok rájuk.

nemes kortárs

2010-01-20T12:09:00.009+02:00

eddig csak

olvashattuk ma láthatjuk-

hallhatjuk fancsikóról

vallathatjuk pápai vizekkel

szembesíthetjük nők-foci

témában

vizsgáztathatjuk dedikálásokkal

megfojthatjuk:)

hivatalos baki

2010-01-15T13:28:00.004+02:00

egy estém itthon

2010-01-14T10:48:00.008+02:00

Annak ellenére, hogy a felismerés első percében egy ijesztő home alone program körvonalazódott, a természetes védekező képesség ellenállt! Noha Petőfi is szóba került ( =)) ), nem apás-borozós, sokkal inkább kacagóversennyel egybekötött, örkényi humorral fűszerezett, kisvárosi hétköznapok kellemes és kellemetlen tapasztalatával teletűzdelt négy órás gondűző leánykodás alakult. Nyolc szín, nyolc meglátás, nyolc különvélemény:) Akik egy-egy - szerencsére! - eltávolíthatatlan színfoltjai a csíkszentszeredai öt évnek.

Kezdődött egy nárciszi jelenséggel. Aki feltétel nélkül és nyílt módon barátnak szegődött. Budapesten vajas kenyereket kent, üzeneteket hordozott, vonatjegyeket kölcsönzött, pecséteket és örömteli pesti napokat szerzett. És elsőként fehérbe öltözött:) Neki köszönhetően kicsit később egy állandó szardíniai tengeri nyaralásra emlékeztető türkíz színeket felvillantó és idegen nyelvű fejlődést elősegítő egyén is belépett a palettára.

Folytatódott egy mosolygó és soha nem morgó bordó árnyalattal. Aki a borús és napsütéses napokhoz egyformán a megértő támogatást nyújtotta, az olykor méregzöld hétköznapok árnyoldalainak fő ismerőjévé lépett elő, ennek minden előnyét és hátrányát felvállalva. És hozta magával az állandóan ízzó vörös jelenséget, aki - rövid idő ellenére - meghatározó szerepet kapott, és az állandó barátok listájának minenkori szereplője.

Egy évtizedes barátságnak sok hozadéka lehet. Ha el is vándorol az ember melegebb országba, maga után hagy néhány színes egyéniséget, akikkel lehet barátkozni. Így öröklődött meg két szikrázóan színes szereplő. Egy napszínű tündöklés, mely mindig mindenbe belelát, állandó energia-elemként szolgál, és mindig karnyújtásnyira van. Illetve egy lilás egyéniség, sok színnel, élménnyel, mesélni és kacagnivalóval, akivel átpletykált éjszakák, kipanaszkodott események, befejezetlen elbeszélések emlékeztetnek arra, hogy a közös vonások nemcsak a megnevezésben találtatnak;)

Végül jött egy forró csokis melegbarna állandó mosoly, a mindennapi apróságok fő csatornázója, a szakmai kudarcvölgy látója, és otthoni világ szinte egyetlen kapcsa. Ha ő nyer, szivesen veszítek a kártyában:D

Színt hoztak egy magányosnak induló estébe, hangulat és színpompát egy multikolor lakásba. De évek óta színeznek egy néha csak külsőre élénk életet! És mindenik szín igencsak illik ezekbe a zöld hétköznapokba:)

56

2010-01-13T00:03:00.004+02:00

Nem sok köze van az oroszokhoz. De hozzám annál inkább. Róla ritkán szól a fáma. Nem azért, mert egy blogger gondolatait nem foglalkoztatná ez az igen fontos (esetemben) X-donor, hanem mert róla keveset, komolytalanul, következetlenül mondani nem lehet.

Aki nevet, családot, mintát, elkoptathatatlan elv-rakományt, szilárdságot, hallgatag támogatást, bölcs szerénységet, elhallgattathatatlan igazságérzetet és fel sem lehet sorolni mi mindent adott. Mindig. Mindenben. Élő példaként sokakat kötelezett és kötelez. Van akivel a számtant szeretette meg, vagy a néptáncot, van akivel a pedagógusi pályát, és van (eddig még csak kettő delikvens), akivel a biciklizést, sízést, korcsolyázást, meggyszedést, barkácsolást... Van, aki hozzám hasonlóan fenntartások nélkül szereti, van aki mélységesen tiszteli, van aki (számunkra ismeretlen okokból) irigyli, de közömbös emberek körülötte nem szoktak lenni.

A nagy példakép. Akit soha nem lehet utólérni emberismeretben, bölcs döntésekben, az élet mindent elrendez-felfogásban, az anyagiak elutasításában, a tartásban és egyenességben. Szülőként utánozhatatlan, emberként követhetetlen, barátként megbánthatatlan, támaszként elidegeníthetetlen. Isten éltessen!

útravaló

2010-01-12T23:34:00.008+02:00

Ha utazás van kilátásban.

De nem búcsúzó, hanem búcsúztató szerep osztódik - kivételesen - ránk.

És ha egy hétköznapiasan is viselkedő, de egyértelműen mesebeli hős az induló. Érthető tehát, hogy előkerül a hamuban sült pogácsa ötlete. Merthogy annak elkészítési módját szerény ismereteim szerint még soha nem derítette ki egyetlen mesekutató sem. De a mi mesénk narrátora nem ragaszkodott a hamuhoz, csak a pogácsához. Az ötlet és recept egy igazi minden hájjal megkent konyhatündértől lopódott, az eredmény meg utazik majd a tarisznyában. Remélhetőleg megevődik:)

magasan a léc:)

2010-01-04T17:53:00.014+02:00

Ha az ember sokáig virtuálisan is elérhetetlen és invizible, akkor annak oka kell legyen. Jó, ha minél jobb alibit húz elő, ha már lemondott mindenféle szilveszteri meghívást, ismét kizárta a házszentelőket, nem küldött újévi sms-eket. Nohát alibinek nem túl szilárd, de annál kellemesebb volt:)

A tett helyszíne pedig egy vörösmarthys hármashatáron leledzik, A-I-SLO, de azért A. És érdemes menni. Mert plusz 1-2 fokban is lehet tekercselni:) És természetesen valamilyen német nyelvet lehet használni, de főleg a síléceket:D

szemünk fénye

2009-12-26T12:21:00.003+02:00

open

2009-12-09T12:56:00.003+02:00

- source /- minded /- up / - secret /- eye

Történt pedig az, hogy örök búcsú-vétel útjára került mindannyiunk közismert vindóza, és beköszöntött a linuksz-éra. Merthogy nyitottak és rugalmasak kell legyünk. Ugye. És főleg ápdejtek, összeférhetők, egyszerűek, vírustalanok, gyorsak, le nem fagyók.

Aztán kiderül, hogy megnyitani nemcsak szprájtot lehet. És nyílt titok kiserelése is örömöt tud okozni. Noha tanulsággal is járhat... Tágra zárt tekintettel születni, lenni, maradni. Egyesek mondanák erre: huncutság. Mások mondanák rá: fölösleges túllihegés. Ámbátor egy forgatókönyvírónak írtó szemfülesnek kell lennie... Még akkor is, ha saját élete szcenárióit csak részben/ritkán/olykor kudarcosan is írja.

lutri

2009-12-08T11:47:00.005+02:00

La vida es una tómbola ....
de noche y de día...
la vida es una tómbola
y arriba y arriba ...

(Manu Chao El pibe)

az első hó

2009-12-01T14:56:00.016+02:00

Az első mindig mindennél várva vártabb. Nagyok a remények, alkudhatatlanok az elvárások. A hóval is hasonlóan van. Ha jön, akkor jöjjön. Pont arra a hétvégére, amikor kell. De ne csak hulldogálljon, essen. Autóval azért járni lehessen... De sízéshez megfelelő mennyiségben! És nehogy elolvadjon karácsonyig!

Nos - a hó is - mint sok minden más - nehezen tud megfelelni ennyi elvárásnak. Az optimistáknak köszönhetően lett. A tél illatának megkívántatásához elég, a sízésre viszont még várni kell. No meg a völgylakók mindennapi fehér takarójára is.

