szemünk fénye

open

- source /- minded /- up / - secret /- eye

Történt pedig az, hogy örök búcsú-vétel útjára került mindannyiunk közismert vindóza, és beköszöntött a linuksz-éra. Merthogy nyitottak és rugalmasak kell legyünk. Ugye. És főleg ápdejtek, összeférhetők, egyszerűek, vírustalanok, gyorsak, le nem fagyók.

Aztán kiderül, hogy megnyitani nemcsak szprájtot lehet. És nyílt titok kiserelése is örömöt tud okozni. Noha tanulsággal is járhat... Tágra zárt tekintettel születni, lenni, maradni. Egyesek mondanák erre: huncutság. Mások mondanák rá: fölösleges túllihegés. Ámbátor egy forgatókönyvírónak írtó szemfülesnek kell lennie... Még akkor is, ha saját élete szcenárióit csak részben/ritkán/olykor kudarcosan is írja.

lutri

La vida es una tómbola ....
de noche y de día...
la vida es una tómbola
y arriba y arriba ...

(Manu Chao El pibe)

az első hó

Az első mindig mindennél várva vártabb. Nagyok a remények, alkudhatatlanok az elvárások. A hóval is hasonlóan van. Ha jön, akkor jöjjön. Pont arra a hétvégére, amikor kell. De ne csak hulldogálljon, essen. Autóval azért járni lehessen... De sízéshez megfelelő mennyiségben! És nehogy elolvadjon karácsonyig!

Nos - a hó is - mint sok minden más - nehezen tud megfelelni ennyi elvárásnak. Az optimistáknak köszönhetően lett. A tél illatának megkívántatásához elég, a sízésre viszont még várni kell. No meg a völgylakók mindennapi fehér takarójára is.

Ha lécekre nem is állhatott az 1800 m. közelében levő a turista, de erdőben bandukolni, bakancsot hóban beáztatni, medve(nyomoka)t lesni, eltévedni, elfáradni 10 cm-es hóban is lehet:)

Útkereső team-building


Libasorban könnyebb


Tanácstalanul


Ezt kerestük... Közben ilyent is találtunk....

advent

Egy friss, alig kétéves hagyományt honosító/izmosító hétvégén egy régi hagyománynak áldozva. Ha van hó, de sízni nem lehet, kapva kap a társaság egy ilyen ötleten, és a kreativitás-praktikus kivitelezhetőség nem ismer határt. Köszönet az ötletgazdának és dekormenedzsernek, a logisztikai-csapatnak, valamint az operatív megvalósítási részleg kitartó férfi tagjának!

civilben

- ha az ember született civil
- ha velejéig önkéntes
- ha nem nyughat
- ha javíthatatlan hosszútávú befektető
- ha hétvégén is tudományoskodni akar
- ha szülővárosi szereplés is kell a sok külhoni után
- ha beleszerelmesedett egy témába és annak állandó ragozása lenyűgözi

akkor jön a médiatizált dícsfény:)

aki figyel...

tetszik

Van, aki imádja a meglepetéseket, az akármilyen incuri-pincuri kedvességeket. Aki ismer a barátai közt ehhez hasonló személyt, az tudja, hogy az ilyen embereket bármilyen aprósággal meg lehet örvendeztetni. És az ilyeneknek igazából minden ajándék tetszik.



Ám ajándékok közt is van, ami nagyon, és van, ami nagyon-nagyon.
No és persze van, ami kimondhatatlanul nagyon nagyon nagyon. Idén a setesuta negyvennyolcas hadosztályban a vajtartó vitte a pálmát:) (Pedig a lila pulcsi is régi vágy, a csiptetők sem kutyafülék, az éjszakai telefonhívás is szívdobogtató volt)



De a legkedvesebb ajándékok sorába tartozik három kép. Egy igen kedves embertől. Aki nemrég fotózik. És bámulatos ügyességgel teszi azt. Noha a tavasz és nyár világát (virágát) jobban lehet szeretni, e néhány fotó örökre meghozza a kedvet az őszhöz.

barátok

Aki szerencsés, annak ilyen barátai vannak. És nem csak ennyi:)

És ugranak. Ha akarod. Ha akarják. Ha nem.

