huszonegy

Nem huszonegyezünk, de azért a kocka el van vetve. Csak innen visszafele számolunk. Mától. És persze meta(huszon)egyezkedés is van pocakos és pocaklakó közt. Arról, hogyan is gondolja ez utóbbi a további legfeljebb 3x7 napot. És mikorra legyen kész az előbbi... (és a férje, anyja, apja, testvére, sógora, szomszéd kutyája, macskája s mindenki:))
M. kisasszony szerint teleholdkor nagy esély van rá, vagy rögtön utána, azaz április 18 vagy 19 (én ennek nyomán kiderítettem, hogy a pocakos is amikor még csak pocaklakó volt, pont teleholdkor kivánkozott ki közénk). A nagynéniségre készülő egyik fő érintett nagyon bízik a 21-es dátumban - márcsak a tökéletes költői koreográfia kedvéért is. Szóval tippek, tétek, jóslatok számára nyitott a comment-box:)

micsa sürgősség

Hogy nem mondjam: urdzsenca. Ami megesett. Pontban éjfélkor. Merthogy akkorra tetőződtek a micsa-szenvedések, és bevonultunk. Készületlenül. Akkor még nem sejtettük, mennyire és miben mérhető a készületlenségünk. Például olvasmánynélküliségben. És családorvos nevének nem tudásában (így jár az ember, ha nem jár orvoshoz, azaz nem beteg... nem tud alapvető kérdésekre félkómásan felelni...). Az újdonsült feleség meg nem tud segíteni. Mondjuk nem tudom, ha valaki kómában van, vagy vérzik öt sebből, persze nincs vele senki, amíg meg nem mondja a családorvos nevét, addig nem kezelik? No de megfejtettük a titkot, s így csepeghetett a drogpatak a legeslegkedvencebb kosztosomba. Aki emiatt két hétig nem teljesít az elvárásokhoz mérten. Ezen a téren. Majdcsak meggyógyul....:) Nem mondták neki, hogy "szarok a vénái" (mint egyik sorstársának), illetve koherensebb diagnózis nélkül haza is engedték. De mindenképp pozitív fordulatot hozott ez a nokturn látogatás, szóval - az kevésbé kellemes tapasztalatok ellenére - jó döntés volt.
Amúgy a fent említett páratlan helyen - ahová reményeim szerint ebben a statisztikai arányban járok: hétévente egyszer - az éjszakai élet meglehetősen izgalmas. Ilyen jó hangulatú munkahelyen nem nagyon fordultam meg. Rövid résztvevőként megfigyelői pályafutásom során (120 perc) rengeteg disznó-fa-sikamlós vicc, kibeszélés, pletyka, háry jánososkodó elbeszélés került terítékre. Természetesen hatalmas hangerővel, hogy lehetőleg a perfúziózott beteg, a nyolcvanéves bácsi fölöttébb aggodalmas arcú hozzátartozói, a betegfelvételen toporgó kórházban először járó is jól hallhassa. Még hangosabb röhögéssel kísérve. (Tudja meg mindenki: ide mi igenis szórakozni járunk!) Ami mondjuk pozitív üzenet: itt jól érzik magukat az itt dolgozók. Aztán, hogy a gyógyulni, magukat jobban érezni kívánók is igen-e?... Hát mindent nem lehet...