Ismét új hely. 2000 szeptemberétől (= amióta már nem osztozom húgommal az emeletes ágyon és anyukám zöldséglevesén) a tizenkettedik szobám.
Alig 4 hét Ella néninél a sörgyár mögött. Aztán masszív négy év a Hányinger-Kőkert-Babes vonalon. Szóval Hasdeu 51/6 (2000 október - als Székely E. kisasszony...), 98/2 (2001 szeptember már saját név alatt egy bröilai, egy turnu mögurelei, egy aradi és egy dézsi lánnyal. Akik tőlem tudták meg, hogy hazánkban van magyar nyelvű oktatás óvodában és iskolában), 63/2 (2002 szeptember - 4 más lány, ugyanaz a nyelv, már több ismeret magyarékról), 98/14 (2003 szeptember - első éves húgommal full extra közepette). Időközben a Szegedi Károlyi kollégium 5-ös szobájában (3 Andival, 1 Zsuzsával, 1 Rékával és 1 Ágival - akivel nemrég futottam össze a Szabcsiban), pesten a MÁSZ B9-ben (Charlie's Angels:)), 8 hónapig a veronai Residence Millenium A/405-ös appartmannjában (con Kri, Enza e Melanie).
2004 őszétől véget vetettem a szobatársaságnak. Pár hét a Jégpálya negyedben, aztán kellemes pár hónap egy (szinte kizárólag csak) barátsággal fűtött Nárcisz sétányi aprócska lakásban. Aztán 2005 május 1.-én elkezdődött egy három és fél éves periódus. Ami nemrég véget ért... Az állapot nem sokat változott. A forgatókönyv igen. A helyek, tárgyak, feladatok, problémák, helyzetek feletti osztozás. Hogy most már nem kell ezt tenni, nem juttat felhőtlenül felszabadult örömállapotba.
Mungiu filmjét nézve óhatatlanul eszembe jut a Hasdeu. Aki lakott ott, vagy bármilyen kollégiumban, ismeri az érzést. Szerettem ott lakni. Barátnők, család, csoporttársak csodálkozásai ellenére is. Az ember soha nem maradt egyedül - ha akart sem. Ha nagyon akart sem. Ez volt a legnagyobb pozitívuma. És negatívuma is.
Persze most privát bedroom és minél nagyobb gardróbszekrény kell...Meg hely az azóta sokszorosára duzzadt könyveknek meg csecse-becséknek. Meg mindennek. De ezek a mindenek mellett mégis, a zsúfoltság ellenére befurakodik olykor az, amiért néha nem tartom a legjobb ötletnek az evolution ezen - egyértelműen magasabb - leveljének elérését...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Emléktárunk fő tevékenysége emlékeink elraktározása egyes életszakaszainkról. Bárki, ha betéved és elolvassa ezen fel/bejegyzéseidet érezni fogja, hogy kellemes és szép emlékek ezek, amikről jó és kell mesélni de főként megemlékezni. Magunkkal visszük a következő periódusba, a következő belakásba. Ne feledd, hogy mindenhol te ott voltál, te laktad be az adott környezetet és személyiséged által lett jó na és persze a környezet által is, ami óhatatlanul jön, tetszik nem tetszik. Nagy reményekkel az új periódust együtt szerettük volna kezdeni Csukuriába, de sajnos másként alakult. De tudom, hogy minden szakasz jó lesz, mert te kezded ezt a szakaszt. A nosztalgia nem rossz. Mérlegeljük, hogy milyen volt és értékrendszerünkbe beteszünk sok sok infót. Ez pedig jó dolog. Az életünk során nagyon sok szakasz lezárul, de azonnal újak nyìlnak meg, és mint mindenben az életben, minden jóban van rossz is és jó is. Emberi -szellemi-testi-lelki - fejlődésünk fő tényezője, hogy ezekből táplálkozzunk, tanuljunk, jobbak és többek legyünk.
Jó lesz, meglátod:)
Hugi
:) 93as szoba varázsa iránt nosztalgiáznék leginkább... (na és persze Veronáért:)) De nem teszem. Örülök, hogy annyi minden történt ott és akkor...
Megjegyzés küldése