Mágus...

Jó hónap ez a május. A második kedvenc hónapom. De miért is? Mert a Dónáth úton nyílnak az orgonák? Hát azokat még kolozsvárista koromban sem láttam. Mert mindenki szerelmes szokott ilyenkor lenni? Hát én nem. Eddig még soha nem esett erre a hónapra semmilyen mikro/kis/közepes projekt-kezdés:), ahogyan talán egyesek javaslatára fogalmazni mernék. Mert mindig ekkor közeledik az iskolai év vége, és mindig is ekkor iratták/iratom a dolgozatokat s szerveznek mindenféle teszteket, vizsgákat? Igazából ezért sem... Vagy mert szülőfalumban általában ekkor van a búcsú? Nem.

De van néhány tippem, hogy miért szeretnivalók a privát májusaim. Úgy általában.

Májusban már melegebb van. Még Csíkszentszeredában is. Viszonylag
Májusban már nem kell csizma. Csak ha az ember nagyon ragaszkodik hozzá...
Májusban már reggeli, vacsora, blogírás stb. a teraszon is megeshet.
Májusban van két nagyon nagyon nagyon jó barátnőm születésnapja.
Májusban lehet tervezni már a nyaralást.
Májusban elkezdődik az open air Petőfi sztrít-szezon.

De az idei májusom még ennél is sokkal jobb. Mert a falinaptáramnak május oldalán egy nagyon jó Van Gogh repró látható. De főleg mert 10 hónap után először újra kezd minden normálisnak tűnni. Mert anyukám már nem kórházba jár, hanem munkába, már nem orvosok és gyógyszerészek és aloe vera meg ökonet ügynökök szavait lesi, hanem gyerekekkel játszik. Csuda ravasz mágus ez a május...


(Van Gogh: Peach Tree in Bloom)