Táncélmény

Fordulva vagy ragadva? Talán egy ilyen kaliberű együttes képes lenne továbblépni. Egyet. És az aktuálmindennapokba belehelyezett néptáncot promoválni a tökéletesen megkreált, idézetes keretbe rögzített, fényképbe beállt koreográfiák helyett.

A táncosok ügyesek. Nagyon. A zenészek is. De ezt tudjuk. Évek óta. Lehet, hogy a sokat emlegetett határokon belül ragadt, székely kultúrát mindenekfölött menteni kívánó testvérekeknek ez kell. Egy statikus erdélyi magyar világ. Ami pont úgy néz ki, mint sokszázéve. (A pantalló, női nadrág, félcipő, vendéglős összejövetelek, diszkó, TV előtti időszak.) No de mi, itthon, nem lehetünk naívak! Gyönyörű a kalotaszegi viselet, a sári-bál emléke nosztalgikus, no de kérdem én, hogy ki bulizik ma így nálunk? A válaszúti tánctáborban? A szeredai prímás találkozón? Hétfői táncházakban? A tizen-, huszonévesekhez nem kellene kicsit közelebb hozni és ne eltávolítani tőlük a hagyományos kultúrát? Ami még él.

Kirakatban valóban ilyen szép. De talán az itthoni közön(/s)ségnek nem szükséges a kirakat a virtus felismeréséhez, a díszes viselet az esztétikai élményhez. Kell. Persze, hogy kell. De a kultúra is egy állandó változásban és fejlődésben levő emberi termék. Hagyjuk, hogy a változás is látszodjék, mert az leemeli a múzeális magasságokból ezt a hétköznapi csodás élményt, amit a népi muzsika és tánc jelenteni tud.