első hónap

A tavaly augusztusban megspinningezett, szinpadi és korántsem szinpadias leánybúcsúztatáson megriszált, egy esküvőben megtáncoltatott, kolozsvárosi-csíkszentszeredai útvonalon számtalanszor megdöcögtetett, Budán-Pesten, télben-hóban-sípályán meghordozott hetyke locsolólegényünk ilyen előélet után nem csoda, ha mozgalmasra alakította az elmúlt 30 napunkat:)

A családi fontossági listán, a májusi programok alakításában, a határidők módosításában, no meg természetesen az érdeklődési területek sorrendjében abszolút prioritást élvező kedvenc evő-alvó-kicsit síró-anyukája kék szemével a világot mustráló apróságunk természetesen nézni-enni-mutogatnivaló. De az elfogult nagynéni próbál (!) visszafogott lenni, és csak egy sokszempontból kedvenc képpel dicsekszik. Ahol a 18 napos Ákos kedvenc pozíciójában próbál aludni, azazhogy ellenállni az evés utáni böfiztetésnek nevezett menetrendszerű tevékenységnek. Természetesen a képkiegészítők: a legeslegkedvesebb áprilisi kismamánk a legkedvencebb színharmónikában:)

Ajándék

A nyuszi elhozta nekünk a várva várt ajándékot. A "csomag" 3,700 g-os volt, 56 cm-hosszú. És természetesen a nyuszi és a csomag is körültekintő módon érkezett: nyugodtan lehetett ünnepelni, tojást festeni, barátkozni.

A nyuszi csatlósa, az elmúlt 9 hónapban új szerepkörbe lépő személy példásan állta és állja a sarat. És a "csomagbontás" eddig ismeretlen tevékenységét is páratlanul végzi. A segítség sajnos nem tud sokat segíteni, csak támogatni hol a testet, hol a lelket. De a büszkeségtől néha azt sem tudja, mert kell írja a sok sms-t, kell telefonon részletezze az eseményeket.

És az április vége-május eleje egy másik eseményt is elhozott számunkra. Ismét ünnepelhetünk: eltelt 365 nap egy bizonyos, megjegyzendő esemény, és a bátor hadvezérbeli életünk kezdete óta. Van, ami most kezdődik, és van ami csak folytatódik:)