Sok(k) a jóból!

A bringa-udvar-olvasás stb. egyre kevésbé enged teret a bloggerkedésnek. De nem is igazán ez az oka a nagy hallgatásnak. Hanem hónapok óta várakozó üzemmódba vagyok kapcsolva. Várakoztunk. A kisember mellett válaszokra, biztató szavakra, előnyös csillagállásra-holdjárásra, gyarapodó szabadidőre, fogyó feleslegekre, szerencsés konstellációkra. No és bár jóból is jutott sok, a remény hal csak kullogott a sor végén.

Mostanig! Mert a napokban a forgandó szerencse ránk mosolygott! Gyógyul az, aki nagyon kell gyógyuljon. És alakul az udvar végre, ami egy éve stagnál és szebb időkre vár. És eljutottunk az egyről a kettőre (és a számlálást folyatjuk... !). Na meg persze kitűződött egy időpont, ami a hosszas és türelemmel (csak olykor) viselt (lelki) szenvedések (értsd: önmarcangolások) végére kiteszi a pontot. (!)