Ha lécekre nem is állhatott az 1800 m. közelében levő a turista, de erdőben bandukolni, bakancsot hóban beáztatni, medve(nyomoka)t lesni, eltévedni, elfáradni 10 cm-es hóban is lehet:)

Útkereső team-building

Libasorban könnyebb

Tanácstalanul

Ezt kerestük... Közben ilyent is találtunk....

advent

2009-11-29T13:41:00.009+02:00

Egy friss, alig kétéves hagyományt honosító/izmosító hétvégén egy régi hagyománynak áldozva. Ha van hó, de sízni nem lehet, kapva kap a társaság egy ilyen ötleten, és a kreativitás-praktikus kivitelezhetőség nem ismer határt. Köszönet az ötletgazdának és dekormenedzsernek, a logisztikai-csapatnak, valamint az operatív megvalósítási részleg kitartó férfi tagjának!

civilben

2009-11-09T20:34:00.006+02:00

- ha az ember született civil
- ha velejéig önkéntes
- ha nem nyughat
- ha javíthatatlan hosszútávú befektető
- ha hétvégén is tudományoskodni akar
- ha szülővárosi szereplés is kell a sok külhoni után
- ha beleszerelmesedett egy témába és annak állandó ragozása lenyűgözi

akkor jön a médiatizált dícsfény:)

aki figyel...

2009-10-21T23:44:00.003+03:00

tetszik

2009-10-19T20:03:00.023+03:00

Van, aki imádja a meglepetéseket, az akármilyen incuri-pincuri kedvességeket. Aki ismer a barátai közt ehhez hasonló személyt, az tudja, hogy az ilyen embereket bármilyen aprósággal meg lehet örvendeztetni. És az ilyeneknek igazából minden ajándék tetszik.

Ám ajándékok közt is van, ami nagyon, és van, ami nagyon-nagyon.
No és persze van, ami kimondhatatlanul nagyon nagyon nagyon. Idén a setesuta negyvennyolcas hadosztályban a vajtartó vitte a pálmát:) (Pedig a lila pulcsi is régi vágy, a csiptetők sem kutyafülék, az éjszakai telefonhívás is szívdobogtató volt)

De a legkedvesebb ajándékok sorába tartozik három kép. Egy igen kedves embertől. Aki nemrég fotózik. És bámulatos ügyességgel teszi azt. Noha a tavasz és nyár világát (virágát) jobban lehet szeretni, e néhány fotó örökre meghozza a kedvet az őszhöz.

barátok

2009-10-18T00:53:00.008+03:00

Aki szerencsés, annak ilyen barátai vannak. És nem csak ennyi:)

És ugranak. Ha akarod. Ha akarják. Ha nem.

Aki meg nagyon szerencsés, annak csórnia kell egy ilyen fotót, mert mindenik barátja nem férne fel egyetlen képre....:D

ajándék

2009-10-16T12:58:00.002+03:00

Aktív ősz

2009-10-10T22:16:00.004+03:00

- ha még október második hétvégéjén is gyönyörűen süt a nap;
- ha van kedv és jó társaság;
- ha van olyan C-Vitaminos, aki ne járt volna még erre;
- ha vannak új emberek, akikkel sok időt kell együtt lenni;
- ha csak akad egy félig-meddig szabad hétvége;

AKKOR irány az Egyeskő!

A Wisteria Lana 616/A teraszáról sokszor néztük egymást. Többnyire hasonló helyzetből: jó társaságban, mégis magányosan. A csomafalvi sízések során is sokszor csalogatva tekintett, most sikerült neki végleg a csábítás. Sőt: visszahozta a régi túrakedvet, társaságot is adva mellé!

széles publikum

2009-10-05T00:17:00.004+03:00

szeptember huszonkilenc

2009-09-29T21:32:00.003+03:00

Dömdödöm

Hétlétra

2009-09-26T22:19:00.014+03:00

11-12 évvel ezelőtt voltam már itt. Akkor viszont hosszabbnak tűnt és veszélytelenebbnek. Nosztalgia és szép idő-búcsúztatás, évforduló-ünneplés és kirándulás, némi adrenalin és számottevő sikerélmény. Tetszett. Még jobban, mint tizenévesen.

Néhány fotó. A szoros felső bejáratáról, a vízmosásról, kevésbé bizalomgerjesztő létrákról, csodaszép vízesésekről.

üzenet

2009-09-23T00:49:00.005+03:00

amit küldeni szokás. és amit kapni is. írva, vagy iratlan módon, hagyományos avagy virtuális uton. ami egyértelmű, de kódolt is lehet. ami egyformán predesztinált megértésre, elértésre, félreértésre. amire számítanak, vagy ami váratlanul érkezik.

az Üzenet megérkezett. kellett néhány nap, amíg valós mondanivalója, esetleges célja körvonalazódni látszott a címzett számára is. azóta is örül, hogy volt bátorsága a feladónak válaszolni. (!)

rövid üzenet volt. keveset mondott. keveset is akart mondani. nem sejthette a feladó sem, hogy egy rövidke, talán sokféleképp dekódolható kommunikációs csatorna-tartalom mekkora hatalommal és meghatározó erővel bír. vagy talán nem is az. mindenképp az üzenet érdeme az első lépés. jó lépés! bizony:)

365 nap alatt sok más üzenet vándorolt. laptopról laptopra, telefonról telefonra, szemtől szembe, kézből kézbe... de még mindig gondos őrizet alatt van tartva a kedves-kedvenc első. Greenwich-pont egy közös élet számára, talán bizonyíték arra, hogy tényleg megtörtént mindaz, amit elindított.

Perkő Szolnokon

2009-09-20T21:37:00.003+03:00

Akikre büszkék vagyunk:)

Rencparti válságidőkben

2009-09-20T20:10:00.001+03:00

Nehezen akad egy szabad hétvége. Amikor semmi kötelezettség nem lépik fel, semmi más előre beprogramozott terv nem aktualizálódik. Ígyhát sikerül kipróbálni hogy esik az alvás a hargitafürdői házban. Jól! Úgyhogy hatványozzuk ezen alkalmakat.

Séta, kacagás, renc, éjszakába nyúló szócséplés... Éhezni...nem éheztünk, fázni sem. Nem nagyon. Lényeg a lényeg: tömör kacagás és jó társaság feltétlenül kell, kártyában nyerni nem mindig muszáj:)

Frankfurt am Main

2009-09-12T19:49:00.010+03:00

Van olyan, hogy indulásból tudod, hogy nem lesz jó. Nem lesz túl rossz, de a jó nem ilyen. Kibírod, szó sem róla, de ha hétvégi programot kellene választanod, nem ez lenne.

Nos az élet ismét rámcáfolt. Hivatalos ügyben kell elutazni, megfizethető repjegy érdekében ott kell tölteni még két napot. Az egyetlen baj, hogy egyedül, és turistának nem jó lenni egyedül. Legalábbis ez a turista azt nem szereti. Ezt leszámítva nagy élmény volt! Máskor is szeretnék ilyen kellemetlen dolgokkal összekötött hivatali utakat:D!

A reptértől enyhén viszolyogtam. Aztán kiderült, hogy noha vásárhelyi, kolozsvári,Otopeni, Baneasa, Ferihegy repterekhez szokott keleteurópaikishitűnagyutazó eligazodik egy világváros óriási repterén is. Merthogy minden sokkal jobban ki van táblázva, el van igazítva, lépésenként van egy (többnyire nem echte német származású...) dolgozó, akitől bármilyen segítséget lehet kérni. Majdnem bármilyen nyelven! [Na jó, magyarul nem próbálkoztam, de mindenki beszél angolul is!] Az igazat megvallva, lehet az egész városban nem gyalogoltam annyit, mint a reptér területén... Tény az, hogy ezeknél egyszer működik minden! Olajozottan. Hogy német olaj-e, vagy import valami, nem tudom, de a gépezet működik.

Na természetesen nem mernék S-Bahnra jegy nélkül szállni. Megveszem. Felkészülök, hogy mint Londoban, vagy Barcelonában, vagy akár Pesten, valahova be kell dugni, ki kell lyukasztani, le kell az egységeket szedetni, valami! Hát semmi. De ettől függetlenül mégis megveszik a jegyet... Bezzeg nálunk....

