Levél az angyalnak

Kedves Angyal!

Én az idén is nagyon sok jót, kedvességet, örömet kaptam és számtalan ajándékot. És mindenért nagyon hálás vagyok! Ám - természetesen - ha közeleg Az Ünnep, és mindenki ajándékokról beszél, nekem is eszembe jut egy-két dolog, amit szeretnék, ha még idén megvalósulna...

Szeretném, ha néhány kedvenc, szeptemberi emlékeket őrző kép felkerülne a nappalink falára. Emmellett nagyon nagyon jó lenne, ha a májusban megvásárolt éjjeli lámpácskáink is elfoglalnák az éjjeli szekrények feletti helyeiket. Illetve kimondhatatlan örömöt okozna az is, ha előkerülne az az ügyes asztalos bácsi és beépítené a zakotákkal szörnyen telepakolt lépcső alját. És ha már az asztalosnál tartunk: egy íróasztal és egy ügyes kényelmes széknek is örülnék, hogy végre az itthon dolgozásnak is legyen tere.

Régen megtanítottak, hogy kérni csak úgy szabad, ha az ember hajlandó valami áldozatot is vállalni. Ennek érdekében - így Advent elején - komoly fogadalmakat kívánok tenni. Például elhatározom, hogy még az év vége előtt kitakarítom azt a szobát, ahol semmi sem történik. Illetve minden még szertelenül itt-ott heverő könyvnek helyet találok a könyvespolcon. Rendet rakok és rendszert alakítok ki számláink világában. Illetve - bármennyire nem kívánom a dolgot - ellátogatok a C-Vitaminos megyeközpontba és teszek valamit pefeá-ügyben. Illetve elintézek a kedvenc zöld bankomban két fontos dolgot...

Tudom, hogy Angyalnak lenni nem könnyű dolog. És megértem, ha sok más fontosabb kérés prioritást élvez. Ellenben ha van mód rá, boldog lennék, ha apró-cseprő kéréskéim meghallgatásra találtatnának!

Kőbe vésve

Azaz nyomtatva. Fehéren a fekete (és a pirossárgakék). Most már hivatalos! A C-Vitaminos korszaknak (hivatalosan!) vége. Ezennel a lélek szent falvi leltárból kiírhatnak/leírhatnak egy személyt. Egy szerencsés fajtát, akit egy kedves vezér-lakó a polgárjenőhivatalpapirgyűjtő nénijének is kijelentette, hogy befogadja az új azonosságra vágyó extrazsudeceán proletárnőt.
Elviekben nyílván a dolgok nem változnak. Csak néhány hétbe (hónapba?) és pár száz lejbe fog kerülni ennek nyomán a személynek az azonosságához tartozó minden kiegészítő forgalomból való ki, aztán újra beiratása. Kötelező program: néhány sorbaállás, egy sor II. osztályos írás-olvasás készséget igénylő formanyomtatvány (és idő!)-töltögetés (nyomtatvány, melyet pl. a netről ingyen le lehet tölteni és kinyomtatni, de vásárolni 10 lejbe kerül!!!), a többi sorba állóval diktafon és érdeklődés hiányában is életinterjú készítése, aktuális közvélemény-témák feltérképezése, a soron kívül előrevett egyének és eljárás fölött szemhúnyás, a prográm kú publikul elvén és gyakorlatán valón NEM gondolkodás...

Néhány tanács a most már tapasztalt oldalról:

1. A hivatalokban az élet 2 órával azelőtt kezdődik, mint egy normális családban, mondjuk mint a hatodik vezér 3-al több mint egy tucat szám alatt. úgyhogy mindig el lehet késni, és mindig már a tömegbe érkeződik... Tanulság: 7.45-re ott kell lenni (és valószínű letaposni mindenkit...)

2. Nem olcsó az azonosság-csere. Eddig 14 (ID) és 68 (driving lic.), 280 (PP) de még a java hátra van... Csak a nagyon elszántaknak ajánlott. És aki a házastársával nem akar külön megyében lakni. No meg mindenki másnak, akinek van 3 hét szabadsága és unatkozik.

3. Határozott és céltudatos kell lenni. És rászólni az igazságtalanul betolakodókra. Tízből egy talán nevelődik is...

a nagy visszatérés

Még mindig tart az ősz. Hó és hideg nélkül. És mármár ismét fontolóra lehet venni a bicajozást. Merthogy felszabadult sok sok óra, délután és hétvége. Kész! Nincs több alibi! (Csak a szokásosak:) ) Az alibi tárgyáról nem illendő kérdezősködni, mivel babonás a válaszoló. Stand by állapotot hirdettünk. Imádkozás és dolgozás. És vejtingelés. És enticipejtingelés:) Mert az adminisztrációs gépezet beindult. És most már nincs igazán amit tenni. Csak várni és megkeresni az elvarratlan, félbehagyott, meg sem kezdett szálakat, és úgy tenni, mintha az elmúlt félév mázsás gondjai valamelyik üres szoba kitakarításával lomtalaníthatók.
Tervek? Szokás szerint: számtalan. Még az idén legalább egy pestiestezés, egy világrajövetel-üdvözlés, talán egy ikeázás, egy kocsmatúrázás, legalább egy sízés, egy generál nagytakarítás, két Kolozsvárosozás, két szülinapozás, legalább két házibulizás, három lélek szent falvának látogatása, pár kártyaparti, néhány leánykodás, és természetesen soksok bloggerkedés:)