2010. április 23., péntek

e mese

Egyszer volt hol nem volt egy nyughatatlan hercegnő. Szülei nagyon nagyon szerették, és fényes jövőt szántak neki. Remélték, hogy nem egy híres neves nevezetes király fiához megy feleségül, hanem sikerül megtalálnia a maga csillagszemű bojtárlegényét. Csak legyen nagyon boldog. És ne legyen többé nyughatatlan.
A hercegnő szülei fele királyságukat első perctől neki adták, úgyhogy utóbb keveset tudtak adni. De végülis egy kisebb fajta, 41,9 négyzetméteres palotára futotta. Ami parányi ékszerdobozként csillogott-villogott és sok sok boldogságot okozott az egész királyi családnak, főleg annak ifjabb tagjainak, nőnemű vérbeli és lelki rokonoknak, kulináris élvezetekre éhező társalkodó nőknek.
No de egyszercsak mégis megérkezett a bátor legény. Akinek csillogott a szeme, és értett mindennemű varázslásokhoz az ablakok és pingvinek világában. Neki is volt egy fele királysága, mely viszont kicsit nagyobbnak bizonyult, így úgy döntöttek, hogy a boldogan élnek amíg meg nem halnak című fejezet fő helyszínéül azt választják. Vég eladás, nincs maradás, a nyughatatlan hercegnő áttelepedik a szomszédos királyságba. Udvarhölgy leszel: jelenti ki az ífjú herceg, aki végleg elnyerte a lány szívét.