Na és a város! Egy teljes napot bolyongtam. Igyekeztem eltekinteni a felhőkarcolóktól, nem mindig sikerült:( De ezeken kívül majdnem minden tetszett. Főleg bent lakni a központ-központban) A kedvenc természetesen a Römerberg. Na és mázlista lévén a Paulkircheben egy nagyon jó képkiállítást néztem meg, a Dómban egy orgonakoncertbe hallgathattam bele, Goethe szülőháza sem volt kutyafüle, na és a Pálma kertben több órát is nézegettem a virágokat és fotózhattam a kaktuszokat. Amit ajánlottak, a torony, hát azt kihagytam.

Séta át a folyón és vissza, sok turista, sok kevésbé fehér németül beszélő, hallottam, testvéreket is beszélgetni imitt-amott (ők nem turisták voltak...), megnézhettem az ottani szász házakat, hadd ne mondjam, hogy az itteniek is vannak olyan szépek, csak helyenként nem olyan magasak:) S láttam sok szép ház mellett sok szép minit:( S fájt a szívem értük...

In kurtzen Worten Frankfurt spricht mich an! Sehr!

Idő

2009-09-06T21:13:00.010+03:00

Amiből mindig mindenre kevés jut. És ami fölött fölösleges szomorkodni. De néha nem baj, ha az ember számba vesz ezt-azt.
Az idő telik. Ha valaki nem olyan családból származik, akkor nem hagyja, hogy múljon, csak azt, hogy teljen. Jól, jobban, intenzíven, színesen, értelmesen. És néha megnéz egy-egy mérföldkövet. Az idén - többek között - a parajdi kacagós hétvége ennek is minősült. Valahogy nem találni annak a kilenc évnek a nyomát. Az a majdnem egy évtized, ami alatt egymásnak a legfontosabb 5 ember közt voltunk. Ha dicsekedni kellett, ha szomorkodni kellett, ha segítség kellett, ha nekem szállás kellett, ha gép kellett, vagy ha csak társaság kellett... Egymásban valahogy pont azt látjuk, amit láttunk 2000-ben, egy mindannyiunk számára zavart ősszel, egy bizonytalan valami kezdetén.
Igazából a mánusokat visszatekerni sem akarnánk; valamiért elfogadjuk, hogy jó irányba haladnak azok. Még akkor is, ha ezt nem együtt tudjuk követni. Ha már örülni kell egy novemberi bulinak, egy négy naposról kettőre redukálódott szilveszternek, egy kolozsvári nosztalgiás végigbulizott 30+ éjszakának, nyárbúcsúztató ektivitis hétvégének, és annak, hogy sikerül egy évben négyszer hárman egy helyre kerülnünk.
Mese nincs, a matematika egzakt. 9 év 9 év. És ha nagyon törekszem látom: sok minden más. Nem csöves hátizsákkal és nem stoppal érkezünk, nem csak bippelgetjük egymást, lakbérről, pénzről keveset beszélünk, mindig idegen majdnem minden ruhadarabunk egymás számára, nem együtt ebédelünk, nem gyalogolunk Kolozsváron (és lassan máshol sem), nem tudjuk a legapróbb részletekig egymás napi eseményeinek lefolyását...
De az éjjeli szekrényemen minden nap megnézem azt a képet. Barcelona, Aquapark. Ez egy. De sok van. Az első közös Szelykén készült, aztán sok helyen sok más. És ha nem is egyfolytában konszolidált, elég szilárd. Ami engem illet. Soha nem gondoltuk, hogy nekem lesz az otthon az, ami nektek volt mindig is. De örülök, hogy számotokra a hazajönni már azt is jelenti, hogy engem meglátogatni.

minden

2009-08-31T22:41:00.007+03:00

ami szép volt
ami ránk várhat még
már bennünk van rég

most kezdődik el
ahogy hinni sem merem ...

kalevala földön

2009-08-17T09:35:00.022+03:00

Azaz az egyszerű leány esete a távoli rokonokkal.

Természetesen ez mindig úgy történik, hogy az egyszerű leány összeköti a kellemest a hasznossal (vagy a kellemetlent a haszontalannal?), és felkészül, hogy kivételesen nem teljesen önköltségen, nem kimondottan turista-paradicsomba, de tengerre utazik. Nem baj, hogy igazából a szabadságából áldoz a tudomány oltárán fel egy hetet, még talán az is mellékes, hogy a Balti tenger partján nem lehet folytatni a tsarevoi barnulást. A lényeg, hogy nemzetközi komoly hely, komoly út, komolyan van véve. Természetesen számtalan akadályt kell elgördíteni, de mit számít az annak, akinek lételeme a bonyolult és (esetleg!) hajszálon megoldódó események sorozata. Szóval egyszerű ez: miután elfogadják az ember jelentkezését, talál támogatót az utiköltség, szállásköltség, részvételi díj (összesen kábé rengeteg juró) előzetes, ill. utólagos megtérítésére, már csak le kell jutnia bukuriába, fel kell ülnie és élvezni kell a repülést. Enyhe gondja támadhat az embernek, hogy a gépen hallható, általa totál dekódolhatatlan szöveg egészen biztosan azon a nyelven hangzik-e el, mely az ő drága anyanyelve? Aztán megnyugszik: csak fele volt azon a nyelven, az érhetetlen szöveg másik része az ország másik hivatalos nyelvén mondódott. Áhám. Csakhogy ez a kettő teljesen azonosnak tűnt, közben velünk rokonok? Sebaj. Még egy apró gond, hogy hogy lehet az, hogy tele van egy nagy gép, és mindenki hazajön. Mit keres(ett) ez a sok finn Bukarestben? Mikor naponta megy legalább egy gép? No persze, ők nemcsak konferenciákra utazgatnak... Értem...

És három magyar virágszál érkezik a helyszínre. További hazafiak várják őket, és felvilágosítják: augusztus ide vagy oda, a sálat és a kesztyűt fatal error volt otthon hagyni. No de az egyszerű leány még mindig nem aggódik: ő ugyanis azt olvasta, hogy ez a hely az ország legnapfényesebb városa. Reggel kisüt a nap. Na igen, azzal nincs baj. De a meleghez itt ez már nem elég...Sebaj. Csíkszentszereda sem egy Hawai....

Na és milyen a kalevala-lend? Hát... Infrastruktúra rendben. Közbiztonság is gondolom rendben, mivel száz bicikliből egyet ha lehet látni lekötve, mindenki csak ledobja a bolt/kocsma/posta/egyetem elé. Apropo: az uni egy volt gyárnegyed épületeibe költözött. A tengervíz apadt, hajó egyre kevesebb kellett, szóval az ipar helyét átvette az oktatás. Nem egy Oxford, de nem panaszkodnék, ha itt kellene lennem diák vagy tanár.
Tényleg gyár. Annak is néz ki. Még a nevét is meghagyták. Ezek nagyvonalúak. Nem nagyon feszengenek sem történelem, sem look, sem mitszólnakehhezatöbbiek miatt.

Nem mindenki tízóraizhat minden nap tengerparton....

Felfedezni a rokonságot: van finn hortobágy is!

Csak az ég itt csodakék. És a fény!....

tengernyi

2009-08-12T11:16:00.018+03:00

pihenés, élmény, napsütés, öröm, boldogság

Ez nem olyan egzotikus mint egy évvel korábban, nem olyan kalandos, mint hrvatska. Sokan le is akartak beszélni. Hogy ez nem nekem való. A Fekete tenger ott is csak ugyanaz. Balkán az is. Nem beszélnek angolul. Az árak a valóságban nem is olyan alacsonyak. Közbiztonság zéró. Ennek ellenére mégis akartam. Akartuk. S jó lett. Nem, ez nem igaz. Nagyon jó lett! De ahogy egy kedves barátom fogalmazott, ti akárhová mehettek, nektek úgyis jó lesz. Na igen :) ...

