Ess eső, ess....

Idén pünkösd nagyszombatja kevésbé sikerült napfényesre. De az esőben is van valami jó. Például az esernyő:)

Protokoll-alapra, munkahelyi "jutalékra", promócióra vagy épp márkaőrületre vall ez az eső elleni védőpajzs? Izgalmas (volt) végignézni a zarándok tömeg esőernyő-áradatát.

Na ilyen is volt. Ebből milliókétezerhatszáznyolvanhárom. Ez még egy örökgörög mintával játszó, de volt kockás, csíkos, egyszínű, sötét, még sötétebb s mindenféle.

Ide a kevésbé hétköznapi gyűjtemény darabjai válogatódtak be:)Merthogy adunk a szépre-képre... És aki ad magára, az zuhogóban sem feledkezik meg bőre épségéről:)

Szintén kenemáz-reklám. Igaz, kicsit másképp alkalmazandó.

Hm...már rég hallottam erről...de még most is figyelemfelkető színe van:)

A régi szép idők...1 cent pe minut...most már vérvörösben pompázna...


Na ezt nem tudjuk, hogy mi, de valami, fotó készült, idekerült.


Nagy volt az elán...de főleg a kedvenczöld miatt került a gyűjteménybe;)

Természetesen ilyen unió-sújtotta, akarom mondani viharverte időkben kellenek az utat mutató csillagok:D

A Mickey egér-őrület nem ilyen új, de annál fenntarthatóbb:))

Sok állat, nagy dzsumbuj....Na, ez most az ernyőről szólt...Tényleg!

Életre szóló edények, akarom mondani esőtől védő szerkezet:)

Én is szeretem a lilát. Főleg szombaton:D És főleg csokipapirból. Ami benne van, azt is. De hogy ennyire....

És a kedvenc: egy család, egy ernyő. Leleményességből kitűnő!

WIW

Dédelgetett ötlet, sok munka, számos eredmény [és számtalan várat még magára]. Lassan kezd a védjegyemmé válni:)


Egy sor okom volt magam rábeszélni erre a kósza januári ötletre. Néhány okkal több mutatkozik arra, hogy folytatni kell ezt a munkát!

Májusi ünnepláz

Beindult a nagykanálszezon. Nálunk is. Tulajdonképpen mi is szükséges egy jó "buli"-hoz? Jó kaja? Jó hangulat? Jó társaság? Hm....No lássuk csak...Egy sikeres gyűrűhúzáshoz - emprikus tapasztalataim azt mutatják, hogy - feltétlenül kell néhány dolog. Lehet nem a legfontosabbak, de bizonyára megfontolandóak:)

1. First of all egy jó fodrásznő!
2. Egy nagy asztal, és annak hely.
3. Nem árt a szép idő sem, de ezt egy fedett tornác pótolhatja.
4. Egy sikeres virágcsokor. Ami mindenkinek (még neki is, azaz nőnemű főszereplő) tetszik:)
5. Rokon lelkű nagymamák és azok egymásra találásának tér engedés.
6. Még sok virág
7. Csárdást is táncoló sógor
8. Her mother és His father táncos lábának összetalálása
9. Vidám társaság
10. Na igen, gyűrű. Kb 5 percig téma. Persze, ez egy fontos 5 perc...

*Az enni-innivaló másodlagos. Mindenkinek csak 2 nap múlva támad kedve a tiramisu-rigójancsi-parfé-citromszelet-akcióra. De akkor már késő...

sakkor ennek látvány-dokumentuma...;)

Pozsony-vizit

Egy gyors - konferencia-lecsengetést szolgáló - városnézésnek az előnye, hogy nincs idő rossz élményre. Csak napsütésre, vidám emberekre.

Már van egy 6 évvel ezelőtti pozsony-élményem, amikoris fél Európát körbeutazva (és számtalanszor természetesen nem jó helyen parkolva...) csupán itt sikerült egy kerékbilincset szerezni...És 30 eurónk bánta...Ami akkor (Szigetre indulva) nagy érvágást jelentett...

