nem látni...

az erdőtől a fát. no meg a fától az erdőt. esőtől az utat, ködtől a várost. a csomagolástól a lényeget. a kiadástól a nyereséget. az aggodalomtól az öröm forrását....

((: modut... nav tto gidep)

1-el nő a tét!

Amikor az ember sok év után először nagyon óvatosan, aztán egyre kevesebb görccsel ismét kezdő lesz a sípályán. De kivételesen sokkal sokkal jobban tudja élvezni, mint 10 éves korában... Ezennel kiszélesedik a téli hétvégék kihasználási felülete...

balettka búkártolva

(vagy amikor a blogból könyv lesz)

Balettka már nemcsak a neten olvasható. Szép lett a könyv, netmentes szapis övezetben is bármikor fogyasztható. Nyomtatásban még kihívóbbak és fantáziát pisztonálók Rozi balerinái, a rémes-rímek is hímes köntöst kaptak. Egyszóval tetszik. Egyszusszra el lehet olvasni. Ahogyan csikósvirág-sztorikat, vagy a berlini történeteket.

A balerinákkal személyesen jól ismerjük egymást. Idestova négy éve. Alkotójukkal egy szeroksz gép mellett elegyedtünk beszédbe anno. Mindig is lenyűgözött a színvilág és a mindenre képesség. Főleg ez! Bevallom, a bloggerkedésre is ez a barátság hívott ki. No meg a lélek elviselhető könnyűsége, mely számtalanszor visszaköszön a kedvenc és a kedvencebb sorokból.

az egyenes gerinc titka a terhek egyenletes elosztásában, a lépéselőny rendszeres gyakorlásában, de főleg a lélek elviselhető könnyűségében rejlik.

A könyvbelieket olvasva folyamatos a dilemmám. Aztán amellett döntök, amely szerintem akár kicsit rólam is ihletődhetett volna. Ha nem épp így történt;) Remélem lesz 2, 3 plusz végtelen lapozható balettkákból is, akár a rambókból...

zöld szoknya, piros haj
és láthatatlan lélek
néha színesen
máskor némán élek

Akár kopog, akár nem

A jóslás sem annyira biztos, mind az, hogy november 25.-én köszönteni kell Valakit feltétlenül.

Szent Katalin a XVI. - XVII. században különösen híres és tisztelt női szent volt. Neve napja úgynevezett dologtiltó ünnep volt. A legenda szerint hitéért Maximinus római császár uralkodása idején börtönbe vetették, megkínozták, s végül lefejezték. Testét angyalok vitték Arábia egyik magas hegyére. Az egyházi művészetben gyakran kerékkel ábrázolták, így lett a vízimolnárok, kerékgyártók, kádárok védőszentje. Katalin napja a régi időszámításban az első téli nap volt, de mindenképpen jelentős határnap. A népi kalendáriumok időjóslása szerint ha ezen a napon ha beáll a fagy, akkor a Karácsony esős, sáros, enyhe lesz.

Bevallom, számomra ez egy igen fontos és nagy jelentőséggel bíró név: a katibogarat szerettem volna óvodában jelként, első babámat meg Szabó Katinak kereszteltem. Szóval nem lehet megfeledkezni erről a névnapról semmiképp. Tehát minden kedvenc anyuka-nevemet hordozó barátnőmet (de az ismerőseimet is) Isten éltesse! Még azokat is, akik anyukámhoz hasonlóan nem túlzottan szeretik a nevüket.

És akik feltétlenül említésre kerülnek: az általam névmódosított Katalány, középiskoláskori gólkirálynő Kata, a számtalan Balaton-élménybeli társ Kata, a manapság főként Kolozsvárt és számos segítséget jelentő Kati barátnőm, de az alsó szomszédomat sem hagynám ki a sorból. Szóval akár locsogás, akár (sarok)kopogás, éljetek sokáig:)

Multikulti

Berlini történetek. A péknés sztoriéttákhoz hasonló izgalmas rövid történetek. Csak pár tíz évvel később történnek. És egy másik fővárosban.

A szerző bevándorló. Mint ahogyan a történetek terepén, a Schönhauser Aleen szinte mindenki. Egy multikulti társadalom bontakozik ki előttünk. Arany korszak-élményekkel terhelt kelet-európaiak, utánozhatatlan üzleti érzékkel rendelkező távolkeletiek, bennszülött németek mindennapjainak lehetünk szemlélői. Olykor fanyar humor, globalizációs keserűség, fogyasztói-társadalom karikír elegyedik öniróniával, fiatalos optimizmussal, magas toleranciaküszöbbel.

