Szeptember végén...

Minden pedagógus családban a szeptember egyenlő a januárral, igazából ekkor kezdődik az év. Ezért kellett régen is hazavonulni Bölönből és visszaszokni a nyári élethez képest kevésbé élmény és eseménydús hétköznapokba. Igazából hatodikos korom óta nem szeretem a szeptembert.

Az iskola csak az egyik rossz, ami kezdődik. De már hűvös szelek járnak... Ha lehet, kiugranám. Augusztus tartana 45 napig, aztán jönne október. Na de persze ez nem megoldás. De akkor is valami átmenet! Az ember négy hónapig nyitott teraszajtóval alszik, aztán semmi átvezetés nélkül egyik percről a másikra ajtó becsuk és fűtés rögtön bekapcs. Aztán a májustól tartó laza öltözet hirtelen elraktározódik és hosszú hónapokra át kell álni meleg, réteges és sokkal több percet igénybe vevő öltözetre...:(

Ám akad néhány dolog, ami miatt mégsem törölném a naptárból ezt az embert sem. Több is. Például anya új csipet-csapatja minden hétvégére termel néhány tonnányi új mesélnivaló történetet. Van egy évfolyamnyi új diák, akad új kolléga, bővült a messenger listám is, néhány (ál)újévi fogadalom is megszületett. Ami viszont a legeslegjobb a szeptemberből, az a dió. Igen, a "de jó a dió, fütyül a rigó"-ból a dió. De főleg a szüleim udvarán levő diófákról lepotyogó zöld burokban meghúzódó ilyenkor még hámoznivaló. Nálunk a diófa majdhogynem családtagi státusznak örvend. Minden született gergelyre jut egy diófa.




Egyik nagytatámmal, egy apukámmal kvázi egyidős, egyet az én születésemkor ültetett tata, egy hugival egykora születésű ( ;) ). Szeptember végén családi főprogram tehát a diótörés és hámozás. És ilyenkor költözik vissza hozzánk a szintén majdnem családtag mókus, aki nagyon tud valamit, hogy 4 diófás ház padlását választja téli laknak.

Szóval aki szereti és kér, az most szóljon. Jövő hétvégén vagy 2 hét múlva már nem lehet hámozni. Csíkiak előnyben!