Hej élet, élet...

Tudok egy sürgősen eladó életet. Színes, milliós zsákutcás, elméletileg megalapozott és folyton tematizált, de a gyakorlatban tégla és hűtővásárlás-képtelenség gyötri. Nagyon olcsón megszámítaná a tulajdonos, mert már sok hasznát nem veszi. Esetleg csere is érdekelné. Bárminemű. Nem baj, ha a helyébe kapott élet normális, banális, hétköznapi. A legjobb, ha szürke és átlagos. A lecserélendőnek ez totális ellentéte lenne, ami már önmagában is pozitív.

Természetes velejáróként fölösleges varga betűk és sehová nem vezető alagutak bónuszként beleszámítandók.

Kalandorok ne kíméljenek!

Watch what you're wishing for

Mert lehet, hogy bejön. Csak nem úgy, ahogyan te igazából szeretted volna.

Amikor a képzelt akadályok eltűnnek, akkor újabbak teremnek. Valahonnan, a föld alól is. Hiába kívánod azt, hogy legyen szép idő. Mert az lesz, de valami más miatt a kirándulás mégis dugába dől. Hiába akarsz fizetésemelést, mert radarba futsz, a parkolóba megüttetnek, hirtelen havonta kétszer orvoshoz kell menned... Hiába vágysz több szabadidőre, hosszabb szabadságra, mert valahogy a barátaid nem tudnak ebben osztozni veled, mindenki akkor épp foglalt lesz...

Tanulság? Nincs. Meg van. Talán nem valaminek az elérését, bekövetkeztét kellene kivánni, kérni, várni, hanem valami jó probléma-elviselő/kezelő emberséges magatartást, türelmet és humorérzéket. Főleg humorérzék. Hogy amikor évente egyszer késik egy orvos a rendelőjéből, de neked pont aznapra van időpontot, ha félévente 2 járatot töröl a kedvenc fapados járatod, a te neved mindkét alkalommal rajta van az utaslistán, ha 200 alkalmazott közül csak neked felejtik el egy fél évig utalni a fizetésemelést stb. stb. te valahogy ne a világ legszerencsétlenebb emberének érezd magad. Hanem légy felkészülve, hogy ez a természetes.

És még mindig van sok dolog amit kérhetnél, de nem teszed, mert talán bejön. És akkor tudhatod 111%-os biztonsággal, hogy nem úgy jön össze, ahogyan szeretnéd...

Három a tánc...

táncos láb,
lelkesedés,
muzsika


kánikula,
forró aszfalt,
egészségesen fáradtság


székely virtus,
széttáncolt csizma,
mulatság






Vagy háromszor három. Vagy még ennél is több. 6szor24órán keresztül, éjjel-nappal Kalocsától Szekszárdig, Madocsától Nagymányokig. Amíg a hegedű szól addig ropog a csárdás. Sok fáradtság, számos ingmosás-kötényvasalás-hajfonás-csizmavikszolás. De sok mulatozás-nótázás. És egy adag csapatkovácsoló egyetértés és egyet nem értés.

Pontvadászat

Nem, ez nem ovis sztori. Nem is olyan jó, és nem is olyan régi. Ovi kilőve. De még csak nem is családi anekdota, ami talán arról szólhatna, hogy hogyan szerezhettem volna meg minden jó pontot a kapun belül, mivel én voltam az angyal, hugi meg az ördög. És még csak nem is a középiskolai tanárok szemében elismerésszerzési akció valamikori álneve.

Szóval csupa prózai. Aktuális, unalmas, fájdalmas. De kiderült, hogy a országunk rendjének őrei igen rendes emberek. Annak ellenére, hogy úton-útfélen osztogatják az embernek a fekete pontokat (melyekért igen nagy árat is kell mellesleg fizetni...), igen udvarias, tiszteletmegadó, rendesen kommunikáló, szabályszerint eljáró emberek.

Megoldás: azt hiszem hirtelen el kell felejtenem, hogy van jogosítványom és 4 hónapig nem vezetek, vagy belekalkulálom, hogy ha ebben az ütemben haladok a pontszerzésben, néhány hét múlva már lehetőségem sem lesz az autókázásra...

Nem létezik .... (?!)

“Impossible is just a big word thrown around by small men who find it easier to live in the world they’ve been given than to explore the power they have to change it. Impossible is not a fact, it’s an opinion. Impossible is not a declaration, it’s a dare. Impossible is potential. Impossible is temporary. Impossible is nothing”

Semmi save as...

a pasi szelektíven emlékszik a nőre
midőn sörrel a kezében leül egy kőre
“szem-szája ingerem de
elmenteni? dőre…”

(balettka)




(Miró: Hajnalcsillag)

Mi norte y mi sur

Hoy voy a verte de nuevo
voy en volverme en tu ropa
sursuramen tu silencio cuando me veas llegar

Hoy voy a verte de nuevo
voy alegrar tu tristesa
vamos hacer una fiesta pa'que este amor cresca mas

(Gloria Estefan: Hoy)

Nosztalgia

Avagy az Egyetem utca legújabb vendéglő-kerthelyisége.

Avagy Kolozsvár által előhívott érzések, gondolatok. Nehéz számolni és hinni is a matematikának. Négy évvel ezelőtt pakoltam úgy ki a 14-esből, hogy nem tudtam, hogy ősszel hol fogok lakni. Csak azt tudtam, hogy már nem a Hasdeuban és nem Kolozsváron.

Pedig Kolozsvártól nem könnyű elszakadni. De Kolozsvárral nem is nehéz tartani a kapcsolatot. Számos helyzet teremt Kolozsvár-vizit apropót: testvér és jó barát-látogatási projekt, mesteri ügy, budapesti út, hivatalos ügyek, államvizsgák, Vizer, Orindzsvejz stb. Az ember mentális térképe a turkálók és kocsmák terén minden alkalommal kicsit ápdejtelérsre szorul, de igen hamar otthon érzi magát a manelet hallgató 6os utasai közt, a Möröst piac nehezen átjárható utcácskáin. Csak néha csodálkozik rá néhány új helyre, épületre, illetve a jegyárakra: 2000 nyarán 4500 lejért (ma=45 bani) lehetett a Rátukon utazni, ezért ma már 3 lejt kell fizetni. vagyis több mint hatszorosára drágult az ára 8 év alatt.

De Kolozsváron minden valamikori igazi kolozsvári diák itthon van. Akár egy napra, akár egy órára érkezik. Mert a folyamatosan változó város változatlanul ugyanazt jelenti annak, aki szerette kolozsvári hétköznapjait.