Megható, megrázó és egyben felrázó volt. Gyorsan levontam a magam számára a következtetéseket.
1. Nagyon szerencsés vagyok. After all. Vannak akik rosszabbul járnak. És még én is járhatnék ezerszer rosszabbul. Szóval végülis örülnöm is kellene.
2. Felnőni is fel kell, na. Ha akarunk, ha nem, mégiscsak előbb-utóbb jó lenne. És bár rég azt hittem, felelősségteljes felnőtt vagyok, kiderült, hogy igazából eddig ez csak hiteles önámítás volt.
2. Felnőni is fel kell, na. Ha akarunk, ha nem, mégiscsak előbb-utóbb jó lenne. És bár rég azt hittem, felelősségteljes felnőtt vagyok, kiderült, hogy igazából eddig ez csak hiteles önámítás volt.
3. Ő nem félt. Attól, ami rá várt. Nekem sem szabad. Attól, ami rám vár.
2 megjegyzés:
Orsolya, igy igaz. Nemreg egy jobaratom azt mondta: Felni nem szabad. Csak elore erdemes menekulni.
Es talan nem is tudod, de egyszer a blogodon irtal egy kis versiket, Tole, es majdhogynem az en mottomma valt, tudod: Csak menni, menni.
Köszönöm! De tudom, elég gyakran eszembe jutott eddig is, most még inkább. Találó, mint minden, amit kaptam Tőle...
Megjegyzés küldése