1600 km. Oda-vissza út plusz környékbeli kalandozások és néhány gps-diktálta zsákutca. Az utak és közlekedés tényleg nem sokkal másabb, mint hőn szeretett fővárosunkban. De kellemes, barátságos emberek közt lenni még a feliratok érthetetlen volta is mellékessé válik, a kedvesen felszolgált kaja a pionír-táboros nosztalgiát ébresztő kantin hangulatát is elmossa, az emberi nyelv (értsd magyar vagy természetesen angol) nem beszélése, a bólogatások eltérő jelentése már csak egy sor mosolyognivalót okoz, semmi fejfájást:)

Idén is lett sok kép. Kevesebb szereplővel. Több egymásrafigyeléssel. A megszokott módon jön a képes beszámoló. Többnyire természetesen a tengerről. És a tengerimádás rítusairól:)

11 hónap múlva ismét tenger!!!

Fókuszban a tenger:) (lecserélném erre termopán ablakomat és a szomszédos blokkot mint látványt...)

Mert bárki bármit is mond, ez eccer kék!:)

Rendes turista szemrevételez mindent, amit az utikönyv mond

Ha az itthoni ingatlanbizniszek kiheverődnek, ezt a házat megveszem!

Vagy az egész utcát!!!

s itt talán még szívesebben lopnám a napot, mint a palcsi teraszon!

csak a tengert kellene ideköltöztetni...vagy magamat Lozenetsbe

Be jó, hogy az alaptalan álmodásból van aki kirángasson, és szóljon, hogy ideje hazaindulni. Itthon is annyi tennivaló akad: kimenni a Hargitára, nézni fecskemadarakat, inni homoródi jó borvizet stb. Merthogy...

micsa legény a gáton...

nemek és igenek

2009-08-07T20:29:00.003+03:00

amikor felteszik a nagy kérdést...

tudod a választ. igazából mindig is tudtad. valójában szükségtelen is a kérdés. ő is tudja. de szeretné hallani a választ. és te is szeretnéd mondani.

de az igen nem. vagyis nem konformálódás.

és nem ettől lesz egyensúly az univerzumban. de akkor is igen. természetesen. tusakodás nélkül. elbizonytalanodás-mentesen.

Dinom-dánom

2009-07-27T11:48:00.008+03:00

Azaz sokfelvonásos valóságshow arról az eseménysorozatról, amikor az ember egyetlen testvére lakodalmast játszik...

Első felvonás: Gergely-rezidencia. Nevetés, pityergés, ipari mennyiségű borvízivászat, napszúrás-kockázat stb.

Második felvonás: róm. kat. templom, Kézdiszentlélek falván
Így ment be...
Így jött ki...

Harmadik felvonás: az igazi, 10.5 órát tartó dinom-dánom.

Bónusz-felvonás: csakis a kitartók számára. A legötletesebb, legkedvesebb ajándékkal a nászdélelőtt után a legboldogabbak:)

Mindez csupán ízelítőként. Folyt. köv.

Ess eső, ess....

2009-05-31T00:54:00.029+03:00

Idén pünkösd nagyszombatja kevésbé sikerült napfényesre. De az esőben is van valami jó. Például az esernyő:)

Protokoll-alapra, munkahelyi "jutalékra", promócióra vagy épp márkaőrületre vall ez az eső elleni védőpajzs? Izgalmas (volt) végignézni a zarándok tömeg esőernyő-áradatát.

Na ilyen is volt. Ebből milliókétezerhatszáznyolvanhárom. Ez még egy örökgörög mintával játszó, de volt kockás, csíkos, egyszínű, sötét, még sötétebb s mindenféle.

Ide a kevésbé hétköznapi gyűjtemény darabjai válogatódtak be:)Merthogy adunk a szépre-képre... És aki ad magára, az zuhogóban sem feledkezik meg bőre épségéről:)

Szintén kenemáz-reklám. Igaz, kicsit másképp alkalmazandó.

Hm...már rég hallottam erről...de még most is figyelemfelkető színe van:)

A régi szép idők...1 cent pe minut...most már vérvörösben pompázna...

Na ezt nem tudjuk, hogy mi, de valami, fotó készült, idekerült.

Nagy volt az elán...de főleg a kedvenczöld miatt került a gyűjteménybe;)

Természetesen ilyen unió-sújtotta, akarom mondani viharverte időkben kellenek az utat mutató csillagok:D

A Mickey egér-őrület nem ilyen új, de annál fenntarthatóbb:))

Sok állat, nagy dzsumbuj....Na, ez most az ernyőről szólt...Tényleg!

Életre szóló edények, akarom mondani esőtől védő szerkezet:)

Én is szeretem a lilát. Főleg szombaton:D És főleg csokipapirból. Ami benne van, azt is. De hogy ennyire....

És a kedvenc: egy család, egy ernyő. Leleményességből kitűnő!

WIW

2009-05-21T10:31:00.003+03:00

Dédelgetett ötlet, sok munka, számos eredmény [és számtalan várat még magára]. Lassan kezd a védjegyemmé válni:)

Egy sor okom volt magam rábeszélni erre a kósza januári ötletre. Néhány okkal több mutatkozik arra, hogy folytatni kell ezt a munkát!

Májusi ünnepláz

2009-05-04T07:06:00.013+03:00

Beindult a nagykanálszezon. Nálunk is. Tulajdonképpen mi is szükséges egy jó "buli"-hoz? Jó kaja? Jó hangulat? Jó társaság? Hm....No lássuk csak...Egy sikeres gyűrűhúzáshoz - emprikus tapasztalataim azt mutatják, hogy - feltétlenül kell néhány dolog. Lehet nem a legfontosabbak, de bizonyára megfontolandóak:)

1. First of all egy jó fodrásznő!
2. Egy nagy asztal, és annak hely.
3. Nem árt a szép idő sem, de ezt egy fedett tornác pótolhatja.
4. Egy sikeres virágcsokor. Ami mindenkinek (még neki is, azaz nőnemű főszereplő) tetszik:)
5. Rokon lelkű nagymamák és azok egymásra találásának tér engedés.
6. Még sok virág
7. Csárdást is táncoló sógor
8. Her mother és His father táncos lábának összetalálása
9. Vidám társaság
10. Na igen, gyűrű. Kb 5 percig téma. Persze, ez egy fontos 5 perc...

*Az enni-innivaló másodlagos. Mindenkinek csak 2 nap múlva támad kedve a tiramisu-rigójancsi-parfé-citromszelet-akcióra. De akkor már késő...

sakkor ennek látvány-dokumentuma...;)

Pozsony-vizit

2009-04-27T11:37:00.026+03:00

Egy gyors - konferencia-lecsengetést szolgáló - városnézésnek az előnye, hogy nincs idő rossz élményre. Csak napsütésre, vidám emberekre.

Már van egy 6 évvel ezelőtti pozsony-élményem, amikoris fél Európát körbeutazva (és számtalanszor természetesen nem jó helyen parkolva...) csupán itt sikerült egy kerékbilincset szerezni...És 30 eurónk bánta...Ami akkor (Szigetre indulva) nagy érvágást jelentett...

Na most nem került sor ilyesmire. Sokkal inkább egy jólelkű idegenvezető lexikonnyi-tudásátadási lelkesedésével kellett megbírkózni, mintsem a parkolás kegyetlen őreivel. Tetszett nagyon a Szent György napot ülő belváros.

Természetesen a várral kezdtük...Noha feljavítás alatt áll... Megtudtuk, hogy ez az apróság nászajándékul is szolgált már...Nem megvetendő ajándék...

Itt lehetett elegánsan behajtani... Akinek volt mivel...

Itt meg elegánsan ki....Vagy inkább nem. Elég kérdéses, hogy ez milyen céllal lett építve. Merthogy lejáratnak elég egyirányú....
Szép utcák. Felújított és felújításra váró belvárosi házak. Mindenről a hasonlóság tűnik fel.

Mindennek ellenállni készített várfal(maradvány)...Aztán mégsem állt ellen mindennek...

