Kevés dologról tudjuk őszintén elmondani, hogy úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, vagy olyan lett, amilyet akartunk. Néha sikerül. A titka? Nem tudom. Bizalom. Az mindenképp kell. A célt és a cél lényegét nem szem elől téveszteni - talán ez is fontos. Valószínű a kitartás sem árt. Nem makacsság, hanem hit. Önmagunkban, másokban, az élet jó dolgaiban.
A lakásom talán teljességében nem, de a konyhám ilyen lett. Igazából nem is olyan, amilyenre szerettem volna, ahogy megálmodtam, elképzeltem: valamivel még annál is jobb. Lehet elfelejteni a tervezgetés periódusát? Az otthonteremtés hosszadalmát? De az eredmény mindent felülmúl és kárpótol:)
A lakásom talán teljességében nem, de a konyhám ilyen lett. Igazából nem is olyan, amilyenre szerettem volna, ahogy megálmodtam, elképzeltem: valamivel még annál is jobb. Lehet elfelejteni a tervezgetés periódusát? Az otthonteremtés hosszadalmát? De az eredmény mindent felülmúl és kárpótol:)
a sokat tervezett, de már annál többet használt és gyönyörködött konyha....
és a nappali...aki az elmúlt 3-4 évben járt nálam, annak szabad legyen déjà vu érzése:))
Már nem egyfogat az egyfogat! És az átmenetiség ellenére már két hete otthon az otthon!
2 megjegyzés:
...én mindig mondtam, hogy meglesz, és jó lesz, és meglátod...De ugyebár én a kisebbik vagyok:)Bizony otthon, be is költöznék bármelyik pillanatban.Talán...who knows?
HOME SWEET HOME
hugi
Igazából én is tudtam azt hiszem mindig, mert hanem nem lett volna erő a kitartáshoz, az aprólékos tervezéshez, a kreativitáshoz.
Még sok step van...De egyre több motiváció is...
Megjegyzés küldése