Antwerpen

Konferencia numero N. Merthogy ugye van, aki passzióból évente két-három nemzetközi konferenciára akar menni a világba. Akar repülőzni, kocsikázni, csomagolni, stresszelődni, három helyről pályázni utazásra, szállásra, regisztrációs díjra. Csapot-papot itthon hagyni, a magánytól szenvedni, a mindenkori minden országbeli tolvajoktól félni, a csomagelvesztéstől rettegni stb. stb.
No de néha össze lehet kötni a kellemest a muszájjal:) És van, aki - minden nehezítő körülmény ellenére - helyenként sikerre viszi ezt. Kinéz egy olyan témájú konferenciát amely (1.) témába vág, vagyis ahová jelentkezését esetleg elfogadhatják, és amely (2.) valahol olyan helyen van megszervezve, ahol még nem járt. Így ez év májusában Belgium, illetve Antwerpen lett az áldozat. Természetesen ennek volt egy igen komoly szakmai, az idő kétharmadát felölelő fejezete is, ennek ellenére maradt idő sok szépre és jóra.
Kiderül ugyanis, hogy Antwerpenben érdemes kicsit turistáskodni. Ha a konferenciarésztvevő repjegyspórlás érdekében egy nappal korábban érkezik, számtalan múzeumlátogatási programból válogathat. És mivel született mázlista, minden hónap utolsó szerdán a városi múzeumokba díjmentes a belépő, és így Rubens házát ingyen és bérmentve nézheti meg. És ez - az autós és repülős utazás, a zuhogó eső meg sok minden ellenére is egy élmény lesz. Aztán sétálgathat Antwerpen fő utcáin, kapkodhatja a fejét, hogy mennyi olyan ember van itt, akikről sok filmet látott, több könyvet olvasott, de élőben nem igazán látott ennyi kalapot és hosszú kabátos, vallási és etnikai hovatartozását egyértelműen kinyílvánító férfiembert.
Coronázáshoz, valamint napi egy-két, vagy nulla távolsági direkt vonatjárathoz szokott ember lévén szeme szája tátva marad attól, hogy a központ kellős közepén van egy hatalmas, 5 szintes vonatállomás, ahol nem rosszul öltözött, hanem igenis jól öltözött és korántsem nagy csomagokat cipelő utasok jönnek-mennek-várnak.
Felfedeződik, hogy ez a város nemcsak Belgium második legnagyobb városa, hanem a világ gyémántfővárosa. És van egy gyémánt múzeum, amit szintén nem szabad kihagyni. A kelet-európai kishitűség a látogatóban azt az érzést engedi felerősödni, hogy ezek a kiállított darabok talán nem is igaziak, pusztán másolatok, illetve nem is gyémántok. Ennek ellenére elhiszi, hogy ez a város - és ebben a városban (talán országban) - szinte mindent a gyémány irányított és irányít.
Találkozik sok túristával, magyarokkal is, megtalálja a legolcsóbb bevásárló központot (micsoda szimat!), soppingol pár centért egy cipőt, megkóstolja a híres belga meggyes waffelt, megjegyzi, hogy a fehér emberek nem ott dolgoznak, ahol ő eljár. És megfogadja a tanácsot, hogy el kell látogatni Gentbe.