A várfal takarásában ügyes megoldás rejtőzött. Aztán utólag minden kiderül:)

Valaki udvarára is belestem:)...
És a sétálu utca, igazából sétáló belváros. Épp nagy zsivaj-időben lett megnézve. Határozott pozitív benyomás!

majdnem

2009-04-06T21:51:00.007+03:00

kész

még hiányzik néhány dolog. merthogy ideiglenesen semmit nem hagyunk. csak akkor lesz sötétítő, amikor sikerül megtalálni az ideálmodottat. és a fürdőből is hiányzik két kacatelnyelő szekrény. majd.

de ami megvan, annak minden nap örülni lehet. és van is öröm és boldogság.

lassan helyére kerül minden. sál, sapka, nagykabát. és egyebek is...

a páratlan páros-kollekció (majdnem) minden darabja beépült a rendszerbe. és erre nagyon nagyon büszke a tervező!

és minden nap az ember hasára süt a nap... még borús időben is!

Ilustre día

2009-03-29T14:46:00.005+03:00

182 nap telt el azóta, hogy átírtuk a mátrixot. És az addigi jó átváltozott nagyon jóra.

Vejtingeltem, enticipejtingeltem és 4368 órája már nem teszem. De jó, hogy ezt már a másik oldalról, a soft voice-t ismerve mondhatom. És azóta játszuk a give and take-et...

Évforduló

2009-03-22T07:56:00.006+02:00

Már egy éve.

Hogy egy márciusi nap (a teljesség kedvéért pont nagycsütörtök vala...) elköteleztem magam. Igent mondtam egy majdnem örökkön örökké tartó kapcsolatra. Ennek kevésbé édes terheit viselem azóta is. (És ezen édes terhek csak egyre keserűbbek lesznek tenksz gazdasági világválság és valutaárfolyam-emelkedés...No de már egy éve imáimnak része a havi svájci frank-adag kérése.)

Hogy milliomos voltam. Pár percig. Úgy, hogy valóban csak az a három havi keresetem volt a kezemben, amit a közjegyzőnél kellett (megjegyzem: nagy szívfájdalmak közt) hagynom, a szíves figyelmét és segítségét kárpótlandó. (a beígért 15 perces procedúra helyett másfél órán keresztül a fénymásoló-javító segédjét, ideges titkárnőjét és marosvásárhelyi rádió cserebere adását kellett elviselnem. Örök izgalom marad... Főleg, hogy soha nem vettem ilyen drágán ilyen hosszas kellemetlen időtöltést...)
Másnap már csak nyugodt voltam. Hogy aláírhattam. És van már nekem is az, ami annyi mindenkinek. Boldogabb tőle? Csak hónapok múlva lettem. Vagy egy év múlva. Ma már boldog vagyok ettől a döntéstől. Talán nem tenném meg újra. Mert azóta változtak a konstellációk és a szükségletek (no meg a pénz- és ingatlanpiac...) De nem bánom.

Illetve

Már egy éve annak is, hogy kvázi full akszesszre kiserelem az életem. Annak jelentősebb felkiáltó és kérdőjeleit. Változó lelkesedéssel és olykor tematikai csapongásokkal. De a motiváció változatlanul erős és örömet okoz a sok pozitív visszajelzés. Már az is, ha kapok egy e-mailt, melyben rég nem látott barátnőm tájékoztat arról, hogy ő tulajdonképpen témában van. És - ahogy a helyzet engedi - mosoly lopakodik a hétköznapokba...

(kvázi)Titkok

2009-03-08T21:09:00.006+02:00

Néhány hónapja kaptam egy labdát balettkától. És azóta csak mind tartogatom. Na de most lerántom a leplet.

1. Mindig idegenvezető akartam lenni. Érdeklődő turistáknak mesélni, sokat utazni. Néha manapság is eszembe jut, hogy el lehetne végezni egy tanfolyamot és kezdeni valamit. De mindig lebeszél erről a hétköznapi mókuskeréktaposás.

2. Szeretnék egyszer könyvet írni amelybe összesüríteném azokat a történeteket, amik megestek velem ott, ahol az elmúlt 3-4 évben a legtöbb időt töltöttem.

3. Néptáncolok sok éve. Másfél évtizede. Ez sokak számára nem titok. Sokaknak meg újdonság. Mert teljesen az szüleimhez, a gyerekkorom baráti köréhez kötött cselekvés.

4. Egyszer loptam. Egy pecsétet. Hosszú történet. Nem kerülnék börtönbe semmiképp. Nem volt előre kitervelve. De a diszperált helyzetek diszperált cselekvéseket vonnak maguk után.

5. Mindig is irigyeltem a húgom szőke haját és főleg a kék szemét. Ha ez nem is titok sokaknak, de mindenkinek meglepő és érthetetlen. Bevallom manapság már nem így van. Vagy nagyon tudattalanul van így...

6. Az egyik hobbim a nyelvtanulás. Most nagy válaszúton vagyok, 2009-re még nincs új nyelv választva. És lehet egy időre szüneteltetem. Mert újabban a bloggerkedés sok korábbi űrt tölt ki.

7. Egy mini cooper-re vágyom. Öröktől fogva. Majd lesz. Vagy nem. Ez mindegy az álmodozás szempontjából...

Jampi láz

2009-03-02T08:30:00.007+02:00

Szeretem Fenyőt. Nem csak azért, mert sok Hungáriát hallgathattam életem első pár évében, és kívülről tudom minden lemezéről minden számát. De sok minden másért. Sok minden ellenére. Mégha a barátaim jó része furcsán is nézett rám, amikor tavaly májusban elmentem a szeredai koncertjére. Még akkor is, ha Fenyő Miki zenéje ma főleg nem menő, ómódi, idejétmúlt stb. jelzős szerkezetekben a leggyakoribb. És a korhatáros társadalom a megasztárból vagy miből ha egyáltalán ismeri. És nyilván az "értelmiségi elit" nem hallgathat tucatzenét. Pedig szerintem mindenki szereti egy kicsit ezt a magyar rockandrollt, melyet ő szült és éltet. A zene is lájt, és nosztalgikus. De egy nagy agynak tartom. Aki nem véletlenül és nem tinglitangli szöveget énekel. Régen is kitalálta, ma is kitalálja. A 2 napig élő mindenféle zenekarocskák, akiket csupán a bulvársajtóból ha megjegyzünk, a zenéjük feltétlenül feledhető, még a mondanivaló tulajdonképpeni értelme sem megragadható, a fenyő-muzsikában viszont legtöbbször a másodjelentés is érzékelhető. No de nem dícsérem. Mert igazából a film másról szól.
Egy korról. Amikor a ki mit tud - a humor ellenére - tehetségről szólt, nem mint most, befutás, gigasztárkodás, parányi tehetség, hatalmas bulvártéma. Amikor a angyalföldön minden szereplő fontos szereplő.
És kicsit egy emberről (vagy többről is?). Aki ad egy esélyt Kelet-Európának. És nem hagyja magát felőrölni, hanem ő indít el egy ellenfelörlő gépet. Az új időknek új dalaival. Amit a szocialista honatyák is muszájból el kell nézzenek.
És egy közösségről. Melyet bárki bármivel formálhat, ha valami mást, újat igér az épp aktuálisnál.
Enyhe hiányérzetem van a film után: a magyar szocialista rendszer árnyoldalainak csak egy-két szegmense van bemutatva. Kevés. Nyilván ennyi talán elég is kellene legyen a 18 alatti szerencsés generációnak. (Meg a film élményszerző képességét nyilván nem szabad beárnyékolni) No de Made in Hungária!

Nagyvárosi álom:)

2009-03-01T12:32:00.012+02:00

Nemrég jót mulattam Kolozsvár (képzelt) metrótérképen, kopirájt tivadar. Aztán észrevettem, hogy valaki adaptálta az öteletet Csíkszentszeredára. Mivel igen sokat szórakoztam mindkettőn, de főleg kicsinyke városunk pirosfehérzölddrágamagyarföld földalatti-tervén, a szerző utólagos beleegyezésében bízva megosztom (blog)barátaimmal.

P.s. A Taps tér igazán kapna már egy, a cipősarok-koptatásnál értelmesebb funkciót...

Summa slum

2009-02-26T17:26:00.008+02:00

Egy 18 éves srác történelmet ír. A nyomornegyedek, a kasztrendszer legalján levők, a szülők nélkül felnövők sikertörténetét. Jamal a pénzcsináló műsorra, a film az angolszász filmprodukciókra pirít rá.

