Egyre divatosabb és egyre szükségszerűbb ismeretbázisunk up-grade-elése. És hangzatos módon fontos helyeken komolyan sorakozunk fel az lájflong lörning ideológiája mellett.
Én is.
Nem túl hosszú még az életem, de egész eddig tanultam [csakis present perfekt-et használhatom, mert habár a múltba kezdődött (1987 szeptember 14.-én), a jelenben is tart]. Megszakítás nélkül diákja voltam, vagyok valamilyen oktatási intézménynek. Ez lett volna az első év (értsd:tanév, mert egy örök diák már csakis tanévben tud gondolkodni...), amikor nem kellett volna formális keretek közt tanulnom, ennek ellenére mégis kitaláltam egy 8 hónapos kurzust, mely heti 4 órámat manifeszt, még egyszer egy ennyit pedig látens módon kötötte le.
Hozadéka? Sok okosodás? Nem. Német szókincs-gyarapítása? Inkább igen. Német nyelvtani ismeretek rendszerezése? Hát... Nyelvvizsgára való felkészítés? Inkább nem... Akkor?
Megdöbbenés: az általános és középiskolai szorgalom az egyetemi tanárok/évek által simán kiölhető, és legtöbb esetben a gyilkosság össze is jön. Megállapítás: az elvégzett iskolai évek számával fordítottan arányos az egészséges vizsgadrukk. Felismerés: talán a felnőttképzés még nem felnőtteknek, hanem iskolásoknak van kitalálva. Tanulság: ha már magunknak szabjuk a megvalósítás ritmusát és célját, és nem az oktatásügyi minisztérium piros terítős asztaltársasága, a szabásminta mi legyünk. Talán a Goethe Institute erre tekintettel lesz...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése