Az ember - főleg ha karrierépítő proletárnő - egy post-it-re összeír egy rakás dolgot, és kitűzi a ki/bejárati ajtóra, és rendre ügyesen mind be akarja váltani.
És sok - percben, órában, hónapokban, (iskola)években (is) kifejezhető - időt befektet. Olvas, gondolkodik, okoskodik, utazik, vizsgázik, könyvtárba jár, tudományoskodik, ír, előad. De persze ebből a világ soha semmit nem tud meg. Sok-sok okos (kutatási) ötlet, mosogatás és coronázás közben gyártott elmélet marad az örök ismeretlenben.
Aztán néha a tudományos autópálya hitchhikere barátkozás céljából felutazik abba a városba, ahol a beszt dejzeket töltötte két stressziózás közt, energiabefektetés-takarékosan tart egy előadást, és erre ráharap a média. Örök kérdőjelek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Nahát,látod máris sztár vagy! Ügyes vagy!Jók a bejegyzáseid!
Nos, azért nem a NY Times...;) De köszi:)
Akire buszkek vagyunk!!!
hugi
Szia, nézz be hozzám,vár egy kis játék, persze csak ha van kedved hozzá :-)
Megjegyzés küldése