Aki meg nagyon szerencsés, annak csórnia kell egy ilyen fotót, mert mindenik barátja nem férne fel egyetlen képre....:D

ajándék

Aktív ősz

- ha még október második hétvégéjén is gyönyörűen süt a nap;
- ha van kedv és jó társaság;
- ha van olyan C-Vitaminos, aki ne járt volna még erre;
- ha vannak új emberek, akikkel sok időt kell együtt lenni;
- ha csak akad egy félig-meddig szabad hétvége;


AKKOR irány az Egyeskő!


A Wisteria Lana 616/A teraszáról sokszor néztük egymást. Többnyire hasonló helyzetből: jó társaságban, mégis magányosan. A csomafalvi sízések során is sokszor csalogatva tekintett, most sikerült neki végleg a csábítás. Sőt: visszahozta a régi túrakedvet, társaságot is adva mellé!

széles publikum

szeptember huszonkilenc

Dömdödöm

Hétlétra

11-12 évvel ezelőtt voltam már itt. Akkor viszont hosszabbnak tűnt és veszélytelenebbnek. Nosztalgia és szép idő-búcsúztatás, évforduló-ünneplés és kirándulás, némi adrenalin és számottevő sikerélmény. Tetszett. Még jobban, mint tizenévesen.

Néhány fotó. A szoros felső bejáratáról, a vízmosásról, kevésbé bizalomgerjesztő létrákról, csodaszép vízesésekről.

üzenet

amit küldeni szokás. és amit kapni is. írva, vagy iratlan módon, hagyományos avagy virtuális uton. ami egyértelmű, de kódolt is lehet. ami egyformán predesztinált megértésre, elértésre, félreértésre. amire számítanak, vagy ami váratlanul érkezik.

az Üzenet megérkezett. kellett néhány nap, amíg valós mondanivalója, esetleges célja körvonalazódni látszott a címzett számára is. azóta is örül, hogy volt bátorsága a feladónak válaszolni. (!)

rövid üzenet volt. keveset mondott. keveset is akart mondani. nem sejthette a feladó sem, hogy egy rövidke, talán sokféleképp dekódolható kommunikációs csatorna-tartalom mekkora hatalommal és meghatározó erővel bír. vagy talán nem is az. mindenképp az üzenet érdeme az első lépés. jó lépés! bizony:)

365 nap alatt sok más üzenet vándorolt. laptopról laptopra, telefonról telefonra, szemtől szembe, kézből kézbe... de még mindig gondos őrizet alatt van tartva a kedves-kedvenc első. Greenwich-pont egy közös élet számára, talán bizonyíték arra, hogy tényleg megtörtént mindaz, amit elindított.

Perkő Szolnokon

Akikre büszkék vagyunk:)

Rencparti válságidőkben

Nehezen akad egy szabad hétvége. Amikor semmi kötelezettség nem lépik fel, semmi más előre beprogramozott terv nem aktualizálódik. Ígyhát sikerül kipróbálni hogy esik az alvás a hargitafürdői házban. Jól! Úgyhogy hatványozzuk ezen alkalmakat.

Séta, kacagás, renc, éjszakába nyúló szócséplés... Éhezni...nem éheztünk, fázni sem. Nem nagyon. Lényeg a lényeg: tömör kacagás és jó társaság feltétlenül kell, kártyában nyerni nem mindig muszáj:)

Frankfurt am Main

Van olyan, hogy indulásból tudod, hogy nem lesz jó. Nem lesz túl rossz, de a jó nem ilyen. Kibírod, szó sem róla, de ha hétvégi programot kellene választanod, nem ez lenne.

