Nosztalgia

Avagy az Egyetem utca legújabb vendéglő-kerthelyisége.

Avagy Kolozsvár által előhívott érzések, gondolatok. Nehéz számolni és hinni is a matematikának. Négy évvel ezelőtt pakoltam úgy ki a 14-esből, hogy nem tudtam, hogy ősszel hol fogok lakni. Csak azt tudtam, hogy már nem a Hasdeuban és nem Kolozsváron.

Pedig Kolozsvártól nem könnyű elszakadni. De Kolozsvárral nem is nehéz tartani a kapcsolatot. Számos helyzet teremt Kolozsvár-vizit apropót: testvér és jó barát-látogatási projekt, mesteri ügy, budapesti út, hivatalos ügyek, államvizsgák, Vizer, Orindzsvejz stb. Az ember mentális térképe a turkálók és kocsmák terén minden alkalommal kicsit ápdejtelérsre szorul, de igen hamar otthon érzi magát a manelet hallgató 6os utasai közt, a Möröst piac nehezen átjárható utcácskáin. Csak néha csodálkozik rá néhány új helyre, épületre, illetve a jegyárakra: 2000 nyarán 4500 lejért (ma=45 bani) lehetett a Rátukon utazni, ezért ma már 3 lejt kell fizetni. vagyis több mint hatszorosára drágult az ára 8 év alatt.

De Kolozsváron minden valamikori igazi kolozsvári diák itthon van. Akár egy napra, akár egy órára érkezik. Mert a folyamatosan változó város változatlanul ugyanazt jelenti annak, aki szerette kolozsvári hétköznapjait.