2009. január 13., kedd

Step by step

Kevés dologról tudjuk őszintén elmondani, hogy úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, vagy olyan lett, amilyet akartunk. Néha sikerül. A titka? Nem tudom. Bizalom. Az mindenképp kell. A célt és a cél lényegét nem szem elől téveszteni - talán ez is fontos. Valószínű a kitartás sem árt. Nem makacsság, hanem hit. Önmagunkban, másokban, az élet jó dolgaiban.

A lakásom talán teljességében nem, de a konyhám ilyen lett. Igazából nem is olyan, amilyenre szerettem volna, ahogy megálmodtam, elképzeltem: valamivel még annál is jobb. Lehet elfelejteni a tervezgetés periódusát? Az otthonteremtés hosszadalmát? De az eredmény mindent felülmúl és kárpótol:)


a sokat tervezett, de már annál többet használt és gyönyörködött konyha....

és a nappali...aki az elmúlt 3-4 évben járt nálam, annak szabad legyen déjà vu érzése:))


Már nem egyfogat az egyfogat! És az átmenetiség ellenére már két hete otthon az otthon!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

...én mindig mondtam, hogy meglesz, és jó lesz, és meglátod...De ugyebár én a kisebbik vagyok:)Bizony otthon, be is költöznék bármelyik pillanatban.Talán...who knows?

HOME SWEET HOME
hugi

Orsi írta...

Igazából én is tudtam azt hiszem mindig, mert hanem nem lett volna erő a kitartáshoz, az aprólékos tervezéshez, a kreativitáshoz.
Még sok step van...De egyre több motiváció is...