Elképzelhetőnek tartom, hogy Kasselben élő, kínai konyhákban perzsákkal dolgozó, ciprusiakkal, arabokkal, vietnámiakkal barátkozó druszám is hitelesnek tartaná és magára ismerve mosolyogná olvasná (félig magyar félig német André barátjára, vagy annak orosz feleségére gondolva) villamosozás közben.

Kitűnő olvasmány pesti M3-ason vagy a Coronán (ahol valahogy másképp, de szintén multikulti világ bontakozik ki az ember szeme előtt). Bizonyára lefekvés előtt is, de erről csak hipotéziseim vannak, mivel az empirikus tapasztalatgyűjtés előtt odaajándékoztam szintén könyvimádó kluzsi barátnőmnek, M.A.S.H.nek:) Azt hiszem a jó döntések sorát gyarapítottam...

De még mennyire;)

come fa bene l'amore, non c'e niente che fa bene così

Può fare tanto rumore quando colpisce l’amore
si sente un fuoco dentro,
dentro dentro e non capisci cos’è
Ti vedo alla partenza sei l’amica di un’amica mia
e mi dici che anche tu, hai voglia di mare addosso
Sai non lo ricordo più, il mare, non me lo ricordo più

Specchietto galeotto mi serve solo per spiarti
occhi chiusi, abbandonata al dolce vento d’estate
che bacia i tuoi capelli, che scalda le tue gambe…
le tue gambe sono un viaggio,
sono un viaggio in mare aperto
non conoscono confini, orizzonti inesplorati
i tuoi seni sono un miraggio,
sono come l’acqua nel deserto
e c’è dentro gli occhi tuoi la stessa voglia che è negli occhi miei

29.

Are made for walking... (?)

Lehet cipő, lábbeli, surranó, topánka - az ember ruhatárának szükséges és elégséges kiegészítője. Ezen túl lehet sok minden más. Divatkövető eszköz, vagy hobbi szintjén megnyilvánuló gyűjtési akció, kollekció. Aki túl sok gondot fordít láböltöztetésére, érheti talán az a vád is, hogy önbizalom-kiegészítő/növelő, egyébről figyelmet-elterelő eszközként használja. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy igen fontos - fogyasztói társadalomtól függetlenül is talán - hogy miben sétálunk fel-alá.

Bevallom, jómagam a már túlzásokba eső kategóriát képviselem ebben a témában. És mivel a héten több megjegyzést is kaptam az épp aktuális cipőmre, elhatároztam - szakmai ártalom ide vagy oda - szemügyre veszem cipőkollekcióm darabjait. Mert mint minden társadalom, ez is leírható, rétegzett, kategorizálható és típusokra bontható.

KATEGÓRIÁK
Ahogy végiggondolom legkönnyebb évszak szerint osztályozni a lábbeliket. Nyárára jut a legtöbb. Van is, de kell is:) Hiszen nyáron sokat kell mászkálni. A téliek viszont sokkal több helyet foglalnak. Továbbá specifikus osztályozási szempont a sarokmagasság. Ami egy nem elhanyagolható tényező. És szintén sajátos kategóriaképző változó a szín is. Vannak "hagyományos" cipőszínek, mint a fekete, barna, fehér. Emellett vannak a divatszínűek, ami állandóan változik, most épp a lila és piros az ilyen. No meg az extrém színű cipők, melyek divattól és/vagy helyzettől függően kerülnek a kollekcióba avagy lábra. Egy következő az eseményhez-igazítás szempontja lehetne. Akad nyilván egy mindennapi, egy alkalmi, egy nagyon alkalmi, egy nem lehetett otthagyni, egy egyszer majd csak felveszem. Valahová... és egy csirkeevő. Ezen kívül van természetesen kötődés: van a szívhez nővő darabok (általában szűk) halmaza, van a aktuális divat diktálta forma és/avagy szín strukturálta csoport, és vannak a szükség-szabta darabok.

A mindennapi cipők közé sorolom azokat, melyekkel az ember dolgozni, kocsmázni, sétálni, autót vezetni szokott. Lehet sokaknál a kényelem és csakis a kényelem válogatta darabok sorolandók ide, nálam a hétköznapi "munkaruhával" feltétlen harmonikálás szinte ugyanolyan jelentőséggel bír. Ha nem nagyobbal... Általában a kedvenc cipők ebbe a kategóriába jutnak majd előbb vagy utóbb. Nálam előbb... Ami nagyon kényelmes, alkalmazkodó színű és a környezetbe való olvadás képességével felruházott.

