narancs utak

Igen, olyanok, amit nagy buszon és fővárosok fele, vagy onnan jövet lehet bejárni. Már korántsem olyan "bevezető" áron, amiért két évvel ezelőtt otthon kitört a pánik az utasszállítók közt. Ám még mindig tiszta és főleg meleg környezetben, és helyenként levelesláda-konzultáció és bloggerkedés is lehetséges.

Noha ezt többen cáfolják, hirtelen gyökerezni kezdett bennem egy ijesztő összefüggés-felismerés, az utazási kedv és életkor közt. Vagy csak az ilyen típusú utazások esetén lépne fel? Illetve a tolerancia-szint és kor-összefüggésére is felfigyelhettem: a narancsos ösvényeken barangoló, megszólalásig szimpatikus egyének egy drasztikus tolerancia-hányados visszaesésre kapcsolták rá az olvasólámpát. Például egy kedves kólozsvári néni igyekszik figyelmeztetni (majdnem mindenkit), hogy a kabátot nem felakasztani kell, ahogy egy gvp-corona-huben-stb-stb utakon szocializálódott ember gondolná, ha már lát cuccos akasztót, hanem a csomagtárolóba kell feltenni. Úgy. A széket pedig nem szabad hátraengedni. Csak. Ezt kivételesen lehet, nem mint amazokon a járatokon, de itt meg a kedves utast zavarná. Aki mellesleg végighorkolta az éjszakát, ami természetesen többeket is zavar(hatot)t... Illetve két kislány, akik életük apró részleteit vagy együtt, vagy telefonon külön külön további kislányokkal és kisfiúkkal megbeszélték, természetesen jelesre vizsgázhatott volna belőle a hallgatóság. No és van sok monitor és megy egy film. Ami sajnos nem újdonság. De nem is olyan jó, hogy még egyszer megnézné az ember.

Ijesztő, nem? Intoleráns főhősünk 4 éve Biharkeresztesen kockára fagyott, egy órát várva a rendes, nem határokon átívelő járatot. És spórolt ezáltal valami 120 ezer lejt. Máskor meg utazott sok kilométereket egy sötét lefüggönyözött fülkében ezeridegenekkel, mert a szupra épp kaszált, és a nasu megmenekítette. Megint máskor 8 órát üldögélt Ferihegyen és várta, hogy ha már nem engedik fel a gépre, legalább engedjék ki. Ismét máskor meg Budapesttől Kolozsvárig aludt, a Matyi téren a söfőrnek fel kellett ébresztenie, hogy végállomás... S akkor most meg már ez sem elég jó? Vagy nem elég színes? Vagy nem elég magyar? Vagy mi a baj?