Pontvadászat

Nem, ez nem ovis sztori. Nem is olyan jó, és nem is olyan régi. Ovi kilőve. De még csak nem is családi anekdota, ami talán arról szólhatna, hogy hogyan szerezhettem volna meg minden jó pontot a kapun belül, mivel én voltam az angyal, hugi meg az ördög. És még csak nem is a középiskolai tanárok szemében elismerésszerzési akció valamikori álneve.

Szóval csupa prózai. Aktuális, unalmas, fájdalmas. De kiderült, hogy a országunk rendjének őrei igen rendes emberek. Annak ellenére, hogy úton-útfélen osztogatják az embernek a fekete pontokat (melyekért igen nagy árat is kell mellesleg fizetni...), igen udvarias, tiszteletmegadó, rendesen kommunikáló, szabályszerint eljáró emberek.

Megoldás: azt hiszem hirtelen el kell felejtenem, hogy van jogosítványom és 4 hónapig nem vezetek, vagy belekalkulálom, hogy ha ebben az ütemben haladok a pontszerzésben, néhány hét múlva már lehetőségem sem lesz az autókázásra...