Ha valami nagyon nem halad előre, néha le kell mondani. És ha nagyon rossz, ami jön, akkor még erősebben ki kell tartani az elhatározások mellett. Nem lesz annál rosszabb, mint a fogszabályzó, a szemüvegviselés miatti cimkézések, a kövérség miatti frusztrációk, a rossz tanároknak köszönhető beskatulyázás stb. stb...
A bizonytalankodó, tétovázó, kétségbeeséshez közelítő lelkiállapotú embereknek mondom. Néha magamnak is. De most különösen egyvalakinek. Aki talán a legjobban ismer, és mert ez kölcsönös. Az elfogadni nem feladni. Feladni soha nem szabad. Azt, ami tényleg fontos. Az életvidámságot, az emberekre való odafigyelést, az igényességet, a korrekt életcél-rendszert és az abba kevert derűs spontaneitást, a türelmet, a barátságokat, a családot, az önmagunkra-figyelést, az álmok folyamatos portalanítását, a kedvenc időtöltéseket........
Feladni nem. Engedni elmúlni talán igen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése