...non c'e la faccio...
Tudok élni nélküle, de nem szeretek. Nagyon nem. Egyáltalán nem.
De már büszkeségnek és balitéletnek rég nincs helye.
Mennyi idő? Hány ember? Hány kiheverés? Hány "minden a legnagyobb rendben" mosoly a "kétségbeesetten szeretném látni" panasz helyett? Hány sikertelen gondolat-elterelési kísérlet? Meddig kell még önszuggerálni, hogy minden rendbe jön? És ha nem fog? És ha nem fog?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nem írtam még soha ilyen kommentet, hogy aszongya: szerettem volna valamit ide írni, de nem tudok.
Én is szeretnék sok mindent még ideírni. De legalább én találkoztam az almost right guy-al a millió lúzer után.
ez most durva, de:
ami majdnem az, az nem az.
(eriksson-szlogen).
akár pozitívan is olvasható...
Megjegyzés küldése