Az alkalmi cipők néha hétköznapokon is lábra kerülnek. Nem abszolút hétköznapi események kapcsán. Baráti látogatástól kulturális eseményen keresztül konferencia részvételig sok mindent tudnék ide felsorolni.

A nagyon alkalmi cipők egy bizonyos alkalomhoz lettek vásárolva, egy bizonyos ruhához igazítva. És alig lehet bármi mással felvenni. Meg azok, melyek tényleg színben vagy formában túlságosan feltűnőek. Amikhez feltétlenül kell egy igen-igen különleges alkalom.

Nem lehetett otthagyni - ide tartoznak azon darabok, melyekből már van a kollekcióban. Több is. Ugyanolyan színű, formájú. És főleg az adott sopping-körúton nem ez volt a target. Egyszóval nem volt akkor pont erre szükség. Egyáltalán. Dehát nem lehetett otthagyni...

Az egyszer majd csak felveszem. valahova... - kategória darabjai többnyire alacsony áraikkal hívták fel magukra a figyelmet és lettek válogatott-tagok. Legtöbbször olyan cipellők, melyekről akkor nem lehet megmondani, hogy miért vagy egyáltalán tetszett-e, de az ár kedvező volt, vagy valami őrült akció meggyőzött. Ezek a lábbelik többnyire nem, vagy nagyon nagyon ritkán jutnak szerephez (=lábhoz/ra). De egyszer majd jó lesz. Valamire:)


Csirkeevő. Anyukám nevezi így a cipőim egy részét. Azokat, melyekkel az autóig pont el lehet menni. És talán meg beülni is. De már egy-kétszáz méter megtételénél többre, kuplungolásra, vagy ne adj Isten táncolni egyáltalán nem alkalmasak. Vékony pánt, vagy tűsarok, vagy mindkettő, irracionális formák stb. stb. Szóval ezek azok, melyek csak az összhangnak és esetleg egy fotónak kellenek. A lábak szabad szindikátusa biztos tiltakozna ellenük.

Természetesen minden egyes darabhoz (minimum!) egy történet is társítható. És van, amit az ember valahogy sokkal jobban szeret/félt, mint a többit. No meg természetesen akad olyan darab, amit az ember lánya - ha elvei engednék - megbánná, hogy megvette. Vagy bevallaná, hogy szörnyen kényelmetlen. De nem teszi. Mert illik ahhoz a táskájához, amit aznapra kiszemelt, vagy a szoknyájához, amit ennek érdekében vásárolt. Vagy valami okból kifolyólag nagyon indokolt az aznapi viselése. Mindenképp.

Ennek még anyukám is örül, ha a lábamon látja.




És itt jönnek a KEDVENCek. Kedvenc, mert a kedvenc színemben pompázik. Vagy kedvenc, mert kényelmes. Vagy mert szinte mindennel lehet találtatni, és kényelmes.
Vagy kedvenc, mert sok helyet meghódítottunk együtt. Vagy kedvenc, mert a nyárra emlékeztet.Az ideire. Vagy egy korábbira... Vagy kedvenc, mert egyik kedvenc brend darabja. És ezeken látszik is, hogy kedvencek. Szépen el vannak viselve:) És rettegés fog el minden alkalommal, hogy mi lesz, ha már nem tudom hordani.


Ha meleg szeretet nem is, de sztorik kapcsolhatók hozzuk:
Egy lagzis ruhához lett találtatva esküvőbe indulás előtt 4 perccel. Persze volt egy B variáció is, de ez illett pont a ruha színéhez.
Azóta csak egyszer volt a lábamon. Egy számmal nagyobb, de az én számomban nem volt a szín...Érthető gondolom, hogy meg kellett venni...

Szintén esküvő miatt lett választva. Corona indulása előtt 13 perccel a Nyugati téri nagy üzletben. Sietni kellett. Sokkal kényelmesebb, mint ahogy néz ki. Úgyhogy még számtalan más alkalomra is belépőt nyert:)

Kínai piacos. Bp., Józsefvárosi piac, 28-as villamos. Sok jó cipőm származik onnan. Nem tagadom. Tucatárú, de kényelmes. És jó. Aki a változatosságra törekszik, annak mindenképpen.