Nos az élet ismét rámcáfolt. Hivatalos ügyben kell elutazni, megfizethető repjegy érdekében ott kell tölteni még két napot. Az egyetlen baj, hogy egyedül, és turistának nem jó lenni egyedül. Legalábbis ez a turista azt nem szereti. Ezt leszámítva nagy élmény volt! Máskor is szeretnék ilyen kellemetlen dolgokkal összekötött hivatali utakat:D!

A reptértől enyhén viszolyogtam. Aztán kiderült, hogy noha vásárhelyi, kolozsvári,Otopeni, Baneasa, Ferihegy repterekhez szokott keleteurópaikishitűnagyutazó eligazodik egy világváros óriási repterén is. Merthogy minden sokkal jobban ki van táblázva, el van igazítva, lépésenként van egy (többnyire nem echte német származású...) dolgozó, akitől bármilyen segítséget lehet kérni. Majdnem bármilyen nyelven! [Na jó, magyarul nem próbálkoztam, de mindenki beszél angolul is!] Az igazat megvallva, lehet az egész városban nem gyalogoltam annyit, mint a reptér területén... Tény az, hogy ezeknél egyszer működik minden! Olajozottan. Hogy német olaj-e, vagy import valami, nem tudom, de a gépezet működik.

Na természetesen nem mernék S-Bahnra jegy nélkül szállni. Megveszem. Felkészülök, hogy mint Londoban, vagy Barcelonában, vagy akár Pesten, valahova be kell dugni, ki kell lyukasztani, le kell az egységeket szedetni, valami! Hát semmi. De ettől függetlenül mégis megveszik a jegyet... Bezzeg nálunk....

Na és a város! Egy teljes napot bolyongtam. Igyekeztem eltekinteni a felhőkarcolóktól, nem mindig sikerült:( De ezeken kívül majdnem minden tetszett. Főleg bent lakni a központ-központban) A kedvenc természetesen a Römerberg. Na és mázlista lévén a Paulkircheben egy nagyon jó képkiállítást néztem meg, a Dómban egy orgonakoncertbe hallgathattam bele, Goethe szülőháza sem volt kutyafüle, na és a Pálma kertben több órát is nézegettem a virágokat és fotózhattam a kaktuszokat. Amit ajánlottak, a torony, hát azt kihagytam.


Séta át a folyón és vissza, sok turista, sok kevésbé fehér németül beszélő, hallottam, testvéreket is beszélgetni imitt-amott (ők nem turisták voltak...), megnézhettem az ottani szász házakat, hadd ne mondjam, hogy az itteniek is vannak olyan szépek, csak helyenként nem olyan magasak:) S láttam sok szép ház mellett sok szép minit:( S fájt a szívem értük...

In kurtzen Worten Frankfurt spricht mich an! Sehr!

