szeptember huszonkilenc

Dömdödöm

Hétlétra

11-12 évvel ezelőtt voltam már itt. Akkor viszont hosszabbnak tűnt és veszélytelenebbnek. Nosztalgia és szép idő-búcsúztatás, évforduló-ünneplés és kirándulás, némi adrenalin és számottevő sikerélmény. Tetszett. Még jobban, mint tizenévesen.

Néhány fotó. A szoros felső bejáratáról, a vízmosásról, kevésbé bizalomgerjesztő létrákról, csodaszép vízesésekről.

üzenet

amit küldeni szokás. és amit kapni is. írva, vagy iratlan módon, hagyományos avagy virtuális uton. ami egyértelmű, de kódolt is lehet. ami egyformán predesztinált megértésre, elértésre, félreértésre. amire számítanak, vagy ami váratlanul érkezik.

az Üzenet megérkezett. kellett néhány nap, amíg valós mondanivalója, esetleges célja körvonalazódni látszott a címzett számára is. azóta is örül, hogy volt bátorsága a feladónak válaszolni. (!)

rövid üzenet volt. keveset mondott. keveset is akart mondani. nem sejthette a feladó sem, hogy egy rövidke, talán sokféleképp dekódolható kommunikációs csatorna-tartalom mekkora hatalommal és meghatározó erővel bír. vagy talán nem is az. mindenképp az üzenet érdeme az első lépés. jó lépés! bizony:)

365 nap alatt sok más üzenet vándorolt. laptopról laptopra, telefonról telefonra, szemtől szembe, kézből kézbe... de még mindig gondos őrizet alatt van tartva a kedves-kedvenc első. Greenwich-pont egy közös élet számára, talán bizonyíték arra, hogy tényleg megtörtént mindaz, amit elindított.

Perkő Szolnokon

Akikre büszkék vagyunk:)

Rencparti válságidőkben

Nehezen akad egy szabad hétvége. Amikor semmi kötelezettség nem lépik fel, semmi más előre beprogramozott terv nem aktualizálódik. Ígyhát sikerül kipróbálni hogy esik az alvás a hargitafürdői házban. Jól! Úgyhogy hatványozzuk ezen alkalmakat.

Séta, kacagás, renc, éjszakába nyúló szócséplés... Éhezni...nem éheztünk, fázni sem. Nem nagyon. Lényeg a lényeg: tömör kacagás és jó társaság feltétlenül kell, kártyában nyerni nem mindig muszáj:)

Frankfurt am Main

Van olyan, hogy indulásból tudod, hogy nem lesz jó. Nem lesz túl rossz, de a jó nem ilyen. Kibírod, szó sem róla, de ha hétvégi programot kellene választanod, nem ez lenne.

Nos az élet ismét rámcáfolt. Hivatalos ügyben kell elutazni, megfizethető repjegy érdekében ott kell tölteni még két napot. Az egyetlen baj, hogy egyedül, és turistának nem jó lenni egyedül. Legalábbis ez a turista azt nem szereti. Ezt leszámítva nagy élmény volt! Máskor is szeretnék ilyen kellemetlen dolgokkal összekötött hivatali utakat:D!

A reptértől enyhén viszolyogtam. Aztán kiderült, hogy noha vásárhelyi, kolozsvári,Otopeni, Baneasa, Ferihegy repterekhez szokott keleteurópaikishitűnagyutazó eligazodik egy világváros óriási repterén is. Merthogy minden sokkal jobban ki van táblázva, el van igazítva, lépésenként van egy (többnyire nem echte német származású...) dolgozó, akitől bármilyen segítséget lehet kérni. Majdnem bármilyen nyelven! [Na jó, magyarul nem próbálkoztam, de mindenki beszél angolul is!] Az igazat megvallva, lehet az egész városban nem gyalogoltam annyit, mint a reptér területén... Tény az, hogy ezeknél egyszer működik minden! Olajozottan. Hogy német olaj-e, vagy import valami, nem tudom, de a gépezet működik.