Na most nem került sor ilyesmire. Sokkal inkább egy jólelkű idegenvezető lexikonnyi-tudásátadási lelkesedésével kellett megbírkózni, mintsem a parkolás kegyetlen őreivel. Tetszett nagyon a Szent György napot ülő belváros.

Természetesen a várral kezdtük...Noha feljavítás alatt áll... Megtudtuk, hogy ez az apróság nászajándékul is szolgált már...Nem megvetendő ajándék...

Itt lehetett elegánsan behajtani... Akinek volt mivel...

Itt meg elegánsan ki....Vagy inkább nem. Elég kérdéses, hogy ez milyen céllal lett építve. Merthogy lejáratnak elég egyirányú....
Szép utcák. Felújított és felújításra váró belvárosi házak. Mindenről a hasonlóság tűnik fel.

























Mindennek ellenállni készített várfal(maradvány)...Aztán mégsem állt ellen mindennek...

A várfal takarásában ügyes megoldás rejtőzött. Aztán utólag minden kiderül:)

Valaki udvarára is belestem:)...
És a sétálu utca, igazából sétáló belváros. Épp nagy zsivaj-időben lett megnézve. Határozott pozitív benyomás!

majdnem

kész

még hiányzik néhány dolog. merthogy ideiglenesen semmit nem hagyunk. csak akkor lesz sötétítő, amikor sikerül megtalálni az ideálmodottat. és a fürdőből is hiányzik két kacatelnyelő szekrény. majd.

de ami megvan, annak minden nap örülni lehet. és van is öröm és boldogság.








lassan helyére kerül minden. sál, sapka, nagykabát. és egyebek is...












a páratlan páros-kollekció (majdnem) minden darabja beépült a rendszerbe. és erre nagyon nagyon büszke a tervező!

és minden nap az ember hasára süt a nap... még borús időben is!

Ilustre día

182 nap telt el azóta, hogy átírtuk a mátrixot. És az addigi jó átváltozott nagyon jóra.

Vejtingeltem, enticipejtingeltem és 4368 órája már nem teszem. De jó, hogy ezt már a másik oldalról, a soft voice-t ismerve mondhatom. És azóta játszuk a give and take-et...

Évforduló

Már egy éve.

Hogy egy márciusi nap (a teljesség kedvéért pont nagycsütörtök vala...) elköteleztem magam. Igent mondtam egy majdnem örökkön örökké tartó kapcsolatra. Ennek kevésbé édes terheit viselem azóta is. (És ezen édes terhek csak egyre keserűbbek lesznek tenksz gazdasági világválság és valutaárfolyam-emelkedés...No de már egy éve imáimnak része a havi svájci frank-adag kérése.)

Hogy milliomos voltam. Pár percig. Úgy, hogy valóban csak az a három havi keresetem volt a kezemben, amit a közjegyzőnél kellett (megjegyzem: nagy szívfájdalmak közt) hagynom, a szíves figyelmét és segítségét kárpótlandó. (a beígért 15 perces procedúra helyett másfél órán keresztül a fénymásoló-javító segédjét, ideges titkárnőjét és marosvásárhelyi rádió cserebere adását kellett elviselnem. Örök izgalom marad... Főleg, hogy soha nem vettem ilyen drágán ilyen hosszas kellemetlen időtöltést...)
Másnap már csak nyugodt voltam. Hogy aláírhattam. És van már nekem is az, ami annyi mindenkinek. Boldogabb tőle? Csak hónapok múlva lettem. Vagy egy év múlva. Ma már boldog vagyok ettől a döntéstől. Talán nem tenném meg újra. Mert azóta változtak a konstellációk és a szükségletek (no meg a pénz- és ingatlanpiac...) De nem bánom.

Illetve

Már egy éve annak is, hogy kvázi full akszesszre kiserelem az életem. Annak jelentősebb felkiáltó és kérdőjeleit. Változó lelkesedéssel és olykor tematikai csapongásokkal. De a motiváció változatlanul erős és örömet okoz a sok pozitív visszajelzés. Már az is, ha kapok egy e-mailt, melyben rég nem látott barátnőm tájékoztat arról, hogy ő tulajdonképpen témában van. És - ahogy a helyzet engedi - mosoly lopakodik a hétköznapokba...