Idő

Amiből mindig mindenre kevés jut. És ami fölött fölösleges szomorkodni. De néha nem baj, ha az ember számba vesz ezt-azt.
Az idő telik. Ha valaki nem olyan családból származik, akkor nem hagyja, hogy múljon, csak azt, hogy teljen. Jól, jobban, intenzíven, színesen, értelmesen. És néha megnéz egy-egy mérföldkövet. Az idén - többek között - a parajdi kacagós hétvége ennek is minősült. Valahogy nem találni annak a kilenc évnek a nyomát. Az a majdnem egy évtized, ami alatt egymásnak a legfontosabb 5 ember közt voltunk. Ha dicsekedni kellett, ha szomorkodni kellett, ha segítség kellett, ha nekem szállás kellett, ha gép kellett, vagy ha csak társaság kellett... Egymásban valahogy pont azt látjuk, amit láttunk 2000-ben, egy mindannyiunk számára zavart ősszel, egy bizonytalan valami kezdetén.
Igazából a mánusokat visszatekerni sem akarnánk; valamiért elfogadjuk, hogy jó irányba haladnak azok. Még akkor is, ha ezt nem együtt tudjuk követni. Ha már örülni kell egy novemberi bulinak, egy négy naposról kettőre redukálódott szilveszternek, egy kolozsvári nosztalgiás végigbulizott 30+ éjszakának, nyárbúcsúztató ektivitis hétvégének, és annak, hogy sikerül egy évben négyszer hárman egy helyre kerülnünk.
Mese nincs, a matematika egzakt. 9 év 9 év. És ha nagyon törekszem látom: sok minden más. Nem csöves hátizsákkal és nem stoppal érkezünk, nem csak bippelgetjük egymást, lakbérről, pénzről keveset beszélünk, mindig idegen majdnem minden ruhadarabunk egymás számára, nem együtt ebédelünk, nem gyalogolunk Kolozsváron (és lassan máshol sem), nem tudjuk a legapróbb részletekig egymás napi eseményeinek lefolyását...
De az éjjeli szekrényemen minden nap megnézem azt a képet. Barcelona, Aquapark. Ez egy. De sok van. Az első közös Szelykén készült, aztán sok helyen sok más. És ha nem is egyfolytában konszolidált, elég szilárd. Ami engem illet. Soha nem gondoltuk, hogy nekem lesz az otthon az, ami nektek volt mindig is. De örülök, hogy számotokra a hazajönni már azt is jelenti, hogy engem meglátogatni.

minden

ami szép volt
ami ránk várhat még
már bennünk van rég


most kezdődik el
ahogy hinni sem merem ...

kalevala földön

Azaz az egyszerű leány esete a távoli rokonokkal.

Természetesen ez mindig úgy történik, hogy az egyszerű leány összeköti a kellemest a hasznossal (vagy a kellemetlent a haszontalannal?), és felkészül, hogy kivételesen nem teljesen önköltségen, nem kimondottan turista-paradicsomba, de tengerre utazik. Nem baj, hogy igazából a szabadságából áldoz a tudomány oltárán fel egy hetet, még talán az is mellékes, hogy a Balti tenger partján nem lehet folytatni a tsarevoi barnulást. A lényeg, hogy nemzetközi komoly hely, komoly út, komolyan van véve. Természetesen számtalan akadályt kell elgördíteni, de mit számít az annak, akinek lételeme a bonyolult és (esetleg!) hajszálon megoldódó események sorozata. Szóval egyszerű ez: miután elfogadják az ember jelentkezését, talál támogatót az utiköltség, szállásköltség, részvételi díj (összesen kábé rengeteg juró) előzetes, ill. utólagos megtérítésére, már csak le kell jutnia bukuriába, fel kell ülnie és élvezni kell a repülést. Enyhe gondja támadhat az embernek, hogy a gépen hallható, általa totál dekódolhatatlan szöveg egészen biztosan azon a nyelven hangzik-e el, mely az ő drága anyanyelve? Aztán megnyugszik: csak fele volt azon a nyelven, az érhetetlen szöveg másik része az ország másik hivatalos nyelvén mondódott. Áhám. Csakhogy ez a kettő teljesen azonosnak tűnt, közben velünk rokonok? Sebaj. Még egy apró gond, hogy hogy lehet az, hogy tele van egy nagy gép, és mindenki hazajön. Mit keres(ett) ez a sok finn Bukarestben? Mikor naponta megy legalább egy gép? No persze, ők nemcsak konferenciákra utazgatnak... Értem...

És három magyar virágszál érkezik a helyszínre. További hazafiak várják őket, és felvilágosítják: augusztus ide vagy oda, a sálat és a kesztyűt fatal error volt otthon hagyni. No de az egyszerű leány még mindig nem aggódik: ő ugyanis azt olvasta, hogy ez a hely az ország legnapfényesebb városa. Reggel kisüt a nap. Na igen, azzal nincs baj. De a meleghez itt ez már nem elég...Sebaj. Csíkszentszereda sem egy Hawai....

