2009. augusztus 31., hétfő

minden

ami szép volt
ami ránk várhat még
már bennünk van rég


most kezdődik el
ahogy hinni sem merem ...

2009. augusztus 17., hétfő

kalevala földön

Azaz az egyszerű leány esete a távoli rokonokkal.

Természetesen ez mindig úgy történik, hogy az egyszerű leány összeköti a kellemest a hasznossal (vagy a kellemetlent a haszontalannal?), és felkészül, hogy kivételesen nem teljesen önköltségen, nem kimondottan turista-paradicsomba, de tengerre utazik. Nem baj, hogy igazából a szabadságából áldoz a tudomány oltárán fel egy hetet, még talán az is mellékes, hogy a Balti tenger partján nem lehet folytatni a tsarevoi barnulást. A lényeg, hogy nemzetközi komoly hely, komoly út, komolyan van véve. Természetesen számtalan akadályt kell elgördíteni, de mit számít az annak, akinek lételeme a bonyolult és (esetleg!) hajszálon megoldódó események sorozata. Szóval egyszerű ez: miután elfogadják az ember jelentkezését, talál támogatót az utiköltség, szállásköltség, részvételi díj (összesen kábé rengeteg juró) előzetes, ill. utólagos megtérítésére, már csak le kell jutnia bukuriába, fel kell ülnie és élvezni kell a repülést. Enyhe gondja támadhat az embernek, hogy a gépen hallható, általa totál dekódolhatatlan szöveg egészen biztosan azon a nyelven hangzik-e el, mely az ő drága anyanyelve? Aztán megnyugszik: csak fele volt azon a nyelven, az érhetetlen szöveg másik része az ország másik hivatalos nyelvén mondódott. Áhám. Csakhogy ez a kettő teljesen azonosnak tűnt, közben velünk rokonok? Sebaj. Még egy apró gond, hogy hogy lehet az, hogy tele van egy nagy gép, és mindenki hazajön. Mit keres(ett) ez a sok finn Bukarestben? Mikor naponta megy legalább egy gép? No persze, ők nemcsak konferenciákra utazgatnak... Értem...

És három magyar virágszál érkezik a helyszínre. További hazafiak várják őket, és felvilágosítják: augusztus ide vagy oda, a sálat és a kesztyűt fatal error volt otthon hagyni. No de az egyszerű leány még mindig nem aggódik: ő ugyanis azt olvasta, hogy ez a hely az ország legnapfényesebb városa. Reggel kisüt a nap. Na igen, azzal nincs baj. De a meleghez itt ez már nem elég...Sebaj. Csíkszentszereda sem egy Hawai....

Na és milyen a kalevala-lend? Hát... Infrastruktúra rendben. Közbiztonság is gondolom rendben, mivel száz bicikliből egyet ha lehet látni lekötve, mindenki csak ledobja a bolt/kocsma/posta/egyetem elé. Apropo: az uni egy volt gyárnegyed épületeibe költözött. A tengervíz apadt, hajó egyre kevesebb kellett, szóval az ipar helyét átvette az oktatás. Nem egy Oxford, de nem panaszkodnék, ha itt kellene lennem diák vagy tanár.
Tényleg gyár. Annak is néz ki. Még a nevét is meghagyták. Ezek nagyvonalúak. Nem nagyon feszengenek sem történelem, sem look, sem mitszólnakehhezatöbbiek miatt.


Nem mindenki tízóraizhat minden nap tengerparton....





Felfedezni a rokonságot: van finn hortobágy is!





Csak az ég itt csodakék. És a fény!....

2009. augusztus 12., szerda

tengernyi

pihenés, élmény, napsütés, öröm, boldogság

Ez nem olyan egzotikus mint egy évvel korábban, nem olyan kalandos, mint hrvatska. Sokan le is akartak beszélni. Hogy ez nem nekem való. A Fekete tenger ott is csak ugyanaz. Balkán az is. Nem beszélnek angolul. Az árak a valóságban nem is olyan alacsonyak. Közbiztonság zéró. Ennek ellenére mégis akartam. Akartuk. S jó lett. Nem, ez nem igaz. Nagyon jó lett! De ahogy egy kedves barátom fogalmazott, ti akárhová mehettek, nektek úgyis jó lesz. Na igen :) ...

1600 km. Oda-vissza út plusz környékbeli kalandozások és néhány gps-diktálta zsákutca. Az utak és közlekedés tényleg nem sokkal másabb, mint hőn szeretett fővárosunkban. De kellemes, barátságos emberek közt lenni még a feliratok érthetetlen volta is mellékessé válik, a kedvesen felszolgált kaja a pionír-táboros nosztalgiát ébresztő kantin hangulatát is elmossa, az emberi nyelv (értsd magyar vagy természetesen angol) nem beszélése, a bólogatások eltérő jelentése már csak egy sor mosolyognivalót okoz, semmi fejfájást:)

Idén is lett sok kép. Kevesebb szereplővel. Több egymásrafigyeléssel. A megszokott módon jön a képes beszámoló. Többnyire természetesen a tengerről. És a tengerimádás rítusairól:)

11 hónap múlva ismét tenger!!!


Fókuszban a tenger:) (lecserélném erre termopán ablakomat és a szomszédos blokkot mint látványt...)

Mert bárki bármit is mond, ez eccer kék!:)

Rendes turista szemrevételez mindent, amit az utikönyv mond

Ha az itthoni ingatlanbizniszek kiheverődnek, ezt a házat megveszem!

Vagy az egész utcát!!!

s itt talán még szívesebben lopnám a napot, mint a palcsi teraszon!

csak a tengert kellene ideköltöztetni...vagy magamat Lozenetsbe

Be jó, hogy az alaptalan álmodásból van aki kirángasson, és szóljon, hogy ideje hazaindulni. Itthon is annyi tennivaló akad: kimenni a Hargitára, nézni fecskemadarakat, inni homoródi jó borvizet stb. Merthogy...

micsa legény a gáton...

2009. augusztus 7., péntek

nemek és igenek


amikor felteszik a nagy kérdést...

tudod a választ. igazából mindig is tudtad. valójában szükségtelen is a kérdés. ő is tudja. de szeretné hallani a választ. és te is szeretnéd mondani.

de az igen nem. vagyis nem konformálódás.

és nem ettől lesz egyensúly az univerzumban. de akkor is igen. természetesen. tusakodás nélkül. elbizonytalanodás-mentesen.