Kiscsaládunk józan(abb) gondolkodója felvetette - nem is egyszer - hogy talán idén, így, 28 hét környékén ez talán nem lesz jó ötlet, 4-5 óra repkedés, gyomorideg, izgulás és társai, de a tudomány elkötelezett hívével nem lehetett értekezni. Így május óta egy 5 napos lisszaboni útra sikerült - utófinanszírozási elv alapján - befizetni. Amit már július közepén jómagam is bántam, de csak akkor van esély a 3 forrásbeli apró támogatásocskákra, ha az ember leutazza... Így menni kellett...
DE. Aki igazán aggódik és félt, az döntött. Ő is befektet a családjába és lelki békéjébe:) Egy oda-vissza repülőjegy árát minimum. S így történt, hogy a tudományos célok által vezért okosodó út összekapcsolódott egy páratlan kis családi kiruccanással.
Öt nap - nem sok de nem is kevés. És ebből egy jutott városnézére, egy meg óceán-partozásra. És az egész beillett a MiCsa nyaralás 2012 II. felvonásának is. Napsütés, óceánpart, szép város, kellemes séták, finom borok. (a tudományos részéről is lehet sok jót mondani, de ez, a kisebb része sokkal szívmelengetőbb volt:) ).
Sok kalandban volt részünk ez alatt az 5x24 órában. Például odafele 9 órát ültünk a repülőgépben, noha négy és fél óra volt a repülőút maga. Vagy jövet húsz percet tartott csak a mi check-in-ünk, mivel nem nagyon értették saját légitársasági szabályukat, hogy pocakos nők hogy és meddig utazhatnak. Vagy Csabikám lett a szállodában a takarító nénik kedvence, mert délelőtti szobafogságra ítélve magát többnyire elhárította a mindennapi szobatakarítási kísérleteket.
No de a kellemes kalandok száma ennél sokkal nagyobb:) Merthogy Lisszabon egy imádható, bejárható, emészthető város, a sárga kis villamosaival, sikátoros kis hegybe épített városrészével, hatalmas épületes belvárosával, Belem negyedével, léptem-nyomon templomaival:) Ami belefért, azt belefértettük. Sok gyaloglás, finom ebédek, kellemes napsütéses vízpart-bámulás. Portugália pedig felfedezésre érdemes úticél marad