Szintén kínais. Kb. 21 perc alatt vásároltam egy lila és egy sárga pár cipőt. Kellett sietni. Ahogy Pesten mindig. Nagy a sopping-kísértés, sokfele el kell érni.

Ez már nem a kínairól származik. Mitöbb, egyenesen a Váci utcáról. Mégsem volt még egyetlen alkalomnál többször a lábamon. Dehát nem lehetett otthagyni. Merhát a Váci utcában ritkáb vesz cipőt az ember. És mi Katalánnyal vettünk. Egyet-egyet. 90%-os leárazáson:) Szerintem ő sem hordja. De van...Elvileg lehetne hordani... De még várja a kellő alkalmat...

A nem annyira kedvencek. De viselésre ítéltek:



Na és a csizmák. Melyek önmagukban öltöztetnek. De nyilván ez sem könnyű falat.

Van, amit 8 perc alatt vásároltam, és van, amit 2 hónapig kerestem Budapesttől Csíkszeredáig és vissza. És van, amit ismét nem lehetett otthagyni a brassói piacon. 20 lej volt, 1 számmal nagyobb. Már kétszer lett megtalpaltatva, de még mindig nem tudom kiszuperálni. Kétszer estem már el benne, de ezek miatt még nehezebben válok meg ettől a bordó harisnyacsizmától. Egyet Kolozsváron esten. Száraz idő, október. A következő Budapest, az 1.es villamosról leszállva a margit szigeti uszodába igyekezvén. Azóta is látszik a nyoma az esésnek...De sokáig kellett utána kacagni. És az is látszik:) És ott van a fekete xti csizma, mely azóta is csak Milka csizma nevet viseli rendes körökben (lila színű belül a bőr). Tulajdonképpen a fehér is, a fekete tűsarkű csizma is csakis csirkeevő számba megy. Főleg a fagyott szeredai télben...

Blanka

Október 25.-e szintén ünnepnap nálunk. Merthogy a legjobban sikerült szülinapi ajándékomat erre a névre kereszteltük. Az én nyomásomra. Én választottam. Nyilván anyáék nem mondták el a világ összes variációját, csak néhány már általuk megszűrt nevet soroltak fel. És én a Blankát választottam. Ott volt még a Zsolt, de tudtam, hogy lány lesz. Tudtam.

A név amúgy germán (blank) és középkori latin (Blanca) eredetet könyvelhet el, jelentése tiszta, fényes, ragyogó. Olaszul fehér. És hát sokféleképp lehetne becézni. Lehetne, de a család ezt nem propagálja.

Szintén ma ünnepli névnapját néhány azonos névre hallgató kedves ember: Blanka barátnőm (és nagymamája is!), aki 14 éve viseli a velem való barátkozás nem mindig édes terhét (az osztálytársi, lakótársi, legjobb barátnői tisztségek mellett), egy kedves kolléganőm, valamint egy odvosi táborban megismert gyerekkori barátnő.

Hol a boldogság...

mostanában? hát nem pont ott, ahol régen... vagy egyáltalán nem ott...





















egy negyedikre sikeresen felcipelt mosógép már boldogság... nagy B.-vel.

Október huszonegy

Orsolya nap. Régen ez a nap jelölte a téli időjárás első napját. Amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz a tél is. Ezen a napon ajánlatos leszedni és eltenni a káposztát.

Reméljük, hogy Csíkszeredában ilyen szép tél lesz, mint amilyenre a mai nap sikerült:)

Ma köszöntendők Antal (=Másik) Orsi és Miksa Orsi barátnőim is, és további Orsolyita-rendbelieket is Isten éltessen:)

C'est la vie

Always 21. Vagy 23...

És ólvejz prezentek. Mindig jól időzítve és körültekintően választva.
3 kerekű bicikli, vagy Szabó Kati babám. Aki nyilván az akkor általam legnépszerűbbnek gondolt személy után lett keresztelve. Hugi még mindig vezeti a listát - szüleimet nehéz lekörözni ezek után ajándékozásban:) Pedig folyamatosan próbálkoznak. És én is. Pl. 4 keréken guruló élettársi kapcsolatommal "megleptem" magam magam. Hordja is magán a jelet hűségesen:) Aztán mindenféle jól kigondolt meglepik, vagy épp ordin de plátás baráti komplottok


... Fortunata...

Csak menni, menni,
Egyre áradón,
Fenn nem akadni
Csipp-csupp partokon.