Érdemes megnézni. Nem azért, mert jelölték sok Oscarra (vagy mert meg is kapta többnyire ezeket). És nem azért mert indiai (=exotikus) film. Hanem csak úgy. Mint a magyar népmeséket. Azokat sem hisszük el, azokat is csak meséknek gondoljuk. De mesék, melyek morális eszméket hordanak magukban, kollektív közösségtudatot, és egyéni hitet abban, hogy az élet valahogy kicsit mégis igazságos. Néha.

Jamal Malik talán a világ egyik legnagyobb nyomornegyedében nő fel, kb. hetente kerül (valós!) éhhalálveszélybe. Eleven ügyes kisgyerek, akire a slumbeli élet komoly lelki terheket is kiró a fizikai mindennapos túlélés mellett: testvére, társa, az egyetlen ember aki vigyáz rá ellopja legdédelgetettebb álmait, vágyait (megjegyezzük: többször is), szeme láttára gyilkolják meg édesanyját, csalódnia kell szentnek hitt emberekben (azaz a felnőttekben, akikről azt hiszi, hogy tényleg segíteni akarnak).

Egy szimpi tinédzser. Aki kora ellenére (és köszönhetően az állandó bizonytalansággal jellemezhető gyerekkorának) bámulatos emberismerő. Akit nem csap be a minden hájjal megkent műsorvezető (azért ezt Ianţu bácsi nálunk jobban csinálja, Vágóról nem is beszélve... ) Aki nem fél sem fegyverektől, sem maffiózóktól, sem önnön gyengeségeitől, aki csak bátor és mer. Talán mert a minusz végtelenből jön, és annál visszább nincs. Rá nem gyakorolhat hatást a műsorvezető, hogy elveszti az összes pénzt. És akkor? Ő csak játszani akar. Magáért, a szerelméért. Végképp nem a pénzért.

Kicsit igazságosztó a film. Úgy tűnik a nyugat elment már keletre is (pedig fordítva diktálná az ütemet az univerzum....), a hepi ending megvan. A sikertörténet összejön. A rossz elnyeri méltó büntetését. A jó is a jutalmát. Mindent. Pénzt, szerelmet, sikert. Persze nem hisszük. Nem hisszük, hogy van ilyen. [noha minden délután nézhetünk a TV-ben, olvashatunk a bulvár sajtóban Malik-okat, akik a semmiből jönnek és mindent visznek...] A matematikai valószínűség nem zárja ki ennek lehetőségét. Tehát mi sem. De tudjuk, hogy ritka. Ennek ellenére a film mégis jó. Többnyire. Jó, hogyha valaki saját erejéből feltornássza magát a slumból az élhető életbe. Értsük ezalatt azt, hogy erőszak, adócsalás, mások átverése, kihasználása NÉLKÜL jut örömhöz és boldogsághoz.

Ahol mégis sántít:
- aki ismeri a milliomoscsináló műsort, vagy bármilyen hasonló kvízjátékot, az nem hiszi el, hogy az utolsó nagy kérdésre a válasz az a Dumas-regény egyik testőrének neve. Értjük, hogy a szegénység kultúrájának alacsony általános műveltségi szintjét kellett sokkolóan megvillantani. Értjük, hogy ez nem Európa, ahol mindenki francia-kultúra ismerő. Értjük, hogy le kellett kerekíteni a történetet. No de mégis!
- egészséget, békességet, szeretjük a rendőrséget. De az a rendőrség, aki ilyen letartóztatási módot enged meg magának az előítélettől elvakultan, az nem ennyire érző szívű és megértő, ott nincsenek ilyen mélyen érző karakterek, élettörténet-beszámolást végighallgatók. De Jamal-al kapcsolatban még talán ezt is elhisszük, mert ő tényleg megérdemli, hogy összeakadjon az 1:10000-ből azzal az 1-el.
- az a mobiltelefon...hogy az utolsó csengetésre mégis fel tudják venni...hm....pont az utolsóra...

A romantikusság ellenére egy ügyesen megcsinált film. Jamal egy igazi self-made man. A legsúlyosabb szegénységet tudja maga mögött, az ingyenélés és bűnözővé válás helyett fusskiöblítsdki lesz, és hisz abban, hogy az ember képes minden hátrányos szociológiai mutató ellenére normális életet élni, legalábbis arra vágyni, abban hinni. Jamal egy 21. századi hős. Egy romantikus, elveszett tizenéves szerelmes. Aki ebben a világban él, de valahogy mintha nem is abban élne, mint amelyben egy átlagos gyerek felnő. És mégis tud szerencsés lenni, bátor és elszánt. A lelkét nem törte meg a legminimálisabb boldogságot nyújtó nyomorgó gyerekkor emléke, a mindent elvesztés lelki terhe, a "soha nem lesz nekem ilyen" napi megtapasztalása. Ilyen nagyvonalúan tényleg csak az "játszik a pénzzel", akinek soha nem volt belőle...

Ha múlik

2009-02-24T12:17:00.004+02:00

Ha valami nagyon nem halad előre, néha le kell mondani. És ha nagyon rossz, ami jön, akkor még erősebben ki kell tartani az elhatározások mellett. Nem lesz annál rosszabb, mint a fogszabályzó, a szemüvegviselés miatti cimkézések, a kövérség miatti frusztrációk, a rossz tanároknak köszönhető beskatulyázás stb. stb...

A bizonytalankodó, tétovázó, kétségbeeséshez közelítő lelkiállapotú embereknek mondom. Néha magamnak is. De most különösen egyvalakinek. Aki talán a legjobban ismer, és mert ez kölcsönös. Az elfogadni nem feladni. Feladni soha nem szabad. Azt, ami tényleg fontos. Az életvidámságot, az emberekre való odafigyelést, az igényességet, a korrekt életcél-rendszert és az abba kevert derűs spontaneitást, a türelmet, a barátságokat, a családot, az önmagunkra-figyelést, az álmok folyamatos portalanítását, a kedvenc időtöltéseket........

Feladni nem. Engedni elmúlni talán igen.

Táncélmény

2009-02-19T08:05:00.009+02:00

Fordulva vagy ragadva? Talán egy ilyen kaliberű együttes képes lenne továbblépni. Egyet. És az aktuálmindennapokba belehelyezett néptáncot promoválni a tökéletesen megkreált, idézetes keretbe rögzített, fényképbe beállt koreográfiák helyett.

A táncosok ügyesek. Nagyon. A zenészek is. De ezt tudjuk. Évek óta. Lehet, hogy a sokat emlegetett határokon belül ragadt, székely kultúrát mindenekfölött menteni kívánó testvérekeknek ez kell. Egy statikus erdélyi magyar világ. Ami pont úgy néz ki, mint sokszázéve. (A pantalló, női nadrág, félcipő, vendéglős összejövetelek, diszkó, TV előtti időszak.) No de mi, itthon, nem lehetünk naívak! Gyönyörű a kalotaszegi viselet, a sári-bál emléke nosztalgikus, no de kérdem én, hogy ki bulizik ma így nálunk? A válaszúti tánctáborban? A szeredai prímás találkozón? Hétfői táncházakban? A tizen-, huszonévesekhez nem kellene kicsit közelebb hozni és ne eltávolítani tőlük a hagyományos kultúrát? Ami még él.

Kirakatban valóban ilyen szép. De talán az itthoni közön(/s)ségnek nem szükséges a kirakat a virtus felismeréséhez, a díszes viselet az esztétikai élményhez. Kell. Persze, hogy kell. De a kultúra is egy állandó változásban és fejlődésben levő emberi termék. Hagyjuk, hogy a változás is látszodjék, mert az leemeli a múzeális magasságokból ezt a hétköznapi csodás élményt, amit a népi muzsika és tánc jelenteni tud.

Paella

2009-02-12T14:00:00.006+02:00

... amikor mediterrán kultúra-imádó az ember lánya

... vagy amikor épp a kedvenc (értsd: keményítő) nap van

... vagy amikor nem fő meg tisztességesen a tegnapi vacsorához a rizs...

