56

Nem sok köze van az oroszokhoz. De hozzám annál inkább. Róla ritkán szól a fáma. Nem azért, mert egy blogger gondolatait nem foglalkoztatná ez az igen fontos (esetemben) X-donor, hanem mert róla keveset, komolytalanul, következetlenül mondani nem lehet.

Aki nevet, családot, mintát, elkoptathatatlan elv-rakományt, szilárdságot, hallgatag támogatást, bölcs szerénységet, elhallgattathatatlan igazságérzetet és fel sem lehet sorolni mi mindent adott. Mindig. Mindenben. Élő példaként sokakat kötelezett és kötelez. Van akivel a számtant szeretette meg, vagy a néptáncot, van akivel a pedagógusi pályát, és van (eddig még csak kettő delikvens), akivel a biciklizést, sízést, korcsolyázást, meggyszedést, barkácsolást... Van, aki hozzám hasonlóan fenntartások nélkül szereti, van aki mélységesen tiszteli, van aki (számunkra ismeretlen okokból) irigyli, de közömbös emberek körülötte nem szoktak lenni.

A nagy példakép. Akit soha nem lehet utólérni emberismeretben, bölcs döntésekben, az élet mindent elrendez-felfogásban, az anyagiak elutasításában, a tartásban és egyenességben. Szülőként utánozhatatlan, emberként követhetetlen, barátként megbánthatatlan, támaszként elidegeníthetetlen. Isten éltessen!