Az egyik legszebb ajándék ez volt. Kitől mástól, mint anyukámtól. 4 évvel ezelőtt kaptam ezt a biztató 4 sorocskát. Egy képeslap sarkán. Akkor az életem főleg a Coronázásról szólt. És ez lett az utazó-továbblépő-túlélő varázsigém. Merthogy mindig kell még egyet lépni. Tovább.

After 1248*24 hours

Ismét új hely. 2000 szeptemberétől (= amióta már nem osztozom húgommal az emeletes ágyon és anyukám zöldséglevesén) a tizenkettedik szobám.

Alig 4 hét Ella néninél a sörgyár mögött. Aztán masszív négy év a Hányinger-Kőkert-Babes vonalon. Szóval Hasdeu 51/6 (2000 október - als Székely E. kisasszony...), 98/2 (2001 szeptember már saját név alatt egy bröilai, egy turnu mögurelei, egy aradi és egy dézsi lánnyal. Akik tőlem tudták meg, hogy hazánkban van magyar nyelvű oktatás óvodában és iskolában), 63/2 (2002 szeptember - 4 más lány, ugyanaz a nyelv, már több ismeret magyarékról), 98/14 (2003 szeptember - első éves húgommal full extra közepette). Időközben a Szegedi Károlyi kollégium 5-ös szobájában (3 Andival, 1 Zsuzsával, 1 Rékával és 1 Ágival - akivel nemrég futottam össze a Szabcsiban), pesten a MÁSZ B9-ben (Charlie's Angels:)), 8 hónapig a veronai Residence Millenium A/405-ös appartmannjában (con Kri, Enza e Melanie).

2004 őszétől véget vetettem a szobatársaságnak. Pár hét a Jégpálya negyedben, aztán kellemes pár hónap egy (szinte kizárólag csak) barátsággal fűtött Nárcisz sétányi aprócska lakásban. Aztán 2005 május 1.-én elkezdődött egy három és fél éves periódus. Ami nemrég véget ért... Az állapot nem sokat változott. A forgatókönyv igen. A helyek, tárgyak, feladatok, problémák, helyzetek feletti osztozás. Hogy most már nem kell ezt tenni, nem juttat felhőtlenül felszabadult örömállapotba.

Mungiu filmjét nézve óhatatlanul eszembe jut a Hasdeu. Aki lakott ott, vagy bármilyen kollégiumban, ismeri az érzést. Szerettem ott lakni. Barátnők, család, csoporttársak csodálkozásai ellenére is. Az ember soha nem maradt egyedül - ha akart sem. Ha nagyon akart sem. Ez volt a legnagyobb pozitívuma. És negatívuma is.

Persze most privát bedroom és minél nagyobb gardróbszekrény kell...Meg hely az azóta sokszorosára duzzadt könyveknek meg csecse-becséknek. Meg mindennek. De ezek a mindenek mellett mégis, a zsúfoltság ellenére befurakodik olykor az, amiért néha nem tartom a legjobb ötletnek az evolution ezen - egyértelműen magasabb - leveljének elérését...

So fa' sofa...

2006 március 16.-án hont foglalt, most meg kissé szétzilálva kivonult. A Lila Akác közből. Egyik sem ment könnyen. Az előbbi sok embert, az utóbbi sok szervezést követelt. Anno 7 barát röhögőgörcsöket kapott térhódításától. Bebizonyította, hogy a méretek igenis néha nagyon sokat számítanak. És néha a kevesebb ha nem is több, jobb. Vagy praktikusabb.

Aztán sokféle helytállásra lett kötelezve. És teljesített. Minden egyes helyzetben feltalálta magát és hangulatot teremtett. Teret biztosított. A tolerancia főkonzulja lett. Kevesen kerülhettek közel hozzá, de azok mindannyian nagyra tartották. És szívesen látták.

A jövő számára pillanatnyilag nem babarózsaszín, de nem adja fel. A narancssárgás zöldes kitekintés marad, a régiek mellé egy-két új arc mögöttes vonásait is megismeri majd. De míg korábban számára csak a munka láza és a laptop termelte oxigénszegény levegő volt ismerős, ezentúl kajaszag és manele is vegyül hétköznapjaiba. Funkciók terén is várható visszalépés... Talán. De ez is koreográfia függvénye. Meg igény. De mindez a jövő zenéje...

Pillanatnyilag/átmenetileg/belátható ideig még egyedül. Őrzi a lakást. De újra az otthonteremtés élmunkása.