... vagy amikor - egyeseknek is köszönhetően - mer az ember bátor és kreatív lenni

... vagy amikor tudományt kellene művelni, de nehezen megy...:(

... vagy amikor valaki (ál)félelme beigazolódik, és innen tudja meg, hogy milyen ebéd várja;)

Indeed

2009-02-11T21:25:00.009+02:00

I'm a superstitious girl,
I'm the worst in the world
Never walk under ladders,
I keep a rabbit's tail

I'll take you up on a dare,
Anytime, anywhere
Name the place, I'll be there,
Bungee jumping, I don't care!

Life indeed can be fun, if U really want to!

doo, doot dooo doo, doot dooo

lennék

2009-02-07T18:08:00.004+02:00

Megkérdezték tőlem, mi lennék ha ...? No és gyorsan kitaláltam.

...hónap lennék: október
...a hét napja lennék: péntek
...a nap egy időpontja lennék: reggel
...bolygó lennék: Nap
...tengeri állat lennék: tintahal
...berendezési tárgy lennék: hintaszék
...bűn lennék: csábítás
...történelmi személy lennék: Mátyás király
...folyadék lennék: forrásvíz
...drágakő lennék: (csakis) gyémánt
...fa lennék: diófa
...madár lennék: fülemüle
...szerszám lennék: 13-as kulcs (:D)
...virág lennék: gyöngyvirág
...időjárás lennék: napsütés
...mesebeli lény lennék: legkisebb fiú
...hangszer lennék: zongora
...állat lennék: gólya
...szín lennék: zöld
...érzelem lennék: öröm
...zöldség lennék: paradicsom
...hang lennék: patakcsobogás
...elem lennék: tűz
...dal lennék: Come fa bene l'amore
...film lennék: La vita é bella
...könyv lennék: Lugosi Viktória: Ajvé!
...étel lennék: tükör tojás
...hely lennék: mediterrán tengerpart
...íz lennék: ecetes uborka
...illat lennék: orgona
...hit lennék: keresztény
...testrész lennék: szem
...arckifejezés lennék: mosolygó
...tanóra lennék: földrajz
...rajzfilm lennék: Szaffi
...mértani alakzat lennék: gömb
...szám lennék: 17
...ruhadarab lennék: cipő
...ékszer lennék: fülbevaló
...kiegészítő lennék: táska
...szeretet megnyilvánulása lennék: tekintet
...rovar lennék: katicabogár
...gyümölcs lennék: szőlő
...smink lennék: nem tudom
...épület lennék: erdei ház

továbbadom a kérdést Márta unokahúgomnak.

Nő a tét

2009-01-29T09:38:00.004+02:00

Az ember - főleg ha karrierépítő proletárnő - egy post-it-re összeír egy rakás dolgot, és kitűzi a ki/bejárati ajtóra, és rendre ügyesen mind be akarja váltani.

És sok - percben, órában, hónapokban, (iskola)években (is) kifejezhető - időt befektet. Olvas, gondolkodik, okoskodik, utazik, vizsgázik, könyvtárba jár, tudományoskodik, ír, előad. De persze ebből a világ soha semmit nem tud meg. Sok-sok okos (kutatási) ötlet, mosogatás és coronázás közben gyártott elmélet marad az örök ismeretlenben.

Aztán néha a tudományos autópálya hitchhikere barátkozás céljából felutazik abba a városba, ahol a beszt dejzeket töltötte két stressziózás közt, energiabefektetés-takarékosan tart egy előadást, és erre ráharap a média. Örök kérdőjelek...

nagyon másvalami

2009-01-28T16:29:00.011+02:00

A maffiózó kislánya hazaér, az apa ép "veret". Valakit. A lány bosszúsan szól az apjának: "Apa, kértelek már, hogy ne hozd haza a munkád..."

A szőke nő duzzog, hogy sorba kellett állni a sürgősségen:
"Ha nem engedtük volna magunk elé azt a pasast, ideértünk volna időben"
"De szivem, hát egy balta állt ki a fejéből...!"
"Hát kifogás az mindig van!"....

Szóval akad 1-2 jó poén. Is. A baj csak az, hogy ezeket alig-alig veszi észre az ember a közhelyekkel agyonzsúfolt, sztereotípiákkal leterhelt 110 percben. És még a Hableányhoz kicsit is hasonlító dalokat sem hallunk viszont.

A majom kedves, hogy ismét megszemélyesedik. Hogy Terka néni pótolhatatlan, szintén. Hogy kutyából nem lesz szalonna, megnyugtató. Hogy jueszejből hazakívánkozik az ember szíve, szintén. Hogy az család kitart egymás mellett, even in these days. Hogy a felszín, csak felszín, és aki látta már a felszín alattit, az nem dől be neki. Hogy a reménytelenből is ki lehet mászni. Valahogy. Mind nájsz. És még sok más ilyen.

De van egy sor más is. Sajna...

sztereotípia/közhely-random:
1. A buta, naív, teljesen sötét szőke nő. Na be serious. Egy nagyon nagyon (nem hajszínileg) szőke sem tud egy táska pénzt NY-ban szétrepíteni.
2. A nagyvagány (megjegyzem: lúzer) szélhámosra buknak a nők. Mindig egy jó nővel távozik. És minden más jó nőnek is kellene. Ez nagyon nagyon sántít...
3. Ha valaki kilépik nyugatabbra, csakis sztriptíztáncosnő lehet. És csakis orosznak nézik, ha az öreg kontinensről származik. Nocsak...
4. Magyarország egy ország, és a fővárosa Bukarest. Nem unalmas egy igen hangyányit?
5. Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy! Plíz!!!
6. A pasasok észreveszik ha egy nőnek van agya. Ha azt a mellébe injekciózza. - Ennyire nem kéne na magunkat sem alul értékelnünk, meg a pasasokat sem....
7. A 18 éves bomba csaj (mellesleg milliárdos) még nem tudott fiúcskával puszilózni...Hm...A rendezőnek vajon van tini gyereke?
8. A pénzes pasas nem tud helyesen beszélni magyar nyelv, de nyilván paraszt, mert állandóan szotyizik. Hm... A szotyi elég széles társadalmi körökre jellemző, a helytelen fogalmazásmód meg lassan még szélesebbekre. Ne szűkítsük ennyire a kört...
9. Mindenkiből lehet sztár...Nos, tudom, ez most nagy divat. De akkor nem értem, miért próbálnak a színészek, énekesek annyit, ha valaki az utcáról (maffiózó verőlegénykedésből, gyógyszeres dobozok mellől) belép, és hirtelen kiderül, hogy mindenben azonnal nagyon jó.

Valami ami nagyon jó nem rontható el. De a folytatásába nem érdemes belekezdeni. Szinte lehetetlen überelni, nehéz utolérni, könnyű meg sem közelíteni...És hagyjuk már a közhelyeket!

7 x 17

2009-01-26T13:33:00.006+02:00

Két primszám. Két kedvenc szám. (mint megtudtuk, a 17 a 7. primszám, úgyhogy egyel több közös vonás;)

A kettő közt van sok minden más. Idő. Percben, órában, de hetek, akár hónapokban kifejezhető módon is. Távolság. Mert a közelség is távolság. Valahogyan ki kell fejezni. Kilométerekben, vagy centiméterekben. Lehetőleg egy minél kisebb pozitív számban. Vagy olykor az egész szám is egész jó:) Erő. Amely megmutatkozik fizikai és kevésbé fizikai módon, szilárd és néhanapján cseppfolyós halmazállapotban. Nagyon ritka kellemetlenségek lenyelésében, önbizalomhiány ellensúlyozásában, de bútorhordás-pakolás-szerelés, karnis, csap és lefolyóproblémák kezelésében úgyszintén. Mosoly. Mert az soha, egyetlen nap sem hiányozhat. Sem az arcról, sem a virtualitásból, sem a gondolatokból. Titkok. Mert az mindig kell. Már csak azért is, hogy ne legyen olyan unalmas az élet:) Vagy mert vannak jeles napok, vannak meglepetések, és vannak bárkinek full accessre ki sem sharelt beszélgetések. Bizonyosságok. Szendvicsek, igen-ek, kézfogások, várások, szó nélküli megerősítések. Elfogadott meghívások, megértett magyarázatok, kivesézett számlák. Érzelmek. Tagadhatatlanul. Egyértelműen. Nem szükségszerűen. Nem a szokás hatalma jeligére. Nem rutinból. Nem elvárásszerűen.

