Gent

Nemrég Müller Péter előadáson voltunk. Egyértelműen jobb őt olvasni, mint ilyen kommersz előadáson hallgatni nyolcszáz ember közt. De ennek ellenére volt néhány mondata, ami bevésődött emlékezetembe: az életben nem szabad csak ritka alkalmak legyenek a béke és lelki boldogság pillanatai. És a híres mondása: az ember érezze azt, hogy "most jó". No talán ez lehetne a genti látogatásom jelmondata. Négy órát töltöttem ebben a mesés városkában, de az azt jelenti, hogy 240 percig éreztem ezt, hogy most jó! És csak a képeket nézni is egy élmény!

Azt hittem, hogy rég kigyomlálta spontaneitásom a sok naprakészség. De nem! Sőt! Reggeliben gondolkodtam Gentről, mivel olvastam, hogy érdemes megpillantani. Délben kettőkor eldöntöttem: megyek. A fotógépbeli akkuk lemerültek, sebaj. Vásároltam. És indultam. Kinéztem a vonatot, felszálltam, alig fél órácskát vonatoztam Antwerpenből és láss csodát! Térkép és GPS nélkül nekivágtam, és egyszerűen mesés élményben volt részem.
A vidám sütkéröző tömeg, melynek kicsit később egy fél kiló elcseresznyézés erejéig én is tagja voltam:) Mjad u.o. Kicsi ház. És még kisebb:)


Nem bátor hadvezér hárommal több mint egy tucat, de tetszik a teraszuk:)
És valahogy ez a spontaneitás volt jellemző az egész napra: csak úgy véletlenszerűen (mondjuk toronyiránt) választottam a séta-útvonalat, egyszercsak megláttam, hogy boat-trip, rögtön befizettem, olaszokkal együtt egy órát motorcsónakoztunk, és hatványozott öröm: vízen lenni, turistáskodni, szépet látni, napsütésben mosolyogni és olasz idegenvezetést hallgatni. Igen, már csak egyetlen dolog hiányzott! De hazahoztam neki az élményeket!