Ősszel szép ...

az erdő

a színvilág

a kilátás(ok)

a fény

a víz. és a sodrás

OK

Október

"Októbernek, októbernek elsején" tényleg elsüllyesztem a rövid nadrágokat, szandálokat, nyári szoknyákat. Mentálisan is beköszöntött számomra az ősz. Meg az ünnep-sorozat. Mert ez a hónap a maga 31 napjában sok megemlékezésre érdemeset tartogat. No nem a magyar tudomány napjára, vagy a vértanu-emléknapra gondoltam - pedig gondolhattam volna... - de még csak nem is a gloria victis-es emlékeim törnek elő és a fáklyás pesti felvonulásokkal asszociálok.Hanem néhány fontos börszdej (is) van soron. Melyeket szcenáriótól függetlenül meg kell ünnepelni (értsd: nem játszma és játékos-függő).

Október számomra - a könyvelőktől eltérően - az éves mérleg összeállításának ideje. Ha már mérleg, akkor mérleg:) Nem jellemző a híjjával találtatni, de azért mindig ekkor készül a leltár, nem decemberben. Mint örökös oktatási rendszerbeli, úgy tűnik a 10-es skála szimpatikus. Január 5, február, március 4-est kap. Áprilist már 7-esre, májust 9-esre értékelem. Június 10, július és augusztus 11-est kapna, ha lehetne, szeptember meg 9.
Múlt szeptemberi tervek, elhatározások megvalósítása: hát összességében talán 70%-os. Több kisebb nagyobb projekt futott, igen eltérő megvalósítási hatékonysággal. Lakás-projekt: határozottan kifutott az időből, noha az eredeti elhatározásoktól nem nagyon csúszott el. Úgyhogy olyan 63%. Pest - szintén időkrízis van projektileg, de 81%. Nyaralás projekt: túlteljesítve! Eredeti tervek (sikeresen) felülírva és eredeti költségvetés is (messze) túlszárnyalva. 111%. Na és van még egy sikeres projekt, ami már június óta fut és amit decemberben fogok értékelni. Remélhetőleg 95%-ra:)
Olvasásilag - alulteljesítve. Írásilag - nem annyira, de szintén. Barátkozásilag - az elhatározás nem vált tarthatóvá. Tanulásilag - a deutsch mit spass elhatározás beérése is több időt vett igénybe, mint azt tavaly októberben gondoltam volna. szóval... - alig 61%.
Személyes viszonyok kezelése: javult, ám így is alultejesítve a terv. A nem személyesek terén valamivel jobb a helyzet, de nyilván alig 75%. Saját magam kezelése: hosszú távú alacsony költségvetésű, tehát az eredmény várat magára...:)

(ja)màs soledad...

M. költözik. Úgyhogy árván marad a Wisteria Lane egyik lakása, egyik lakója. Egyedül. Şi la propriu, şi la figurat. Akinek leghosszabb és legsikeresebb kapcsolata ezennel egy ponthoz érkezik. Konfliktusok és viták nélkül. Persze maradnak a közös ebédek banditák módjára, frappézások Szicilia fővárosában, ...

"Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett."- olvasok egy okos kommentárt egy szomszéd blogon - Kedves M., lesz egy viadukt a Suta és a Decemberi forradalom közt!

A világ legeslegjobb lakótársa díj már rég odaítélődött a 616 B-be! Annak az embernek, aki elviselte egyetlen szó nélkül az egész előszobát elfoglaló szivárványszínű cipőkollekció tekergő darabjait, aki eligazodott sms-es, e-mailes utasítások alapján rendezetlen papirok közt és postázta, faxolta azokat, aki kifizette a futárszolgálat munkatársát, aki aggódott amikor hullafáradtan felült a lakótárs a Coronára, és drukkolt, hogy vajon hogy sikerül a statisztika vizsga miután a vizer nem szállt fel Vásárhelyen és autóval neki kellett menni a februári ködös-jeges útnak...

Pótolhatatlan lesz lakótársként. Barátként meg feltétlenül elnemengednivaló:) Remélem a titkokra ezután is fény derül. És a szilveszterek, ramazottik, londonok után jönnek egyebek!

Talán mégis fontolóra kellene venni közel engedni azokat, akik esetleg még közel akarnak kerülni... Lehet itt az ideje színre engedni új szereplőket is... Hátha ők is el tudnák viselni ha nem is mindezt, ennek egy töredékét...