So fa' sofa...

2006 március 16.-án hont foglalt, most meg kissé szétzilálva kivonult. A Lila Akác közből. Egyik sem ment könnyen. Az előbbi sok embert, az utóbbi sok szervezést követelt. Anno 7 barát röhögőgörcsöket kapott térhódításától. Bebizonyította, hogy a méretek igenis néha nagyon sokat számítanak. És néha a kevesebb ha nem is több, jobb. Vagy praktikusabb.

Aztán sokféle helytállásra lett kötelezve. És teljesített. Minden egyes helyzetben feltalálta magát és hangulatot teremtett. Teret biztosított. A tolerancia főkonzulja lett. Kevesen kerülhettek közel hozzá, de azok mindannyian nagyra tartották. És szívesen látták.

A jövő számára pillanatnyilag nem babarózsaszín, de nem adja fel. A narancssárgás zöldes kitekintés marad, a régiek mellé egy-két új arc mögöttes vonásait is megismeri majd. De míg korábban számára csak a munka láza és a laptop termelte oxigénszegény levegő volt ismerős, ezentúl kajaszag és manele is vegyül hétköznapjaiba. Funkciók terén is várható visszalépés... Talán. De ez is koreográfia függvénye. Meg igény. De mindez a jövő zenéje...

Pillanatnyilag/átmenetileg/belátható ideig még egyedül. Őrzi a lakást. De újra az otthonteremtés élmunkása.