X idő

A találkozás mindig izgalmas. Idegennel, ismerőssel, kedvessel, rég nem látottal, új dologgal, szóval semmiképp nem egy unalmas időtöltés. No de találkozás olyanokkal, akikkel az ember éveken keresztül egy osztályteremben üldögélt, ""sorstársaságot" vállalt matek, magyar, zene órán még nagyobb kihívás.
Személy szerint nem tudom, hogy ténylegesen hova tűnt el az a közel 10x365 nap, hogyan telhetett el annyi idő, hogy egyesekről keveset vagy semmit nem tudok, holott akkor egymásról szinte mindent tudtunk. Ami miatt mégiscsak hinnem kell a matematikának: történt velünk egynéhány, hosszabb lefutású projekt: 2000 júniusában 25-en voltunk csak (ezek közt ma már többen szülők...), ma már az "osztályhoz" 14 gyerek is tartozik, 6 kislány, 8 fiú.
A nagy találkozás a hajdani osztályközösség 60%-ára tudott ténylegesen mágneses erővel hatni, de majdnem mindenkiről befutott valamilyen apró infó. Akkor a társaság 8%-a nem volt C-Vitaminos, ma már csupán 52% él Háromszéken, további 24% él Erdélyben, de nem szülőfaluja-városa közelében. Minden negyedik volt osztálytárs valahol külföldön él: H, D, USA. Eddig a 25-ből 13-an szereztek rózsaszín papírt családi állapotukról (ez ugye fele plusz egy fél:D ), hárman migráltak kimondottan házasság miatt, vagyis változtattak lakhelyet (tepelülést), hárman már kétszer is laktak átmenetileg a szülészeten. A középiskola után a társaság háromnegyede felsőfokú végzettségre is szert tett, a közösen tanult "szakmában" egyharmad dolgozik, tágabb értelemben, azaz pedagógusi pálya mellett majdnem ugyanennyien döntöttek, egyharmad pedig valamilyen üzleti szférában dolgozik.
Többet beszéltünk és kevesebbet buliztunk, mint 10 évvel ezelőtt, nyitottabbak, türelmesebbek és valahogy toleránsabbak vagyunk egymás iránt, mint hajdanában. A valamikor klikkek közti határvonalak elmosódni látszanak. Ami új: mindenki valahogy kicsit büszke tudott lenni mindenkire, mindenki megvalósítására.
Terveztem egy kérdőívezést, de letettem róla. Ezek lettek volna a kérdések: Amire legszívesebben emlékszem vissza, Amit legszivesebben elfelejtenék, Amire leginkább büszke vagyok, Amit leginkább meg akarok valósítani a következő találkozásig. No majd meglátjuk mi lesz legközelebb:)