Akár kopog, akár nem

A jóslás sem annyira biztos, mind az, hogy november 25.-én köszönteni kell Valakit feltétlenül.

Szent Katalin a XVI. - XVII. században különösen híres és tisztelt női szent volt. Neve napja úgynevezett dologtiltó ünnep volt. A legenda szerint hitéért Maximinus római császár uralkodása idején börtönbe vetették, megkínozták, s végül lefejezték. Testét angyalok vitték Arábia egyik magas hegyére. Az egyházi művészetben gyakran kerékkel ábrázolták, így lett a vízimolnárok, kerékgyártók, kádárok védőszentje. Katalin napja a régi időszámításban az első téli nap volt, de mindenképpen jelentős határnap. A népi kalendáriumok időjóslása szerint ha ezen a napon ha beáll a fagy, akkor a Karácsony esős, sáros, enyhe lesz.

Bevallom, számomra ez egy igen fontos és nagy jelentőséggel bíró név: a katibogarat szerettem volna óvodában jelként, első babámat meg Szabó Katinak kereszteltem. Szóval nem lehet megfeledkezni erről a névnapról semmiképp. Tehát minden kedvenc anyuka-nevemet hordozó barátnőmet (de az ismerőseimet is) Isten éltesse! Még azokat is, akik anyukámhoz hasonlóan nem túlzottan szeretik a nevüket.

És akik feltétlenül említésre kerülnek: az általam névmódosított Katalány, középiskoláskori gólkirálynő Kata, a számtalan Balaton-élménybeli társ Kata, a manapság főként Kolozsvárt és számos segítséget jelentő Kati barátnőm, de az alsó szomszédomat sem hagynám ki a sorból. Szóval akár locsogás, akár (sarok)kopogás, éljetek sokáig:)