félúton

Merthogy sok minden eltelt. Jó néhány hónap, sok hét, sok-sok nap. A sohanemelfelejthető napok közeledte mindig vihart is hoz. Kint is, bent is. És ebben talán sehol sem tart a haladás, feléhez sem közel.
És bár mindenki csak a mosolyt és a majdnem régi kerégvágást látja, már rég elveszett a térképe is annak a nyomnak...
De mégiscsak valaminek a fele mögöttünk van. Valami, amit dédelgetünk, amit féltegetünk, és csak kiváltságosok kísérhettek eddig ezen a távon. Természetesen a könnyebbik fele. Egy ideje viszont nem félünk, ez az alapállás. Mert már kevés dolog van, amitől félhetünk. És azért sem érdemes aggódni, mert a forgatókönyv varázsceruzája és radírja nem nálunk van. Úgyhogy egyszerű dolgok miatt aggódunk. Ne essen az eső. Ákos aludjon jól. A szomszéd kutyája kicsit gyógyuljon ki az idegbetegségből. Az euró, benzin ára valahol egyszer csak álljon meg. A zsögödi víz melegedjen...
A nagy kaland fele pedig bőven hátravan. A boldogság is megvan hozzá, az új bicikli is, a mindenben társ is. Akivel már életet és halált is tapasztaltunk, adtunk, engedtünk, fogtunk... És aki miatt bármikor bármit újrakezdenék. Akár belső titkos félelmek nélkül is.
És aki jövőre ilyen biciklit kell vegyen:) Vagy csináljon. Vagy flesseljen. Vagy kompilláljon. Vagy akármi:)