Manapság már fogalommá nőtte ki magát ez a szó. Fapados minden ami low cost, ami épp csak elérhető, ami hétköznapi emberek számára kvázi luxus (de azért attól távol áll). Ám elsősorban légitársaság és légi utaztatás jelzős szerkezetéből ismertük meg.
Tulajdonképpen jó szó, nekem tetszik (a Gyergyóiak akár jelmondatot is fabrikálhattak volna eddig belőle:). Valami, ami nem csilli-villi, csak amolyan fapados. Akárcsak itt megannyi minden, amibe hétköznapjainkban botladozunk.
Fapados például a pékség. Mert finom kenyeret sütnek ezek a termopánosok, de a fekete kenyérből keveset, mert nem veszik meg. Így mire a fapados munkásosztály az áruházba ér, addig már valahogy mind megvették. Az áruház, ahol fapados a kiszolgálás: a vásárló köszönhet és mosolyoghat, nem igazán fogadják semmilyen nyelven. Mert ugye nem a parolázás, hanem a pénzváltás a cél. De fapados az ajtó is: a két fotocellás ajtóból csak egyik üzemel: tartalékolunk, hisz egyen is ki-be fér a tömeg. De igen fapados a járda is, melyet koptat ez a fogyasztói társadalom székelyföldi kiadása. Azonban mivel a polgármesteri hivatal is fapados, ezért a magassarkú cipőkben járóknak véletlenül sem utalnak ki sarokpótlékot, noha igen gyakran kell azt cserélni. Pedig a cipész kivételesen nem fapados. Csak magányos.
Fapados a taxitársaság: hajnali 4.58-kor a diszpécser is nehezen válaszol, de autót - bármennyire sajnája - nem tud küldeni. És fapados nyilván a vonat, amire így le kell kutyagolni. De az utasellátó büfé is, amelyet nálunk fele sokkal régebb óta köpködőnek neveznek valami hasonló jelentéssel ruházva fel. Persze a tüdőmérgezést okozó, magyarok bejövetele előtti buszokról nem is beszélve.
No de ami igazán fapados - ám ennek ellenére a legkevésbé tűnik annak -, az a világot megnyító kedves légitársaságunk. Mely akár 1 lejért (plusz 11 lej foglalasi díjért!) elrepít Kolozsvárról Budapestre, Velencébe, Milánóba stb.
Ex-Corona-lakóként - aki két év alatt összesen 2 hónapot ült vonaton Bp.-re menet és jövet - méltatlankodom, hogy manapság kolozsváriak csak úgy másfél óra alatt kiugorhatnak oda. És szerencsére meg is teszik. Egyre többen. Nos ami igazán fapados, az nálunk igazi luxust jelent. De akármilyen luxus, kezd hétköznapivá válni (ezért felkerülhet ide;): legyen hajnal, vagy késő este, alig van három üres hely a Bp.re menő-onnan jövő járaton. És aki egyszer feszáll, többé nem akar leszállni, és kedvenc fapados szórakozása az akciók, új járatok böngészése lesz, szabad hosszú hétvégék kitalálása, illetve azokhoz (fapados ellátást biztosító) végtelenített dombornyomatú hitelkártyák feltalálása.
Csak a hétköznapiság erősítése érdekében teszünk halvány említést arról, hogy nincs reptéri transzfer, irtó drága a parkolás, hogy szinte nélkül távolabb van egyes "fapados" milliőktől, mint a fővárosi repterek, néha vendégmunkás-buszra kell felkérezkednie a fapados luxusra vágyó vidéki értelmiséginek, akinek viszont már csak a kevésbé fapados tűnik fel. A többiből úgyis túl sok van:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése