Udvarom, udvarom

Amit az elkényelmesedett on-line generation két, kozmopolita fiatal diplomás tagja (akik viszont kertvárosban akarnak élni) egy évig nem tudott véghezvinni, azt az erre profilálódó csapatnak pikk-pakk sikerült. Merthogy kettőnk közel 1000 virtuális kapcsolata sem segített sem a teherautók, sem a fekete föld, sem más hétköznapi praktikus dolgok megoldásában... Szóval elengedhetetlenné vált a szakértők fele küldött SOS.

Így a kert-prodzsektesek jöttek-láttak-hoztak-raktak (20 órán keresztül), most már csak kollektíven fohászkodunk, hogy a fű kinőjjön. Talán a tervezett kerti barátkozásunkat veszélyeztető hétvégi zuhé most akár jól is jöhet...

A before-after fotók elmaradnak. Előbbi mindenki emlékezetében hűen él, aki járt nálunk (és akinek úgy magyaráztuk el az útirányt, hogy oda kell jönni, ahol úgy néz ki nem lakik senki... ennyit az udvargondozásról...), mi meg gyorsan el is akarjuk felejteni. Az eredményre pediglen várni kell. Meggyőződésünk, hogy nem hiába!:)

Sok(k) a jóból!

A bringa-udvar-olvasás stb. egyre kevésbé enged teret a bloggerkedésnek. De nem is igazán ez az oka a nagy hallgatásnak. Hanem hónapok óta várakozó üzemmódba vagyok kapcsolva. Várakoztunk. A kisember mellett válaszokra, biztató szavakra, előnyös csillagállásra-holdjárásra, gyarapodó szabadidőre, fogyó feleslegekre, szerencsés konstellációkra. No és bár jóból is jutott sok, a remény hal csak kullogott a sor végén.

Mostanig! Mert a napokban a forgandó szerencse ránk mosolygott! Gyógyul az, aki nagyon kell gyógyuljon. És alakul az udvar végre, ami egy éve stagnál és szebb időkre vár. És eljutottunk az egyről a kettőre (és a számlálást folyatjuk... !). Na meg persze kitűződött egy időpont, ami a hosszas és türelemmel (csak olykor) viselt (lelki) szenvedések (értsd: önmarcangolások) végére kiteszi a pontot. (!)