Na és milyen a kalevala-lend? Hát... Infrastruktúra rendben. Közbiztonság is gondolom rendben, mivel száz bicikliből egyet ha lehet látni lekötve, mindenki csak ledobja a bolt/kocsma/posta/egyetem elé. Apropo: az uni egy volt gyárnegyed épületeibe költözött. A tengervíz apadt, hajó egyre kevesebb kellett, szóval az ipar helyét átvette az oktatás. Nem egy Oxford, de nem panaszkodnék, ha itt kellene lennem diák vagy tanár.
Tényleg gyár. Annak is néz ki. Még a nevét is meghagyták. Ezek nagyvonalúak. Nem nagyon feszengenek sem történelem, sem look, sem mitszólnakehhezatöbbiek miatt.


Nem mindenki tízóraizhat minden nap tengerparton....





Felfedezni a rokonságot: van finn hortobágy is!





Csak az ég itt csodakék. És a fény!....

tengernyi

pihenés, élmény, napsütés, öröm, boldogság

Ez nem olyan egzotikus mint egy évvel korábban, nem olyan kalandos, mint hrvatska. Sokan le is akartak beszélni. Hogy ez nem nekem való. A Fekete tenger ott is csak ugyanaz. Balkán az is. Nem beszélnek angolul. Az árak a valóságban nem is olyan alacsonyak. Közbiztonság zéró. Ennek ellenére mégis akartam. Akartuk. S jó lett. Nem, ez nem igaz. Nagyon jó lett! De ahogy egy kedves barátom fogalmazott, ti akárhová mehettek, nektek úgyis jó lesz. Na igen :) ...

1600 km. Oda-vissza út plusz környékbeli kalandozások és néhány gps-diktálta zsákutca. Az utak és közlekedés tényleg nem sokkal másabb, mint hőn szeretett fővárosunkban. De kellemes, barátságos emberek közt lenni még a feliratok érthetetlen volta is mellékessé válik, a kedvesen felszolgált kaja a pionír-táboros nosztalgiát ébresztő kantin hangulatát is elmossa, az emberi nyelv (értsd magyar vagy természetesen angol) nem beszélése, a bólogatások eltérő jelentése már csak egy sor mosolyognivalót okoz, semmi fejfájást:)

Idén is lett sok kép. Kevesebb szereplővel. Több egymásrafigyeléssel. A megszokott módon jön a képes beszámoló. Többnyire természetesen a tengerről. És a tengerimádás rítusairól:)

11 hónap múlva ismét tenger!!!

Fókuszban a tenger:) (lecserélném erre termopán ablakomat és a szomszédos blokkot mint látványt...)

Mert bárki bármit is mond, ez eccer kék!:)

Rendes turista szemrevételez mindent, amit az utikönyv mond

Ha az itthoni ingatlanbizniszek kiheverődnek, ezt a házat megveszem!

Vagy az egész utcát!!!

s itt talán még szívesebben lopnám a napot, mint a palcsi teraszon!

csak a tengert kellene ideköltöztetni...vagy magamat Lozenetsbe

Be jó, hogy az alaptalan álmodásból van aki kirángasson, és szóljon, hogy ideje hazaindulni. Itthon is annyi tennivaló akad: kimenni a Hargitára, nézni fecskemadarakat, inni homoródi jó borvizet stb. Merthogy...

micsa legény a gáton...

nemek és igenek

amikor felteszik a nagy kérdést...

tudod a választ. igazából mindig is tudtad. valójában szükségtelen is a kérdés. ő is tudja. de szeretné hallani a választ. és te is szeretnéd mondani.

de az igen nem. vagyis nem konformálódás.

és nem ettől lesz egyensúly az univerzumban. de akkor is igen. természetesen. tusakodás nélkül. elbizonytalanodás-mentesen.