Are made for walking... (?)

Lehet cipő, lábbeli, surranó, topánka - az ember ruhatárának szükséges és elégséges kiegészítője. Ezen túl lehet sok minden más. Divatkövető eszköz, vagy hobbi szintjén megnyilvánuló gyűjtési akció, kollekció. Aki túl sok gondot fordít láböltöztetésére, érheti talán az a vád is, hogy önbizalom-kiegészítő/növelő, egyébről figyelmet-elterelő eszközként használja. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy igen fontos - fogyasztói társadalomtól függetlenül is talán - hogy miben sétálunk fel-alá.

Bevallom, jómagam a már túlzásokba eső kategóriát képviselem ebben a témában. És mivel a héten több megjegyzést is kaptam az épp aktuális cipőmre, elhatároztam - szakmai ártalom ide vagy oda - szemügyre veszem cipőkollekcióm darabjait. Mert mint minden társadalom, ez is leírható, rétegzett, kategorizálható és típusokra bontható.

KATEGÓRIÁK
Ahogy végiggondolom legkönnyebb évszak szerint osztályozni a lábbeliket. Nyárára jut a legtöbb. Van is, de kell is:) Hiszen nyáron sokat kell mászkálni. A téliek viszont sokkal több helyet foglalnak. Továbbá specifikus osztályozási szempont a sarokmagasság. Ami egy nem elhanyagolható tényező. És szintén sajátos kategóriaképző változó a szín is. Vannak "hagyományos" cipőszínek, mint a fekete, barna, fehér. Emellett vannak a divatszínűek, ami állandóan változik, most épp a lila és piros az ilyen. No meg az extrém színű cipők, melyek divattól és/vagy helyzettől függően kerülnek a kollekcióba avagy lábra. Egy következő az eseményhez-igazítás szempontja lehetne. Akad nyilván egy mindennapi, egy alkalmi, egy nagyon alkalmi, egy nem lehetett otthagyni, egy egyszer majd csak felveszem. Valahová... és egy csirkeevő. Ezen kívül van természetesen kötődés: van a szívhez nővő darabok (általában szűk) halmaza, van a aktuális divat diktálta forma és/avagy szín strukturálta csoport, és vannak a szükség-szabta darabok.

A mindennapi cipők közé sorolom azokat, melyekkel az ember dolgozni, kocsmázni, sétálni, autót vezetni szokott. Lehet sokaknál a kényelem és csakis a kényelem válogatta darabok sorolandók ide, nálam a hétköznapi "munkaruhával" feltétlen harmonikálás szinte ugyanolyan jelentőséggel bír. Ha nem nagyobbal... Általában a kedvenc cipők ebbe a kategóriába jutnak majd előbb vagy utóbb. Nálam előbb... Ami nagyon kényelmes, alkalmazkodó színű és a környezetbe való olvadás képességével felruházott.

Az alkalmi cipők néha hétköznapokon is lábra kerülnek. Nem abszolút hétköznapi események kapcsán. Baráti látogatástól kulturális eseményen keresztül konferencia részvételig sok mindent tudnék ide felsorolni.

A nagyon alkalmi cipők egy bizonyos alkalomhoz lettek vásárolva, egy bizonyos ruhához igazítva. És alig lehet bármi mással felvenni. Meg azok, melyek tényleg színben vagy formában túlságosan feltűnőek. Amikhez feltétlenül kell egy igen-igen különleges alkalom.

Nem lehetett otthagyni - ide tartoznak azon darabok, melyekből már van a kollekcióban. Több is. Ugyanolyan színű, formájú. És főleg az adott sopping-körúton nem ez volt a target. Egyszóval nem volt akkor pont erre szükség. Egyáltalán. Dehát nem lehetett otthagyni...

Az egyszer majd csak felveszem. valahova... - kategória darabjai többnyire alacsony áraikkal hívták fel magukra a figyelmet és lettek válogatott-tagok. Legtöbbször olyan cipellők, melyekről akkor nem lehet megmondani, hogy miért vagy egyáltalán tetszett-e, de az ár kedvező volt, vagy valami őrült akció meggyőzött. Ezek a lábbelik többnyire nem, vagy nagyon nagyon ritkán jutnak szerephez (=lábhoz/ra). De egyszer majd jó lesz. Valamire:)


Csirkeevő. Anyukám nevezi így a cipőim egy részét. Azokat, melyekkel az autóig pont el lehet menni. És talán meg beülni is. De már egy-kétszáz méter megtételénél többre, kuplungolásra, vagy ne adj Isten táncolni egyáltalán nem alkalmasak. Vékony pánt, vagy tűsarok, vagy mindkettő, irracionális formák stb. stb. Szóval ezek azok, melyek csak az összhangnak és esetleg egy fotónak kellenek. A lábak szabad szindikátusa biztos tiltakozna ellenük.