Két primszám. Két kedvenc szám. Az egyik az enyém. Volt. A másik is. Már.

Do the mambo

2009-01-26T12:35:00.006+02:00

Félelmek

2009-01-23T10:54:00.007+02:00

Amitől vagy tartunk. Vagy elmagyarázzuk magunknak, hogy nem kell tartanunk. Vagy kibeszéljük. Vagy magunkban tartjuk. Vagy bevalljuk. Vagy eltitkoljuk. Vagy kiálmodjuk magunkból. Az is meglehet, hogy olykor (rém)álmok formájában visszaköszönnek jól strukturált megtervezett hétköznapjainkba.

Nem voltam még négy éves, amikortól datálom, hogy ismerem a félelmet, sőt annak a rettegés továbbfejlesztett változatát. A testvérem születését vártuk, természetesen mindenki fiút remélt. Minden szomszéd, minden látogató emlegette, hogy milyen ügyes Zolika lesz. Hát engem sírógörcsök kerülgettek, és anyukámnak zokogva panaszoltam, hogy én félek egy fiú testvértől, mind tönkre fogja tenni a játékaimat. De komolyan féltem. Most már mondjuk látom, hogy nem alaptalan, de fölösleges félelem volt, mert a játékok nagy részét egy lánytestvér is tökéletesen tönkre tudta tenni.

Számtalan félelmet beépít fejlődő tudatunkba civilizációs hétköznapi világunk. Illetve az iskolarendszer. Mely csak ritkán, esetlegesen és nagyon személyfüggő szerencsés konstellációban fókuszál az egyén lelki fejlődésére. Így sikerült az is, hogy éveken keresztül kellett félnem a 8-astól. Mert az már komoly problémát jelentett a makulátlan félévi lezárás elérése érdekében. De még rengeteg dologtól kellett félni ötödiktől érettségiig. (Attól csak ritkán, hogy fognak feleltetni. Ezt a félelmet ki lehetett védeni. Csak sajnos vannak nehezebben kivédhető félelmek...) Volt a könnyebb műfaj, a közepes és a hardcore. A könnyebb műfaj: ha valaki exci írás közben segítséget fog kérni. Vagy segítesz, és kockáztatsz. Vagy nem segítesz, és még inkább kockáztatsz. Vagy otthon felejted a tornafelszerelésed, és nem értik meg. Pedig csak évente egyszer ha előfordul. De nem a megértésről híres az oktatási rendszer...Legalábbis a felsőháromszéki nem...
A közepes félelmek közé tartoztak a zene órák eseményeitől való rettegés. Akkor mindig történt valami. Meg néha a magyar órák is ide tartoztak.
A súlyosakból most nem jut egy sem az eszembe. De legalább 6 évig visszatérő álmom volt, hogy autóbuszt kések le, és rohanok utána...Gondolom, nem véletlenül...

De egy okos ember azt mondta, hogy az ember a félelmeit nem árulja a piacon. Én sem. Csak el. Néhányat. Vagy csak tükörbe nézek.

Most is van egy rétegződés a félelmeim világában. Félek a számoktól. Hol a kevés összeget jelölőtől, hogy a magas összeget jelölőktől. Meg ezek folyamatos változásától és egymásra hatásától. Tudom, számomra is érthetetlen. Néha félek, hogy megnyitom a meleg vizes csapot, és sok sok percen keresztül jéghideg fog folyni. Néha félek, hogy lekésem a vonatot, köd lesz és nem száll fel a vizer, hogy Habyka életében először cserben talál hagyni.
Néha félek, hogy egy sms-t másnak találok elküldeni, mind akinek szeretném. Vagy fizetek a benzinkútnál, és valami oknál fogva a bankkártyám nem működik, készpénz persze nincs nálam. S akkor mi lesz? És ha ez valahol itthon/otthon történik, még talán megoldom, de ha ün drum szpre klúzs valahol?
Egy félelmem, hogy leszegényedem, és nyáron nem tudok tengerparton nyaralni.

Sokáig féltem, hogy nem is létezik az, amire én vágyom, és be kell állnom a sorba. Megalkudni, az őszinteséget feladni, vagy tompítani, és félni tükörbe nézni. Ma már ettől nem... De az őszintlenségtől még néha egy kicsit. Nagyon nagyon kicsit.

Na igen. Amitől nagyon félek. A megalkuvástól. Komoly vagy fontos dolgokban. Másmilyenek esetén még belemegyek.

2007. július 10. óta egy nagy félelem lopakodott a lelkembe. A sok kedves ember mellett saját magam vagyok a lélekbátorítás és elkeseredésnek való ellenállás élharcosa. Nem egynapos kaland. Nem is vagyok egyformán sikeres. De szinte minden nap harci díszbe kell öltözni. De ezt a félelmet lehet nem tudom már megölni.

És lehet - van aki azt hinné - félek a konfrontációktól. Nem. Nem feltétlenül kedvelem őket. De nem félek. Mert azok csak az igazi félelmek, melyek képesek egy mérleg lelki egyensúlyát veszélyeztetni. Nem szívesen nézek szembe olyan dolgokkal, melyek a hétköznapi mosolyokat be tudják árnyékolni. Nem szívesen vagyok olyan társaságban, ahol dohányoznak, mert füstös leszek. De nem félek, hogy rászoknék a dohányzásra. Félek, hogy egyszercsak ellopják az autómat a parkolóból, és nincs rajta felülbiztosítás. Vagy a Coronán kirabolnak. Vagy a bankszámlámat lenullázzák(vagy én...) De nem félek egy t-n időpontok eseményeitől, szereplőitől. Nem uralom a jelent sem, nem is akarom. De nincs rettegés a lelkemben. Van egy megnyugtató - megjegyzem: elég sok felületet elfoglaló - érzés ott.

Hallazgo

2009-01-21T12:07:00.007+02:00

"....

Me llaman Caye y ese
es mi orgullo,
yo se que un día llegará,
yo se que un día
vendrá mi suerte,
un día me vendrá a buscar
a la salida un hombre bueno

pa to la vida y sin pagar
mi corazón no es de alquila

...."

Step by step

2009-01-13T19:53:00.009+02:00

Kevés dologról tudjuk őszintén elmondani, hogy úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, vagy olyan lett, amilyet akartunk. Néha sikerül. A titka? Nem tudom. Bizalom. Az mindenképp kell. A célt és a cél lényegét nem szem elől téveszteni - talán ez is fontos. Valószínű a kitartás sem árt. Nem makacsság, hanem hit. Önmagunkban, másokban, az élet jó dolgaiban.

A lakásom talán teljességében nem, de a konyhám ilyen lett. Igazából nem is olyan, amilyenre szerettem volna, ahogy megálmodtam, elképzeltem: valamivel még annál is jobb. Lehet elfelejteni a tervezgetés periódusát? Az otthonteremtés hosszadalmát? De az eredmény mindent felülmúl és kárpótol:)

a sokat tervezett, de már annál többet használt és gyönyörködött konyha....

és a nappali...aki az elmúlt 3-4 évben járt nálam, annak szabad legyen déjà vu érzése:))

Már nem egyfogat az egyfogat! És az átmenetiség ellenére már két hete otthon az otthon!

Új esztendő

2009-01-01T23:09:00.003+02:00

... új jót hozzon,
régi jónktól meg ne fosszon!
Hogyha új jót nem is hozhat,
vigye el a régi rosszat!

nem látni...

2008-12-16T22:51:00.003+02:00

az erdőtől a fát. no meg a fától az erdőt. esőtől az utat, ködtől a várost. a csomagolástól a lényeget. a kiadástól a nyereséget. az aggodalomtól az öröm forrását....

((: modut... nav tto gidep)

1-el nő a tét!

2008-12-15T08:44:00.004+02:00

Amikor az ember sok év után először nagyon óvatosan, aztán egyre kevesebb görccsel ismét kezdő lesz a sípályán. De kivételesen sokkal sokkal jobban tudja élvezni, mint 10 éves korában... Ezennel kiszélesedik a téli hétvégék kihasználási felülete...