Idén nyáron - hosszabb-rövidebb töprengés után, számtalan, kedvenc utazási tanácsadónkkal való konzultációt követően, illetve jó néhány fix lakodalmi és más program közé feltétlenül illeszkedési szempontok szerint - a (számomra) kötelező mediterrán tengernézést sikerült a lehető legnagyszerűbb módon kipipálni.
Felvetődött a visszamenni tavalyi kedvenc szigetünkre, vagy megnézni Ciprust, vagy 5 csillagozni a híres-hírhedt török tengerparton. Ám úgy tűnik sikerült megintcsak a legjobb döntést meghozni:)
Merthogy Zakhyntos álomhely! Valószínűtlenül türkízkék vízével, emberi léptékeivel, mesés helyeivel örökre a "bármikor visszamennénk ide" helyek közé lépett elő. (Életem párja szerint nekem szinte mindegy, minden tengerpartba bele tudok szeretni, ha süt a nap és fürödni lehet...) Mindhárman nagyon jól éreztük magunkat a huszonsok fokos vízben, de sem a repülés, sem a tengervíz, sem az úszás, sem a forróság nem volt terhes. Egyikünknek sem. Még a 24 hetes kisembernek sem:) Ő volt a legvitézebb:) 
Nem sikerült hoznom a tőlem elvárt barnulási teljesítmény-formát, mert egész nap napernyő alatt ültem (kicsit magam száműztem oda, kicsit a sokféle ijesztgetés kergetett be, kicsit a férjem aggódása miatt is választottam:) ).
De ezt csak egy Marquez, egy Vámos Miklós, meg egy Fábián Janka könyv bánta, meg a körülöttem ülő turisták, akiket egész nap kommentálhattam :) Bátran tudjuk ajánlani bárkinek ezt a kis Jón tengeri ékszerdobozt, de nagy valószínűséggel mi sem utoljára jártunk ott:)