Természetesen minden egyes darabhoz (minimum!) egy történet is társítható. És van, amit az ember valahogy sokkal jobban szeret/félt, mint a többit. No meg természetesen akad olyan darab, amit az ember lánya - ha elvei engednék - megbánná, hogy megvette. Vagy bevallaná, hogy szörnyen kényelmetlen. De nem teszi. Mert illik ahhoz a táskájához, amit aznapra kiszemelt, vagy a szoknyájához, amit ennek érdekében vásárolt. Vagy valami okból kifolyólag nagyon indokolt az aznapi viselése. Mindenképp.

Ennek még anyukám is örül, ha a lábamon látja.




És itt jönnek a KEDVENCek. Kedvenc, mert a kedvenc színemben pompázik. Vagy kedvenc, mert kényelmes. Vagy mert szinte mindennel lehet találtatni, és kényelmes.
Vagy kedvenc, mert sok helyet meghódítottunk együtt. Vagy kedvenc, mert a nyárra emlékeztet.Az ideire. Vagy egy korábbira... Vagy kedvenc, mert egyik kedvenc brend darabja. És ezeken látszik is, hogy kedvencek. Szépen el vannak viselve:) És rettegés fog el minden alkalommal, hogy mi lesz, ha már nem tudom hordani.


Ha meleg szeretet nem is, de sztorik kapcsolhatók hozzuk:
Egy lagzis ruhához lett találtatva esküvőbe indulás előtt 4 perccel. Persze volt egy B variáció is, de ez illett pont a ruha színéhez.
Azóta csak egyszer volt a lábamon. Egy számmal nagyobb, de az én számomban nem volt a szín...Érthető gondolom, hogy meg kellett venni...

Szintén esküvő miatt lett választva. Corona indulása előtt 13 perccel a Nyugati téri nagy üzletben. Sietni kellett. Sokkal kényelmesebb, mint ahogy néz ki. Úgyhogy még számtalan más alkalomra is belépőt nyert:)

Kínai piacos. Bp., Józsefvárosi piac, 28-as villamos. Sok jó cipőm származik onnan. Nem tagadom. Tucatárú, de kényelmes. És jó. Aki a változatosságra törekszik, annak mindenképpen.


Szintén kínais. Kb. 21 perc alatt vásároltam egy lila és egy sárga pár cipőt. Kellett sietni. Ahogy Pesten mindig. Nagy a sopping-kísértés, sokfele el kell érni.

Ez már nem a kínairól származik. Mitöbb, egyenesen a Váci utcáról. Mégsem volt még egyetlen alkalomnál többször a lábamon. Dehát nem lehetett otthagyni. Merhát a Váci utcában ritkáb vesz cipőt az ember. És mi Katalánnyal vettünk. Egyet-egyet. 90%-os leárazáson:) Szerintem ő sem hordja. De van...Elvileg lehetne hordani... De még várja a kellő alkalmat...

A nem annyira kedvencek. De viselésre ítéltek:



Na és a csizmák. Melyek önmagukban öltöztetnek. De nyilván ez sem könnyű falat.

Van, amit 8 perc alatt vásároltam, és van, amit 2 hónapig kerestem Budapesttől Csíkszeredáig és vissza. És van, amit ismét nem lehetett otthagyni a brassói piacon. 20 lej volt, 1 számmal nagyobb. Már kétszer lett megtalpaltatva, de még mindig nem tudom kiszuperálni. Kétszer estem már el benne, de ezek miatt még nehezebben válok meg ettől a bordó harisnyacsizmától. Egyet Kolozsváron esten. Száraz idő, október. A következő Budapest, az 1.es villamosról leszállva a margit szigeti uszodába igyekezvén. Azóta is látszik a nyoma az esésnek...De sokáig kellett utána kacagni. És az is látszik:) És ott van a fekete xti csizma, mely azóta is csak Milka csizma nevet viseli rendes körökben (lila színű belül a bőr). Tulajdonképpen a fehér is, a fekete tűsarkű csizma is csakis csirkeevő számba megy. Főleg a fagyott szeredai télben...