Na természetesen nem mernék S-Bahnra jegy nélkül szállni. Megveszem. Felkészülök, hogy mint Londoban, vagy Barcelonában, vagy akár Pesten, valahova be kell dugni, ki kell lyukasztani, le kell az egységeket szedetni, valami! Hát semmi. De ettől függetlenül mégis megveszik a jegyet... Bezzeg nálunk....

Na és a város! Egy teljes napot bolyongtam. Igyekeztem eltekinteni a felhőkarcolóktól, nem mindig sikerült:( De ezeken kívül majdnem minden tetszett. Főleg bent lakni a központ-központban) A kedvenc természetesen a Römerberg. Na és mázlista lévén a Paulkircheben egy nagyon jó képkiállítást néztem meg, a Dómban egy orgonakoncertbe hallgathattam bele, Goethe szülőháza sem volt kutyafüle, na és a Pálma kertben több órát is nézegettem a virágokat és fotózhattam a kaktuszokat. Amit ajánlottak, a torony, hát azt kihagytam.


Séta át a folyón és vissza, sok turista, sok kevésbé fehér németül beszélő, hallottam, testvéreket is beszélgetni imitt-amott (ők nem turisták voltak...), megnézhettem az ottani szász házakat, hadd ne mondjam, hogy az itteniek is vannak olyan szépek, csak helyenként nem olyan magasak:) S láttam sok szép ház mellett sok szép minit:( S fájt a szívem értük...

In kurtzen Worten Frankfurt spricht mich an! Sehr!

Idő

Amiből mindig mindenre kevés jut. És ami fölött fölösleges szomorkodni. De néha nem baj, ha az ember számba vesz ezt-azt.
Az idő telik. Ha valaki nem olyan családból származik, akkor nem hagyja, hogy múljon, csak azt, hogy teljen. Jól, jobban, intenzíven, színesen, értelmesen. És néha megnéz egy-egy mérföldkövet. Az idén - többek között - a parajdi kacagós hétvége ennek is minősült. Valahogy nem találni annak a kilenc évnek a nyomát. Az a majdnem egy évtized, ami alatt egymásnak a legfontosabb 5 ember közt voltunk. Ha dicsekedni kellett, ha szomorkodni kellett, ha segítség kellett, ha nekem szállás kellett, ha gép kellett, vagy ha csak társaság kellett... Egymásban valahogy pont azt látjuk, amit láttunk 2000-ben, egy mindannyiunk számára zavart ősszel, egy bizonytalan valami kezdetén.
Igazából a mánusokat visszatekerni sem akarnánk; valamiért elfogadjuk, hogy jó irányba haladnak azok. Még akkor is, ha ezt nem együtt tudjuk követni. Ha már örülni kell egy novemberi bulinak, egy négy naposról kettőre redukálódott szilveszternek, egy kolozsvári nosztalgiás végigbulizott 30+ éjszakának, nyárbúcsúztató ektivitis hétvégének, és annak, hogy sikerül egy évben négyszer hárman egy helyre kerülnünk.
Mese nincs, a matematika egzakt. 9 év 9 év. És ha nagyon törekszem látom: sok minden más. Nem csöves hátizsákkal és nem stoppal érkezünk, nem csak bippelgetjük egymást, lakbérről, pénzről keveset beszélünk, mindig idegen majdnem minden ruhadarabunk egymás számára, nem együtt ebédelünk, nem gyalogolunk Kolozsváron (és lassan máshol sem), nem tudjuk a legapróbb részletekig egymás napi eseményeinek lefolyását...
De az éjjeli szekrényemen minden nap megnézem azt a képet. Barcelona, Aquapark. Ez egy. De sok van. Az első közös Szelykén készült, aztán sok helyen sok más. És ha nem is egyfolytában konszolidált, elég szilárd. Ami engem illet. Soha nem gondoltuk, hogy nekem lesz az otthon az, ami nektek volt mindig is. De örülök, hogy számotokra a hazajönni már azt is jelenti, hogy engem meglátogatni.